Harmadik hete tartanak a csalással újraválasztott Alekszandr Lukasenko elleni utcai megmozdulások, sztrájkok Belaruszban. A hét végén is tüntettek Minszkben és több nagyvárosban, nem szűnt meg a sztrájkmozgalom sem. A hatalom fő törekvése, hogy hívei és önmaga számára demonstrálja: van társadalmi támogatottsága. Gyűléseket szerveznek, ahová Lukasenko híveit buszoztatják, autós és motoros felvonulásokat szerveznek. A személyautók rendszámát elrejtik, sokak szerint azért, mert a kocsikat a titkosszolgálatok emberei vezetik. A középosztályt megfélemlítő akciók, neves személyiségek elbocsátása ellenére a változásokat követelő mozgalom ereje stabil és őrzi békés jellegét.
Lukasenko úgy akarja megőrizni uralmát az ország felett, hogy erőszakot provokál és a nemzetközi feszültség növekedését is el akarja érni. A diktátor az általa gerjesztett gyűlöletvilágban él. A vele szembeszállókat „patkányoknak” nevezi, s az, hogy egy Kalasnyikovval, egyenruhában filmeztette magát, azt üzente, hogy háborúba vonult saját népe ellen. Civil ruhás fellépései is harciasak: nyugati agresszióval, háborúval és fasisztákkal riogat. Beszéde ugyanakkor zaklatott, néha alig követhető, állításai pedig nehezen igazolhatóak.
Alekszandr Milinkevics korábbi elnökjelölt, a Szabadságért Társaság vezetője, aki augusztus 22-én egy interjút adott már lapunknak, most azt mondta a Népszavának, hogy szerinte Lukasenko kritikus pszichikai állapotban van. Tanácsadókat kapott Moszkvából: orosz újságírók, PR-szakemberek, menedzserek érkeztek Minszkbe. „Az az érzésem, hogy őt most már a Kreml irányítja, már nem dönt önállóan. Moszkva azt akarja demonstrálni a Nyugat számára, hogy Lukasenko már olyan, mint Kadhafi (a líbiai diktátor, aki ellen népe fellázadt és megölték 2011-ben - A szerk.) uralma utolsó szakaszában. Veszélyes mindenkire. Oroszország nyilván felhatalmazást akar kapni, hogy arra, hogy semlegesítse, amikor ezt szükségesnek tartja” – vélte Milinkevics.
Az ellenzéki politikus szerint a diktatúra egyszerre két forgatókönyvből játszik. Az egyik a nemzetközi feszültség kiéleződésére hivatkozva akarná megszilárdítani a belső elnyomást. Egy ejtőernyős dandárt a lengyel határhoz közeli Grodno körzetébe vezényeltek, a litván határnál hadgyakorlat folyik éleslövészettel. Lukasenko azzal ijesztget, hogy Lengyelország vissza akarja szerezni elveszített területeit. A balti szomszédokat ellenszankciókkal, a dél felé irányuló útvonalak lezárásával fenyegeti, ám kétséges, hogy ezzel bármilyen eredményt el tudna érni. Putyin orosz elnök bejelentette, hogy Lukasenko kérésre egy beavatkozásra alkalmas „tartalék erőt” állított fel belügyi csapatokból. A bevetést akkor rendelik el, mondta, ha a tiltakozó mozgalom erőszakossá válik, pogromok törnek ki, a tüntetők megtámadják az állami intézményeket. Putyin Lukasenkót legitim módra megválasztott elnöknek ismerte el, s a két állam közötti szerződések megengedik a hasonló „segítségnyújtást”.
A tüntetések azonban békések, erőszakot csak a hatalom alkalmaz. Artyom Srajbman minszki politikai elemző az orosz álláspontot „enyhén Lukasenko-pártinak” minősíti. A Népszavának nyilatkozva arra emlékeztet: az orosz vezető azt is mondta Lukasenkónak, hogy oda kell figyelnie, mit mondanak az ellene tüntetők és valamilyen alkotmányos párbeszédet kell elkezdenie. Ezek a feltételek megengedik, hogy a Kreml elengedje a diktátor kezét, ha annak markából kezd kicsúszni az irányítás. Moszkva arra hivatkozhat, hogy Lukasenko nem kezdett alkotmányos párbeszédet. Srajbman azt mondja, Oroszország számára két vörös vonal van: a Nyugat tényszerű beavatkozása és egy erőszakos hatalomátvételi kísérlet rombolással, gyilkosságokkal. „Nem tudjuk, hogy ez csak blöff, amivel Putyin ijesztgeti a Nyugatot és a mitikus forradalmárokat, vagy Oroszország valódi álláspontja” – mondta az elemző.
