Májusban a világ legnagyobb palládium termelője, a Nornickel bányavállalat katasztrófája önmagában is szinte megoldhatatlan feladat elé állította Moszkvát. A hőerőmű megsérült olajtárolójából kizúdult 20 ezer tonna fűtőolaj beszennyezte a talajt, a folyókat, veszélyeztetve magát az Északi-sarkot is. A balesetet a tartály betonalapjának megsüllyedése okozhatta, amihez szakértői vélemények és sajtójelentések szerint hozzájárult a korábban örökké fagyott talaj olvadása. Putyin akkor rendkívüli állapotot rendelt el a térségben. A történtek miatt eljárás indult Norilszk polgármestere, a hőerőmű több vezetője és a környezetvédelmi felügyelet egyik ellenőre ellen. Csaknem 148,2 milliárd rubelben (több, mint 2 milliárd dollárban) nevezte meg az orosz környezetvédelmi felügyelet gázolaj-ömlés okozta környezeti kárt.
Nem sokkal később Putyin újabb problémával szembesült Szibériában. Június derekán a 76 ezer lakosú Uszolje-Szibirszkoje városban ökológiai katasztrófa következett be mindössze két kilométerre a lakóházaktól. Itt volt valaha az Urálon túli legnagyobb vegyi üzem, amely még 1936-ban épült meg és valamikor 7000 embert foglalkoztatott. 15 évvel ezelőtt szüntette meg termelését. 2005-ben megnyílt a területen a szibériai szilícium gyár. Mindkét vállalat csődeljárás alá került. Mindez a világ legmélyebb tava, a világörökség része, a Föld édesvízkészletének egyötödét biztosító Bajkál tó közvetlen közelében. Az Angara az egyetlen folyó, amely kifelé folyik a Bajkálból és éppen ide zúdult be a magára hagyott vegyi üzem minden mérge. A folyó ammónium szennyeződése a megengedett határérték 360-szorosa, a fenolé 80-szorosa, a foszfáté 500-szorosa. Ezek csak hozzávetőleges adatok, a bajkáli természetvédelmi hatóság szerint, nem lehet megállapítani az Angara veszélyeztetettségének pontos mértékét. A helyi hatóságok szerint sikerült elhárítani a veszélyt, szerintük az emberek élete és egészsége nincs közvetlen veszélyben.
Ehhez képest a nyáron végzett mérések kimutatták, hogy a gyár területén a levegőben mért higany-koncentráció az elfogadottnak a 367 szerese, a lefolyó vízé 33 ezerszerese. Elképesztőek a számok az olajszármazékok, a vas, a réz és a foszfátok esetében is. A veszély nagyságát jól érzékelteti, hogy Putyin, amint értesült a helyzetről, rögtön elrendelte, hogy dolgozzák ki a térség megmentését célzó programot, és több más hatóság mellett a védelmi minisztériumot is bevonta az ökológiai probléma megoldásába. Július 30-án újabb tanácskozást tartott a természetvédelmi és a védelmi miniszter részvételével. Kénytelen volt megállapítani, hogy hosszú éveken keresztül nem oldották meg az ökológiai problémákat és gyakorlatilag elhallgatták azokat.
Az ipartelepet az orosz gárda vette ellenőrzése alá, speciális katonai alakulatok igyekeznek elkülöníteni a mérgező vegyületeket, előkészítve azokat a laboratóriumi elemzésekre. Külön figyelmet fordítanak az Angara folyótól 30 méterre lévő földalatti olajréteg lokalizálására. A központi nyomozó hatóság a felelősök megtalálásával van elfoglalva. A „Roszatom” állami vállalat eközben felépít egy gyárat, amely az első és a másodosztályba sorolt veszélyes hulladékot feldolgozza. Ezeknek a belélegzése elsősorban a központi idegrendszert és a májat támadja meg.
A hogyan tovább kérdésre, természetesen, pontos válasz nincsen. Bonyolítja a helyzetet, hogy mint a másik szibériai tragédiánál, itt is a magántulajdon a domináns. Mint a TASZSZ hírügynökségnek nyilatkozó Irkutszk-megyei képviselő, Alekszandr Jakubovszkij elmondta, a területnek néhány tulajdonosa van, akik az ipartelep minden hasznát kipréselték, majd úgy hagytak mindent maguk után, hogy semmit nem konzerváltak. Ezért felelősséggel tartoznak. Még egyszer nem következhet be az az állapot – mondta - ami 2013-ban a bajkáli cellulóz gyár esetében, amikor úgy állították le a termelést, hogy 6,5 tonna hulladékot hagytak maguk után a gyűjtőhelyen. Mind a mai napig. A képviselő szerint a hitelezők és mindenféle érdekeltek vég nélküli vitája a Bajkált veszélyezteti.
Ugyanakkor Uszolje-Szibirszkoje-ban 2019 nyarán egy természetvédelmi ellenőrzésen azt tapasztalták, hogy az elhagyott üzem területén itt-ott különféle érdekeltségek termelnek, de még azt sem tudták kideríteni, hogy kik ezek és egyáltalán mivel foglalkoznak. Egy évvel korábban már volt olyan eset, hogy felszólították a lakosokat, ne hagyják el a házaikat, ki se nyissák az ablakokat. Időről-időre újabb visszaélésekre derült fény, például arra, hogy szennyezett fémeket loptak el, és használtak fel másutt az építkezéseken.
Egyelőre csak a közeljövő biztos. Jövő év végére szeretnének végezni Uszolje-Szibirszkoje-ban a legnagyobb károk felszámolásával. A pesszimistább szakértők szerint addig semmit nem lehet csinálni, amíg a tudósok pontosan meg nem állapítják, milyen mérgező vegyületeket rejt a föld. Az egyetlen, ami biztos: ez Oroszország egyik legszennyezettebb területe.
Vajon, mi az oka annak, hogy mindez kevés ahhoz, hogy rendet teremtsenek?! S ha nem teremtettek rendet a Bajkál esetében, itt vajon miért fognak? Ezekre a kérdésekre nincs válasz. Ha csak az nem, hogy annyi ökológiailag veszélyes gócot hagyott maga után a Szovjetunió, majd az újgazdagok Oroszországa, hogy nincs sem erő, sem képesség az ország megtisztítására.
