– Világszerte felvetett kérdés, hogy melyik rendszer tudja a járványt jobban kezelni: a demokratikus vagy a diktatórikus? Számos országban hajlanak arra, hogy járvány idején gyors döntések kellenek, nincs idő vacillálni, ezért megengedőbbek a diktatórikus eszközökkel – fogalmazott bevezető előadásban Lakner Zoltán politológus a koronavírus társadalmi hatásairól rendezett szerdai konferencián, amelyet a pécsi Emberség Erejével Alapítvány rendezett.
Lakner szerint ugyanakkor ez a metodika alapvetően arra jó, hogy a hatalmon lévők tévedhetetlenségét és leválthatatlanságát hirdesse. Egy demokratikusan megválasztott és hatalmat gyakorló vezető viszont számol a leválthatóságával, ezért igyekszik bevonni a társadalom széles rétegeit a döntéshozatalba. A járványkezelés nem csupán az állam feladata, vélte Lakner, és egy demokratikus társadalomban a közösségek felfedezik, hogy nekik is dolguk van, önkéntessé válik az összefogás, megmozgatja az embereket az empátia meg a segíteni akarás.
Az előadást követő vitában a megszólalók ugyan nem állították, hogy a kormány diktatórikusan kezeli a járványt, de azt többen is kimondták: a kabinet nem tart igényt a társadalom véleményére, a kritika visszapattan róla. Ha aztán a szakmai kritika hatására ráébrednek, hogy hibáztak, akkor sem ismerik el, hanem gyorsan hoznak egy új rendeletet. Így történhetett meg, hogy a kormányfő március 12-én kijelentette, az iskolák nem zárhatnak be, majd rögtön ennek az ellenkezőjét tették.
Léderer András, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa megemlítette, hogy a pandémia kapcsán hozott jogszabályok tele vannak értelmezhetetlen pontatlansággal és logikátlansággal. Mert például mit lehet kezdeni járványelhárítási szempontból azzal a rendelettel, hogy a járvány miatt a külföldiek nem jöhetnek hozzánk, kivéve a vadászok.
Az orvosi etikával foglalkozó Kakuk Péter elmondta, hogy megkérdezték azokat, akiknek a járvány miatt elhalasztották valamilyen egészségügyi vizsgálatát vagy műtétjét: ők miként élték meg az egészségüket veszélyeztető döntést? A kérdezettek harmada azt válaszolta, hogy az elhalasztott kontrollnak vagy beavatkozásnak súlyos következményei lettek, s nagyjából ugyanennyien komoly teherként élték meg a halasztást. Vagyis mintegy 600-700 ezer ember szenvedte meg ezt a vitatható döntést, ami két nagyságrenddel nagyobb szám, mint a koronavírustól megbetegedetteké.
A konferencia résztvevői közül szinte senki sem számít arra, hogy a kormány érdemileg változtatna eddigi stratégiáján. Ugyanakkor arról is többen szóltak, hogy bár a kormány nem tartott igényt a civilek együttműködésére, a járványra jól reagáló egyesületek és alapítványok sokat tettek a pandémia okozta gondok mérsékléséért. A 300 civil szervezettel kapcsolatot tartó Ökotárs Alapítvány készített egy felmérést, és a kérdésekre adott válaszok szerint a közösségek 40 százaléka – a járványra reagálva – új célokat keresett magának. Akik hatásosan tudták megfogalmazni elképzeléseiket, azok lényegesen több pénzt tudtak gyűjteni programjaik támogatására, mondta az alapítvány igazgatója, Móra Veronika. Ugyanezt erősítette a saját felmérésük kapcsán Gerencsér Balázs, a NIOK Alapítvány vezetője. Ő arról számolt be, hogy márciusban és áprilisban a szervezetek egy része a korábbi adományok sokszorosát, néha több mint tízszeresét gyűjtötték be, aztán május második felétől visszaesett az adakozókedv, de még mindig lényegesen magasabb volt, mint a korábbi években. És mindez főképp a magánadakozóknak köszönhető, ami azt bizonyítja, hogy erősödik a magyar társadalomban a szolidáris tettrekészség.
A covid oktatásra gyakorolt hatásáról beszélgető pedagógusok nem vitatták, hogy a járvány kikényszerít egy amúgy is elkerülhetetlen változást, ám szerintük túl gyorsan kellett lépni, s egyelőre nincs még kidolgozott, kipróbált módszere az általános és középiskolai távoktatásnak és annak se, hogy miképp lehet ellenőrizni a diákok valós – szülői segítség nélküli - tudását. Így is szépen haladt a távoktatás dolga, de az máris látszik, hogy az elsősök és a másodikosok, valamint a gyenge képességű diákok számára ez a módszer kevésbé hatékony, és azok a gyerekek, akik otthon nem kapnak segítséget a tanuláshoz a távoktatással jobban leszakadnak, mintha iskolai órára járnak. A gyerekek egyébként nagyon örültek annak, hogy szeptembertől újra együtt lehettek, mondták el a konferencián megszólaló tanárok, de mindenki érzi, hogy akár napokon belül hetekre-hónapokra becsukhat az iskola a második hullám miatt.
