Abszurdisztánban ismét kinyílt a kiskapu, jutott eszembe kedden éjjel fél egy körül, amikor a letenyei horvát-magyar határátkelőhelyre éppen akkor jött az ukáz a határőröknek, hogy reggel hét óráig nem kell karanténba rendelniük a külhonból hazatérő honfitársakat, amikor nekiálltak kitölteni az első erről szóló dokumentumot. Ugyanekkor aki Hegyeshalomnál érkezett az országba, türelmi idő nélkül karanténba került.
Hivatalos magyarázat azóta sincsen, hogyan fordulhat elő, hogy nem ugyanazok a szabályok vonatkoznak mindenkire, bár ez a Lex Borkai, Lex Szapáry, Lex CEU, Lex Civilek és a többi, gombhoz igazított kabáthoz hasonlatos törvény országában már nem is meglepő. Mint ahogyan az sem, hogy ezek után nehéz rákényszeríteni bárkit, hogy magára nézve szigorúbb legyen bármiben, amit mások semmibe vesznek.
Egyre többen gondolják: minek vegyenek maszkot a boltban, a vonaton, a buszon, amikor a többség, köztük a kalauz is fedetlen arccal utazik? Miért nem mehetnek koncertre, amikor a stadionok dühöngőiben egymást tapossák a szurkolók, miért szakítsák meg a nyaralást az elrendelt határzár s az ezzel együtt járó kötelező karantén miatt, amikor mások késve is vígan és szabadon hazatérhetnek? Vagy koronavírus-gyanús kontaktszemélyként miért nem elég két negatív teszt, s miért kell kitölteni a teljes karanténidőt, miközben a megbetegedett államtitkárral parolázó miniszter felmentést kap, noha az állami tisztifőorvos szerint éppen a kézfogás az egyik kiemelt fertőzési forrás?
A szakemberek – nem a pódiumra kiálló, politikailag elkötelezett orcák, hanem az igaziak – szerint csak nagyon szigorú szabályok elrendelésével és betartatásával lehet csökkenteni a vírus második hullámának erejét. Vagyis a türelem nem olyan eszköz, amit ilyen esetekben alkalmazni kell. Meg aztán Abszurdisztánban sokaknak el is fogyott már.