A magyar pénzügyminiszter sok szempontból kilóg a sorból. Míg a kormány tagjainak többsége – a rá kiosztott szerep folytán – hallgatag, nevüket se nagyon ismerik, addig Varga Mihály szavainak mindig súlya van. Még akkor is, ha önellentmondásba keveredik.
Az Orbán-kabinetek régi harcosától egy szeptemberi napon például megtudhattuk, hogy „nem szorulunk külső segítségre, egyedül is megvagyunk, annak ellenére, hogy a globális hatások alól nem tudjuk kivonni magunkat, az exportpiacok szűkülése miatt új kihívásokkal kellett szembenézni.” Majd elárulta: Magyarország sikeresen bocsátott ki kötvényeket 500 millió eurónyi jenben a japán piacon, az állampapírt vásárlók 80 százaléka japán, míg 20 százaléka más országokból érkező befektető, és a tárcavezető nagyot örvendezett azon, hogy ez a kör egyre bővül. Idén ezzel együtt négymilliárd eurónyi (1400 milliárd forintos) új devizaadósságunk keletkezett.
A jelenlegi magyar kormány - a jegybankkal karöltve - viszolyog attól, hogy euróban adósodjon el. Helyette a minden téren megbukott „keleti nyitás” politikáját folytatja, aminek mindössze annyi a hátránya, hogy ebben az esetben a hitelt japán jenben vesszük fel, de euróban számoljuk el, így a hullámzóan gyengülő forint árfolyam hátrányait duplán szenvedjük el.
A pénzügyminiszter félrevezeti az embereket. A „nem szorulunk külső segítségre” és az újabb devizahitel felvétel kettősbeszéd-jellege nyilvánvaló. Az utóbbi évtized legnagyobb GDP arányos államháztartási hiánya mellett a költségvetés csak hitelfelvétellel finanszírozható, az állami alkalmazottak fizetését és a nyugdíjakat határidőre ki kell fizetni. A gazdaságleállás felborította a büdzsé egyensúlyát, ilyen körülmények között, lám, még a devizahitel felvétele sem ördögtől való.
Az Orbán-kormány ugyanakkor 206 milliárd forintot csoportosított át a gazdaságvédelmi alapból sportlétesítmények fejlesztésére, kormányzati infokommunikációra, olimpiai központra, katonaságra, egyházi feladatokra. Ennek a fedezetét valahogy meg kell teremteni.