Vörös rózsákat osztogatott Raszputyin a közönség soraiban ülő hölgyeknek. Jól jártak, akik a sor szélén ültek. A mellettem lévő, aki kapott a virágból, az előadás csaknem négy órája alatt folyamatosan illatozta azt. De nem csak a virágnak volt illata, hanem a Sardar Tagirovsky által rendezett produkció hatása alól sem lehetett távol maradni. Módszeresen, ravaszul szippantott be. Megkínált sokféle rendezői eszközzel és mindenki azzal tartott, amihez épp kedve volt. A fiatal rendező hamar túl lépett Szőcs Géza szövegén, illetve sok mindennel megtámasztotta, kiegészítette.
Az előadás egyik erőssége a vizualitás, olyan aprólékosan felépített és látványos képi világot teremtett, ami ritkaság (Díszlet és jelmeztervező: Kupás Anna). A színpadon újra és újra megjelennek fantasztikus kosztümökben a gyakorlatilag festői maszkot hordozó szereplők az ősi keresztény szertartásokra utaló botokkal. Tényleg olyan az egész, mint egy festmény. A rendezőnek nagyszerű húzása, hogy a néző kiigazodjon a bonyolult történelmi eseménysorokban, rövid életrajzokat és ismertetőket vetít, ezzel könnyítve a megértést. Mindezt úgy, hogy nem veszi el a figyelmet a lényegről.
És, hogy mi is a lényeg? Raszputyin egy sajátos történelmi figura, a cár bizalmasa, sokak szerint nagy szerepe van a XX. századi történelemben, mindenesetre egy látnok, egy mágus, aki találkozik uralkodókkal, befolyásos személyekkel és próbálja befolyásolni a világot. De a háborút, a háborúkat, az árulásokat, a gyilkosságokat, a köpönyegforgatásokat nem tudja megakadályozni. Mi már csak ilyenek vagyunk, hibázunk, aztán felmentjük magunkat és igyekszünk megsemmisíteni a vélt, vagy valóságos ellenségeinket. A túlélésnek ez az ára.
A szatmárnémeti színház társulata jól beszéli Tagirovsky színpadi nyelvét, alázattal, odaadással követik őt és ez a produkció javára íródik. Egyszerre szórakoztatók és elgondolkodtatóak a zenék, amelyek valójában szinte himnusszá vált slágerek. Sokat hallottuk őket, ebben a miliőben azonban új jelentést kapnak, szinte újraszületnek (zeneszerző: Bakk-Dávid László.)
A történelmi utazás, a diktatúra gátlástalan, mindenkin átgázoló természetrajza több a kisvárdai színházi fesztiválra beválogatott előadásban visszaköszön. Kincses Elemér: Függöny című drámája a hetvenes-nyolcvanas évek Romániájában játszódik. Egy kis faluban tanító tanárnő kálváriájáról szól. A fiatal nőt hamar megbélyegzik, kirekesztik, mert nem hajlandó együttműködni a hatalommal, elzárkózik attól, hogy besúgó legyen. Inkább vállalja, hogy bolondnak titulálják és bezárják. De mégis szabad akar lenni, ezért próbál szembenézni önmagával, ki is ő valójában.
A Marosvásárhelyi Spectrum Színház előadása, melyet maga a szerző rendezett, erős látlelet a korról. A jelenetező, így bizonyos történéseket kiemelő anyagkezelés azonban olykor kizökkenti a nézőt, illetve a hiányérzetet erősíti. A négy fős színészi csapat mindent megtesz, különösen a főszereplő Évát játszó Czikó Juliánna., de a többiek: Szász Anna, Márton Emőke és Ruszuly Ervin is erős karaktereket mutatnak.
Visky András: Pornó – Feleségem története című drámája a kolozsvári teátrum és a Gyulai Várszínház közös produkciójában a nyolcvanas évek végén történik Erdélyben. A besúgás, beszervezés itt is megjelenik, ráadásként pedig egy meg nem született gyermek történetét is megkapjuk. Visky András több rétegű szövege nagyon sok titkot, lehetőséget rejt magában. Árkosi Árpád rendezőt egy passiótörténet, szertartásjáték irányába inspirálta. Az előadást egy szakrális térben, a Zsinagógában játszották a fesztiválon. Ehhez a hangulathoz remekül illeszkedik Cári Tibor zenéje.
A Pornó egy fiktív fedőnév, a célszemélyt ezen a néven figyelték meg. A kétszereplős játék kulcsa a főhős, akit Imre Éva személyesít meg. A drámában sok a vendégszöveg, az asszociációs szál, Imre Éva viszont képes egységet teremteni. Ugyanolyan intenzitással jelenít meg mindent, szerepet, stációt, drámát és tragédiát. Ki bejár különböző élethelyzetek és maszkok között. A végére azonban a határok elmosódnak. Sinkó Ferenc pedig méltó partner eben az összjátékban.
A fesztivál tartogatott egy sokak számára nem várt eseményt is. Azt ugyanis kevesen gondolták, hogy a soproni, a zentai és a marosvásárhelyi Spectrum Színház közös produkciójában látható Hubay Miklós-darab, a Római karnevál igazi jutalomjátékot kínál. Félek ugyan a szótól kissé, igyekszem általában nem leírni. Annyiszor olvastam és megvallom, nagyon ritkán éreztem indokoltnak. Amit azonban Farkas Ibolya művelt a fesztiválon Margit, a színésznő szerepében, arról tényleg csak felsőfokban lehet beszélni. Egy idős színésznő küzd önmagával a drámában, hogy folytassa, vagy legyen vége. A színház, az élet mulandóságát, egyszeriségét vágja a képünkbe, de mindezt annyira magától érhetően, annyi finomsággal, és életigenléssel teszi, hogy szavak is alig akadnak rá. Nem játszik, hanem létezik és ezt a létezés élményt kínálja nagyvonalúan, rengeteg színnel és árnyalattal.
Egy fesztivál akkor emlékezetes, ha akad olyan momentum, ami igazán képes meglepni a résztvevőt. A Farkas Ibolyával való találkozás, mindenképp ezek közé tartozik.
Infó:
Magyar Színházak XXXII. Kisvárdai Fesztiválja
Szőcs Géza: Raszputyin
Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata
Rendező: Sardar Tagirovsky
Kincses Elemér: Függöny
Marosvásárhelyi Spectrum Színház
Rendező: Kincses Elemér
Visky András: Pornó – Feleségem története
A Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója
Rendező: Árkosi Árpád
Hubay Miklós: Római karnevál
A Soproni Petőfi Színház, a Zentai Magyar Kamaraszínház és a Marosvásárhelyi Spectrum Színház közös produkciója
Rendező: Pataki András
