Covid ide, koronavírus járvány oda, a hat átlépett határon nem csupán a pandémia miatt várt, hőmérőzéssel, adatlap kitöltéssel járó ellenőrzés maradt el, de határőrt sem látott az utazó. Ennek oka lehet az is, hogy sokan megfogadták a „nyaralj a hazádban” kérést, a megszokotthoz képest az utakon rendkívül kevés külföldi rendszámú személyautó volt, a kávézókban, éttermekben, múzeumokban, szállókban vagy apartmanházakban is kevés külföldi szó hallatszott.
Pozsonyban az üzletekben mindenki maszkban volt, éttermekben kizárólag az ott dolgozók. Az osztrák és lengyel tapasztalatokkal ellentétben a mosdóhasználat kedvéért betérőt sem kérték maszkviselésre. Ausztria több kisvárosában jellemzően utcán is maszkot hordtak, sokan pedig az egész arcot takaró plexi lappal tették láthatóvá és védetté magukat. A kánikula ellenére sok, főként az idősebbek korosztályhoz tartozó nőn gumikesztyűt is lehetett látni.
Legyen az a 93 ezres Hradec Králové (Királyvár), a jóval kisebb, ám turistaparadicsom – és a külföldi tömegek híján is szinte megtelt - Cesky Krumlov vagy a Vajgar-tó menti húszezres Jindrichuv Hradec, Csehországban nagyon kevés maszkot hordó emberrel lehetett találkozni. A szabadban senki, üzletekben elvétve, közösségi közlekedési járműveken, múzeumokban szinte egyáltalán nem vettek fel maszkot az emberek. A kézfertőtlenítő hiányán nem múlhat a járvány terjedésének megakadályozása, olyan betérőt azonban, aki használta volna, nagyítóval kellett volna keresni. A távolságtartásra felhívó jeleket mindenütt felrajzolták, és a leglátogatottabb helyek kivételével be is tartják az ajánlást, bár ez összefügghet a magyarnál kissé tartózkodóbb általános mentalitással is.
Lengyelországban az utcán sétálók között sem ritka a szájat és orrot is takaró maszkot hordó ember. Főleg az idősebbek vigyáznak így magukra és másokra, üzletekbe enélkül be sem lehet lépni. Poznańban a Nemzeti Múzeumban már a pénztárig is csak alapos kézfertőtlenítés árán lehet eljutni, hívta fel a figyelmet ritka ékes angolsággal beszélő biztonsági őr. Az időszaki Dürer kiállítás teremőrei szigorúan figyelték a tárlat két-három fős közönségének Covid-tudatos viselkedését. A hagyományosan katolikus ország legkisebb templomaiba hívők és érdeklődők is maszkkal léptek, a miséző papok azonban nem érezték szükségét a maszkviselésnek. Pedig a vallási áhítatot nem akadályozza, ez kiderült a Chestochowai Fekete Madonna előtt is, ahol sokan gyűltek össze, a maszkos utazó mégsem érezett menekülhetnéket.
Wroclawban – ahol egyébként több, a belorusz szabadságért szóló zászlóval és felirattal találkozhat, aki minimálisan is érdeklődik a világban zajló események iránt – a fiatalok, és a gyerekek szinte divatot csináltak a maszkhordásból. Ezt jól jelzi a szuvenírboltok ez irányú kínálata. A nagyvárosokban autóvezetést tanuló fiatalok és oktatóik maszkban vezettek, villamosra, buszra szállva mindenki automatikusan felteszi. Poznanban vagy Szczecinben a kávézók és éttermek teraszán dolgozó pincérek kivétel nélkül használták, több helyen külön alkalmazott munkája a „Belépés csak maszkban!” felszólítás. Turistákra olyannyira nem számítottak, hogy sok helyen az angol nyelvű kérdésre is kizárólag anyanyelvükön reagáltak.
Nem úgy a Balti-tenger partján. Swinoujscieben – valószínűleg Németország közelsége miatt - németül is mindenki szívesen megszólalt. Az arrafelé nem oly gyakori gyönyörű nyári napok egyikén sokan strandoltak, ám ők is tartották a távolságot. A büfék eladói maszkban dolgoztak, az éttermekbe lépőket azonnal figyelmeztették annak viselésére. A most hétvégén megrendezett, a fenntartható fejlődést zászlajára tűző, szabadtéri mozival és lengyel zenészek koncertjeivel szervezett Earth Fesztivál programjainak résztvevőit a másfél méteres szociális távolságot betartására kérték, és egészségügyi állapotukról szóló hét pontos kérdőívet is ki kellett tölteniük.
