A fehérorosz diktátor arra utasította szerdán a biztonsági erőket, hogy tisztítsák meg az utcákat az elnökválasztás elcsalása és a rendőrterror ellen tiltakozóktól - ahogyan ő fogalmazott: “vessenek véget a rendbontásnak”. Lukasenkót azonban aggodalommal töltheti el, hogy a karhatalom egyelőre nem engedelmeskedett, hiszen a békés demonstrációk még csütörtökön is zavartanul folytatódtak országszerte. A minszki rezsim más szervei viszont akcióba lendültek: újabb Lukasenko-párti szimpátiatüntetéseket szerveztek, miközben az ügyészség eljárást indított az ellenzéki elnökjelölt, Szvetlana Tyihanovszkaja javaslatára felállított Nemzeti Koordinációs Tanács ellen. A szerveződést a remélt békés átmenet, illetve a párbeszéd biztosítására hívták életre, ám a hatóságok olvasatában működése alkotmányellenes, hiszen a hatalom megdöntésére irányul. Annak ellenére indul eljárás a tanács ellen, hogy annak tagjai többször is kiemelték, nem kívánják törvényellenes módon megdönteni Lukasenko hatalmát, sőt, új választások kiírásáról szóló javaslatukban megjegyezték, hogy a hivatalban elnöknek is joga van újra versenybe szállni az államfői posztért. Az egyik tag, Makszim Znak a tut.by hírportálnak úgy nyilatkozott: ha tevékenységük bűncselekménynek számít “akkor komoly gondok vannak a jogállamisággal hazánkban”.
Lukasenkót átmenetileg megnyugvással töltheti el, hogy úgy tűnik, megkapta a várva várt segítséget a nagytestvértől, Oroszországtól. Noha nem valósult meg a 2014-es ukrajnai Krím félszigeten lezajlott forgatókönyv, vagyis Vlagyimir Putyin nem vezényelt a köznyelvben “kis zöld emberkékként” emlegetett jelöletlen egyenruhájú fegyvereseket Belaruszba, érkeztek helyettük másfajta specialisták. A minszki rezsim szócsövének számító állami tévé sztrájkoló alkalmazottai arról számoltak be, hogy munkájukat orosz állampolgárok vették át, biztosítva, hogy a központi félretájékoztatás ne álljon le.
Putyin ellentmondásos viszonyt ápol Lukasenkóval, ezért a segítség vélhetően nem a diktátor, hanem a minszki rezsim fenntartására irányul, ameddig megfelelő utódot találnak a népszerűtlenné vált diktátornak. Ilyen szempontból kapóra jöhet az orosz elnöknek, hogy Emmanuel Macron francia államfő - az Angela Merkel német kancellárral folytatott bréganconi találkozóját követően - EU-orosz közvetítést javasolt a fehérorosz válság megoldására. Mindez talán elfogadható megoldás Putyin számára, aki a Charles Michellel, az Európai Tanács elnökével folytatott telefonbeszélgetésén egyértelművé tette, hogy kontraproduktívnak ítéli a belarusz vezetésre nehezedő külső nyomást. Kijelentésével az Európai Unió szerdai rendkívüli csúcstalálkozójára utalt, amelyen a tagállamok vezetői a választási csalások és a rendőri erőszak elkövetői elleni szankciókról egyeztek meg.
A kormány- és államfők arról is megállapodtak, hogy nem ismerik el az augusztus eleji elnökválasztás eredményét, de nem szólították fel lemondásra vagy a szavazás megismétlésére Lukasenkót. Az egyhangúlag elfogadott közös nyilatkozatot Magyarország is támogatta, Orbán Viktor miniszterelnök sajtófőnöke, Havasi Bertalan szerint a Visegrádi Négyek egyöntetűen a lengyel álláspontot támogatják. Mindennek némileg ellentmond, hogy a V4-ek más vezetőivel szemben Orbán Viktor máig nem állt a nyilvánosság elé, hogy elítélje az elcsalt választásokat vagy a brutális rendőri fellépést. A miniszterelnök és kormányának más tagjai mindeddig attól is feltűen tartózkodtak, hogy bírálják Alekszandr Lukasenkót, aki júliusban baráti hangulatú találkozón fogadta a magyar miniszterelnököt.
A hazánkhoz képest harmad akkora lélekszámú Litvánia vezetése viszont egyértelműen a választási csalás miatt felháborodott fehéroroszok mellé állt. A balti állam jelképes lépésként a minszki rezsim 32 kulcsszereplőjét - köztük Lukashenkót is - kitiltotta az országból. Saulius Skvernelis litván miniszterelnök pedig találkozott a Litvániába üldözött Szvetlana Tyihanovszkaja ellenzéki elnökjelölttel, akire Belarusz nemzeti vezetőjeként hivatkozott.
