Minden korábbinál nagyobb nyomás nehezedik Angela Merkelre, hogy állítsa le az Északi Áramlat 2 gázvezeték építését. Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus ügye nyomán ugyanis jelentősen megromlott Berlin és a Kreml viszonya. Miután Navalnij a berlini Charité kórházban ápolják, így a német médiumok az utóbbi időben igen sokat foglalkoztak Moszkvának az orosz ellenzékiek elleni fellépésével, s azzal, hogy a hatalom nem rest a sztálini likvidálások eszközéhez nyúlni, ha valaki már túl kellemetlen számára. Németország tehát egy olyan országgal épített ki szoros gazdasági kapcsolatokat, amely a legrosszabb diktatúrák módszereit alkalmazza. Ez pedig komoly erkölcsi aggályokat vet fel a berlini politikai élet szereplői számára.
Navalnij ugyan egyre jobban van, már hazatérésén gondolkodik, kedden képet is közöltek róla. A vele szemben bevetett idegméreg, a novicsok azonban egyúttal a német-orosz viszonyt is megmérgezte, melynek fejleményeként Szergej Lavrov orosz külügyminiszter lemondta keddre tervezett berlini megbeszéléseit.
Elszánja-e magát Angela Merkel a radikális lépésre és leállítja-e az Északi Áramlat-2 gázvezeték építését? Egy ilyen döntés Putyin számára is fájdalmas lenne. A kancellár nagy dilemma előtt áll. Először Heiko Maas külügyminiszter követelt hevesen ellenlépéseket Moszkvával szemben, pedig a szociáldemokrata politikust nem könnyű kihozni a sodrából. A német diplomácia vezetőjét a Kremlnek a belarusz válsággal kapcsolatos magatartása is felbőszítette.
A berlini nagykoalícióban egyetértés mutatkozik abban , hogy szigorúbb fellépésre van szükség Moszkvával szemben már csak azért is, mert a Navalnij megmérgezésére használt novicsok összetétele arra utal: a merényletet az orosz vezetés legfelsőbb köreiből rendelhették el. A német hírszerzés szerint a tettesek célja az volt, hogy Navalnij a repülőgépen veszítse életét, a pilóta gyors reagálása – Omszkban kényszerleszállást hajtott végre –, valamint az, hogy a szibériai kórház atropinnal kezelte, megmentette az életét. Moszkva persze hevesen tagadta, hogy köze lenne a mérgezéshez, s hogy hangot adjon felháborodásának, múlt héten a Moszkvába akkreditált német nagykövetnél, Géza Andreas von Geyrnél tiltakozott.
Közben Angela Merkel magyarázatot követelt Moszkvától és nem zárta ki a lehetőségét annak, hogy Berlin elrendeli a gázvezeték építésének befagyasztását. Egy ilyen döntéshez azonban jelentős politikai támogatásra lenne szükség, ám a kérdést illetően nemcsak a nagykoalíció megosztott, hanem annak pártjaiban sincs egyetértés erről. Bizonytalan a kisebbik koalíciós partner, az SPD. Heiko Maas külügyminiszterhez hasonlóan Carsten Schneider, a párt parlamenti frakciójának titkára, azt közölte, annyira nem szívügyük az Északi Áramlat 2, így nem zárható ki egy radikális lépés. Ám teljesen másként vélekedett Florian Post berlini szociáldemokrata képviselő, ő a szankciók ellen foglalt állást, mert nem látja bizonyítottnak, hogy a mérgezést Putyin elnök körei hajtották volna végre. Norbert Walter-Borjans, a szociáldemokraták elnöke a Moszkva elleni büntetőintézkedéseket nem zárja ki ugyan, de nem támogatja a gázvezeték építésének leállítását. Mint a Spiegelnek elmondta, ez olyan, mint egy híd, amiből már csak az utolsó kő hiányzik.
A CDU-nál is megoszlanak a vélemények. A kereszténydemokraták három elnökjelöltjéből mindenesetre kettő, Norbert Röttgen és a konzervatív szárnyhoz sorolt Friedrich Merz is a gázvezeték építésének leállítását követelte.
Valószínűtlen azonban, hogy Angela Merkel meghozná a Vlagyimir Putyin elnök számára valóban fájdalmas döntést. Ez mind pénzügyi, mind jogi szempontból problematikus lenne. A gázvezetékből ugyanis már 2460 kilométernyi szakasz készült el, s csak egy kis rész maradt hátra. A működéshez minden érintett ország megadta a szükséges engedélyeket. Szakértők pedig figyelmeztetnek arra, egy építési stoppal a német kormány épp a Bundestag által elfogadott törvényt sértené meg. Másrészt ebben az esetben a német kormánynak igen súlyos kártérítést kellene fizetnie. A beruházás költségei elérik a 10 milliárd eurót, amit felerészt az orosz gázóriás, a Gazprom finanszíroz, a fennmaradó összeget pedig egy sor nyugati cég, így a Royal Dutch Shell, az OMV, a Wintershall, az Uniper, továbbá az Engie. Ezeket a cégeket a legkevésbé sem érdekli, hogy Navalnij megmérgezése milyen erkölcsi kérdéseket vet fel, s mindenáron ragaszkodnának a kártérítéshez. Ráadásul nem csak ahhoz, amivel a gázvezeték építéséhez hozzájárultak. Kiindulva abból, hogy az Északi-tenger alatt, más országok kihagyásával egyből német területre érkezik a gáz, már további vezetékeket és finomítókat is építenek, amelyek segítségével más nyugati országokba is eljuttathatják a nyersanyagot. Mindezek összességében igen komoly anyagi terhet rónának a német kormányra.
A Spiegel is arra jut cikkében vélhetően másfajta büntetőintézkedéseket foganatosítanak Oroszországgal szemben. Angela Merkel azt kívánja elérni, hogy a szankciókat az Európai Unió javasolja. Teljesen kizárható az, hogy az EU importtilalommal sújtsa az orosz nyersanyagokat, ennek következtében ugyanis az egekbe szökne a gáz és a nyersolaj világpiaci ára. Ráadásul az EU mindig óvatos volt, ha gazdasági jellegű szankciók kerültek szóba. A Krím oroszok általi, 2014-es elfoglalása után olyan büntetőintézkedéseket fogadtak el, ami csak a jövőbeni kereskedelmet érintette, nem a meglévőt.
Merkel mindig reálpolitikusként kezelte a német-orosz viszonyt, de most fel van adva neki a lecke, hiszen az eddig tanúsított óvatosság már nem elegendő. Nincs könnyű dolga, mert Vlagyimir Putyintól nem várhatóak gesztusok. Igaz, egyik félnek sem áll érdekében, hogy hosszabb távon is megmaradjon a feszültség közöttük.
