Ha igaz az a Downing Street 10. által egyébként cáfolt pletyka, miszerint Boris Johnson néhány hónap múlva kénytelen lesz lemondani, mert nem heverte ki a koronavírus-fertőzés következményeit, érdekes lesz összegeznie miniszterelnökségének eredményeit. Elvégre ő az a kormányfő, akinek a vezetése alatt az ország minden jel szerint megállapodás nélkül távozik az Európai Unióból; akinél minden korábbinál drámaibb mértékben zuhant a brit GDP; és ő az, aki beverte az első nagy szöget az Egyesült Királyság koporsójába. Komoly bravúr ugyanis, hogy míg 2014-ben a függetlenségi népszavazáson még több mint 55 százalék szavazott arra, hogy Skócia az ország része maradjon, most 54 százalék a távozásra voksolna. S ennek csak az egyik oka az, hogy a Brexitről szóló referendumon a skótok nagy többsége ellenezte az Európai Unióból való távozást.
A skótok csak hüledeznek Boris Johnson nem éppen fényesre sikeredett, koronavírussal kapcsolatos válságkezelése láttán, és áldják a sorsot, hogy náluk Skócia első minisztere, Nicola Sturgeon dönthet a járvány hatásainak enyhítéséről. Hatalmas a kontraszt a két politikus között. Miközben Skóciában 80 százalék elégedett Sturgeon fellépésével, Johnsonéval mindössze 30 százalék. S ezek az adatok már a Downing Street 10-ben is egyre nagyobb riadalmat keltenek. A brit kormányfő ezért Skóciában győzködte a helyieket arról, milyen jó nekik az Egyesült Királyságban, ám érveivel láthatóan nem sikerült lehengerelnie őket.
Sturgeon célja, hogy új referendumot írasson ki az önállóságról, ehhez azonban Johnsonnak is hozzá kellene járulnia, ám ő leszögezte: sosem lesz hajlandó erre. Látható azonban, hogy Sturgeon sokkal rafináltabb nála, kivárásra játszik, hiszen érzékeli: a folyamatos nyomásgyakorlással egyre több ballépésre készteti az amúgy is hibát hibára halmozó brit kormányfőt.