Svájcban éveken át alig volt bárkinek fogalma egy Bern és Peking között még 2015-ben megszületett szerződésről, ami különösen meghökkentő Kína mind leplezetlenebb világhatalmi törekvéseit látván. Az államközi megállapodás értelmében ugyanis Kína számára lehetővé teszik, hogy Svájc területén nyomozzanak az országban illegálisan tartózkodó kínai állampolgárok után.
Miután az eddig ismeretlen megállapodás napvilágra került, hatalmas felháborodás kerekedett a helyi politikai életben, hiszen a hongkongi nemzetbiztonsági törvény elfogadása után különösen szembetűnő, miként is lép fel Kína Hszi Csin-ping elnök rendszerének ellenfeleivel szemben. Többjüket letartóztatták, a független helyi sajtót pedig igyekeznek elnémítani. Ennél is keményebb a rezsim fellépése Hszincsiang tartományban, a többségében iszlám vallású ujgur kisebbséggel szemben. Százezreket tartanak átnevelőtáborokban. A cél az, hogy politikai és kulturális szempontból is beleilljenek a rendszerbe. Idén nyáron derült fény arra az AP hírügynökség jelentésének köszönhetően, hogy Hszincsiangban mesterséges eszközökkel fogják vissza az ujgurok népszaporulatát. A tartományban abortuszra kényszerítik és tömegesen sterilizálják a kisebbséghez tartozó nőket.
Mindezek fényében finoman fogalmazva is meghökkentő, hogy a svájci adminisztráció tárgyalásokat folytat Kínával az öt évvel ezelőtti megállapodás meghosszabbításáról, amely lehetővé teszi Pekingnek, hogy Svájc területén kutakodjon a kínai állampolgárok után, emlékeztetett a Neue Zürcher Zeitung. Mi az oka annak, hogy csak most derült ki: létezik egy ilyen tartalmú államközi szerződés a két ország között? A berni kormányzat nem játszott nyílt lapokkal, hiszen a megállapodás szövegét, más dokumentumokkal ellentétben, nem tették közzé a helyi törvénytárban, ami szintén arra utal: a berni vezetés pontosan tisztában volt azzal, hogy emberi jogi szempontból nemhogy vitatható, egyenesen elfogadhatatlan a megállapodás.
A mostani megbeszélések állásáról az NZZ beszámolója szerint egyik fél sem kívánt részleteket elárulni. A lap megkeresésére ugyanakkor a helyi migrációs államtitkárságon annyit közöltek, Svájcnak „érdekében áll a dokumentum hatályának meghosszabbítása, ezért kapcsolatban áll a megfelelő kínai hatóságokkal”.
Mit is tartalmaz a vitatott dokumentum, melynek hatálya decemberben jár le? Az egyezség értelmében Svájc lehetővé teszi, hogy a kínai közbiztonsági minisztérium tisztviselői gond nélkül beutazhassanak az országba és itt felkutassák azokat, akik illegálisan tartózkodnak az alpesi államban. Ami különösen szembetűnő, Bern még támogatást is nyújt ehhez, a helyi adatbázis révén ugyanis segít azonosítani a honfitársakat. Miután megtalálják a kínai menekülteket, az ázsiai tisztviselők ki is kérdezhetik őket. Amennyiben kiderül, hogy az illető kínai állampolgár, de engedély nélkül tartózkodik Svájcban, a kínai szakemberek segítségével visszatoloncolják őket szülőhazájukba.
Svájc indoklása szerint azért van szükség erre, hogy felvegyék a küzdelmet az illegális migrációval szemben. A dokumentum értelmében a kínai tisztviselők két héten keresztül hivatalos státusz nélkül tartózkodhatnak az államközösség területén.
A titkos megállapodás azért is vet fel komoly aggályokat, mert a svájci törvények értelmében külföldi nemzetbiztonsági tisztviselő csak különleges esetben folytathat operatív tevékenységet az alpesi országban. A jelek szerint ez a különleges elbírálás illeti meg a kínaiakat is. Másrészt komolyan fennáll a veszélye annak, hogy a svájci állam a dokumentum révén asszisztál a hazájukban esetleg üldözött állampolgárok hazaszállításához függetlenül attól, hogy a megállapodás szerint a vizsgálatkor szerzett adatokat más célokra nem használhatják fel. De hogyan ellenőrizhetné a svájci kormányzat azt, mi történik hazájukban a visszatoloncolt kínaiakkal? Nyilvánvalóan sehogy.
Ezek a kérdések okkal-joggal merülnek fel még akkor is, ha eddig összesen csak egyszer alkalmazták a megállapodást a svájci migrációs államtitkárság közlése szerint. Ez az egyedüli eset még 2016 júniusában történt, amikor egy kínai delegáció vizsgálódott az illegálisan az országba érkezett honfitársak ügyében. Ennek eredményéről azonban semmit sem közöltek. Azt azonban dokumentálták, hogy abban az évben összesen 13 kínai állampolgárt toloncoltak vissza, közük négy menedékkérőt. Hivatalos svájci közlés szerint Tibetből származó vagy ujgur kínai állampolgár, aki hazájában biztosan üldöztetésnek lenne kitéve, nem szerepel a hazatoloncoltak között. A berni migrációs államtitkárság szerint különben is, csak „adminisztratív megállapodásról” van szó, aminek a szövegét „általában” nem is szokták nyilvánosságra hozni. Ugyanakkor ezen érvelés ellen szól, hogy a törvénytárban összesen 131 ilyen rendelkezés szerepel, ennek alapján mégiscsak felmerül a kérdés: nem szándékosan hallgatta-e el a megállapodást a berni adminisztráció? Ráadásul a mostani, Kínában uralkodó emberi jogi viszonyok miatt az is sajátos, hogy az államközösség meg akarja hosszabbítani a megállapodás hatályát. Fabian Molina, szociáldemokrata politikus szerint ez teljesen elfogadhatatlan lenne. Hasonlóképpen vélekedett a Zöldek részéről Sibel Arslan képviselő is, aki botrányosnak nevezte, hogy Svájc egy autoriter rezsimet támogat.
