Szűkkeblű irigykedők ócsárolják Szijjártó Pétert, hogy pihen, és ezt Szíjj László – egyebekben Mészáros Lőrinc segédoligarchája – jachtján teszi. Először is nevén kellene nevezni a problémát.
Például az-e az össznépi fájdalom tárgya, hogy a külgazdasági és külügyminiszter nyaral. Amikor dolgozott, azaz repkedett ide-oda, akkor amiatt hörrent a nép, hogy vírusországokban is vizitált, és jaj, jaj, maszk nélkül tárgyalt meg kezet is fogott, tuti, behurcolja a vírust (ami a hivatalos kommunikáció szerint a határokon kívül dekkol).
Vagy az a nekiháborodás oka, hogy nem a Balatonon ringatózik, hanem az Adrián – miközben a miniszterelnöki mondás szerint a magyar tengernél nincs jobb, kvázi kötelező. Épp ez rajzolja ki Szijjártó Péter államférfiúi formáját, hogy még a kormányfői intencióval is dacol az emberek érdekében. Mert mi van, ha a rút külföldön tényleg rászaladt pár vírus, és átadja azt a pancsoló drága magyar gyerekeknek, miközben egy felfújt flamingón ringatózik a siófoki móló mellett?
Netán azt nem veszi be az akadékoskodó, ellenzékieskedő gyomor, hogy egy luxusjachton ring a miniszter? Nos, mindenkinek olyan vízi alkalmatossága van – ez esetben Szíjj Lászlónak –, amilyet kitermel magának. (A szerző például egy cseh gumicsónakban siklott dölyfös Nelson admirálisként a Bánki-tavon.) Ráadásul azt sem tudni, mi a tulajdonjogi helyzet, megeshet, Szíjj oligarcha béreli a feltuningolt ladikot. Hogy egy ilyen kaliberű jacht bérleti díja több tízmillió forint, ez is csak azt bizonyítja, hogy Szíjj oligarcha tisztában van a társadalmi felelősségvállalás fontosságával, és lehetővé teszi, és komoly vagyonvesztés árán is megoldja, hogy a tárcavezető hiperbiztonságos karanténban legyen.
A hitelesség kedvéért azt jegyezzük meg, hogy lehet itt adriázni, de ezt, azaz a brutális szociális távolságot a néptől itthon nem lehet megoldani. Egyelőre.
Mert a jövőben, ha horribile dictu addig ittragad a vírus, már felhőtlenül lehet lazulni honi tájakon is – és persze kellően izoláltan. A kormány felelőssége tudatában nem habozott kiemelt jelentőségűvé nyilvánítani a Club Aliga területén zajló projektet. Amit a helyiek óriásszálló-építésként fejtenek vissza, noha bizonyosságuk nincsen. Illetve régi rezsimek tempóinak újraéledését emlegetik, merthogy Rákosi óta itt nyaralt a kommunista (a Kádár-érában szocialistává puhuló) pártelit. A cudar, diktatórikus időket megélt idősb lakosok persze rögvest azt vizionálják, hogy újra elrekkentik őket a parttól, és a hermetikusan lezárt övezetben csak az elit tagjainak jut hely.
Meglehet, igazuk van. De azért két szempontot érdemes beemelni a demagóg érvek ellenpontozására. Az egyik, hogy ugye szegregáció nélkül miképp védhetnék meg a lakosokat például a sokat repkedő külügyminiszter vírus- és baktériumflórájától? (A fordított esetet most ne pertraktáljuk, hiszen ha egy átlagember fertőzné meg a minisztert, Szijjártó Péter rezzenéstelenül dolgozna betegen is – hisz tárcája közleménye szerint az Adrián ringatózva is csak robotol, és robotol, és robotol. Márpedig a csobbanásra csábító habok hátán sokkal keményebb a munkára koncentrálni, mint holmi tüdőfájás és 40 fokos láz mellett.) A másik fontos észrevenni való, miszerint egy állampárti üdülés (persze csak a rosszmájú szennylapok aposztrofálják így) még mindig sokkal olcsóbb, mint felhizlalni oligarchákat, akik aztán sokmilliárdos vagyonukból jachtot vesznek/bérelnek, és annak kényelmét a népüket óvó politikusok rendelkezésére bocsátják.
Miközben a kormány az egyszerű emberekért sem rest fáradni, több százezer diák biztonságát garantálja az az eljárásrend, amit a Kásler Miklós vezette minisztérium tett közzé. Tudniillik, a szeptembertől startoló tanév átrendezi az edukációs hangsúlyokat, és a jövőben nem a mindenféle adat lesz a legfontosabb, hanem az ember és a környezete. Az új humánfókuszú akcióterv így azt taglalja hosszasan, miképp kell fertőtleníteni a különböző eszközöket és helyiségeket, arra nem sok szót veszteget, mit tegyenek az intézményvezetők, amennyiben beüt a krach. De úgyis az önállóságot hiányolják a pedagógusok, hát itt a lehetőség a bizonyításra. A tanítás kérdésében még nagyobb szabadságot biztosít az új rend, úgyhogy homoríthatnak a pedagógusok, a digitális tanrendről a minisztérium nem mond semmit. Támogatásképpen legfeljebb arra számíthat a tanártársadalom, hogy Kásler Miklós felvillan egy évnyitón és szókat szól – de neki szabad, ő nem röpköd külföldön, nem kell egy jachtra száműznie magát.
