Nem lenne meglepő, ha azok közül, akiknek nem nagy kedvence Jakupcsek Gabriella, sokan még csak bele se pillantottak volna az ATV-n két éve futó talkshow-jába. A műsor felvezető filmje ugyanis, amely egyben ajánlójának alappillére, ritka taszítóra sikeredett. Idézzük csak fel! Egy szőke nőcske, valahonnan a középosztályból, motorozgat felszabadultan animált világban. Mindene kitalálva, megcsinálva, hajtól arcon át a cuccokig. Előre-hátra-oldalra bámul, merészen széttárja a karját. Gyerekek, ez baromi jó, éljetek így ti is! – mosolyogja ránk hamisan, azt üzenve valójában, hogy csak ő tud így élni: csúcsfüggetlenül, nyitottan, mindenre kíváncsian. Ő, Jakupcsek. A médiakirálynő-dinamit. És még ezt is tudja fokozni valami plusszal. Mit mondhat erre, akinek van némi önérzete: Menj a pokolba, anyukám! Lehet, hogy te színesnek, örömtelinek látod az életed kamerákba bámulva, az enyém nem egészen ilyen, és nem veled akarom turbózni. Profin trendi vagy, okos vagy, jól csinálod a dolgod, de nem érdekel ez a motorizáltan jókedvű önteltség.
Az ösztönös viszolygást csak tovább fokozza, hogy az Egyenes Beszéd műsorvezetői Jakupcseket ajánlva zárják adásukat. Végighátterezik beszélgető partnereikkel a jelen aktuális történéseit, folyamatait, amelyek között mindig akad drámaian megrázó, felkavaró, majd mosolyogva a szemünkbe néznek: „Maradjanak velünk, mert néhány perc múlva kezdődik a Jakupcsek Plusz.” Na jó, merre is van a távkapcsoló?
Nehéz azonban kikerülni egy műsort, amely kedvenc csatornán jelentkezik minden hétköznap este, és ott vannak még az ismétlések, válogatások. Meg hát, bár Jakupcsek Gabriella televíziós személyisége nem mentes megosztó vonásoktól, nagy arc, képernyőre teremtett, és nincs miért tudatosan távolságot tartani tőle. Lássuk csak, merre akar vinni parfümös csodamotorjával.
Nos, megéri erőt venni magunkon, hallgatni a józan belső szóra. A pozitív csalódás mellbevágó: pompás kis műsorba csöppenünk. A dizájn, a talkshow stúdióközönsége talán még idéz valamit a felvezető elidegenítő hangulatából, de aztán egész más következik. Feszes, lényegre törő, tartalmas, és ami a legfontosabb, hozzánk szóló, megérintő beszélgetések. Mindannyiunkat foglalkoztató, ám sokszor különös megvilágításban tálalt témákban. Mesteri a szerkezet, a tévénézők bevonzása az adásba. Ha drámai esetről van szó, persze egyszerű a dolog: el kell meséltetni. Békésebb kérdések esetén viszont nagyon szerencsés, hogy ismert személyek mellett „hétköznapi” kor- és sorstársaink beszélnek tapasztalataikról. Majd leül melléjük egy szakértő is. Mindez témánként 20-25 percben.
De hogy ennyi idő elég legyen, az már Jakupcsek művészete. Nagyon tudja, mire kíváncsi, tartja az időkeretet, amelyet feltehetően előzőleg alanyaiban is keményen tudatosít. Fölösleges, elterelő kérdés nulla, gördül is könnyedén a műsor saját célszalagjáig. De mi is a cél? Magunkba nézni, átgondolni életünk meghatározó élményeit – de nem önmarcangolóan! És nem is tréfálkozva. Természetesen! Ahogy a mindennapokban kéne, de hát nincs rá idő. Jakupcsek sugallata, hogy nem, lenne rá idő! Csak többet kellene belőle erre fecsérelni. Kapcsolataink, örömeink, sérelmeink, traumáink, halálfélelmünk feldolgozására. Mondjuk naponta húsz percet.
Az egyik korábbi adásban Jakupcsek Gabriella a média három egykori legendájával, Szilágyi Jánossal, Horváth Jánossal és Fodor Jánossal beszélgetett. Hogyan alakult át a televíziózás, minek van vége, búcsúzhat egy nemzedék. Ám semmi okunk nem volt a szomorkodásra, mert érezhettük, hogy ez a négy ember összetartozik. Jakupcsek, jó néhány kollégájával együtt, a hangütés korszerűsítésével, külföldi mintákból is táplálkozva, tovább tudta vinni a hazai műsorkészítés legjobb hagyományait. Mindenekelőtt a független, kulturált, társadalmi érzékenységű polgári szemléletmódot. Amely nem tanít, nevel, röhögtet, hanem a mindennapok szerves sokrétűségébe ágyazottan informál – és érdeklődik. Őszintén, életünket segítően. Ahogy Tölgyesi Gábor összegezte a Jakupcsek Plusz indulásakor: van élet a (párt)politikán és a bulváron túl is. A saját életünk. A népszerű, bár sokszor ellentétes érzelmeket kiváltó műsorvezető tudatunk alatt ezt tudatosítja nap mint nap. Elsősorban azzal a képességével, hogy kivételes erővel tud figyelni beszélgetőpartnereire. Érezhető, valóban érdekli, amit mondanak szerelemről, válásról, munkáról, konfliktusokról vagy akár a bevásárlásról. Műsorának meghatározását használva: ő úgy közéleti, hogy közérzeti. Ezzel adott súlyt már a Mokka könnyed reggeli társalgásainak is, így csillogtatta fényes műsorrá a női bulvárlocsinak tűnő Ridikült. És ebből a képességből, attitűdből pottyant most képernyőnkre talán legérettebb tévés gyümölcse, a Jakupcsek Plusz. Itt nem bemutatnak valakit, nem faggatják élményeiről, nem példálóznak vele. Egyszerűen csak odafigyelnek rá, minden szavára, meghallgatják, megerősítve, hogy fontos, amit mond. Alkalmi ismerősként nyújtva baráti tekintetet. De hogy jön ide az önmutogató motorozgatás?
