Fehéroroszországban a következő vicc terjed. Egy férfit a hírhedt rohamrendőrség, az OMON tagjai próbálnak betuszkolni egy autóba. A halálra rémült illető ezzel próbálja menteni helyzetét: „Én Lukasenkóra szavaztam”. Mire a rendőr: „Ne hazudjon, senki sem szavazott rá”.
A diktátor vasárnapi szózata Nicolae Ceausescu 1989. december 21-én elhangzott, utolsó beszédét idézte: kétségbeesetten állt a pódiumon, és azt gondolta, hogy akik ott állnak előtte, pontosabban akiket összecsődítettek, azok az „ő népe”. Egy párhuzamos valóságban élt, ahol nem emberek, hanem alattvalók népesítik be az országot.
Lukasenko vasárnap Ceausescuhoz hasonlóan önmaga karikatúrájává vált. Láthatóan fogalma sem volt arról, hol van, mi zajlik körülötte. Beszéde végén meghajolt az emberek előtt, mondván, ők azok, akik meg akarják védeni az országot a „külső ellenségtől”, meg akarják óvni Fehéroroszország „függetlenségét”. Miközben néhány órával korábban még Vlagyimir Putyin orosz elnöknek könyörgött a katonai segítségért.
A diktátor képtelen felfogni, hogy elvesztette az emberek támogatását. Lukasenko szemében a nép az a néhány ezres csoport, amelyik neki hajbókol. Az a több százezer ember, aki röviddel később a rezsim ellen tüntetett, a külföld által megvezetett, lefizetett ügynök. Talán nem fenyegeti Lukasenkót Románia egykori conducatorának sorsa, akit bukása után sietve kivégeztek, de innen már nincs visszaút. A több százezer tüntető azt követelte, a hágai bíróság előtt feleljen mindazokért a bűnökért, amelyeket a nemzet ellen elkövetett. A megfélemlítésért, terrorért, az emberek megalázásáért. Lukasenko már saját fegyveres erőiben sem bízhat, a hadsereg nem fog az emberek ellen fordulni, a rendőrség sem, csak az OMON rohamrendőrség bűnözői állnak mögötte, akiket szintén nem a rendszer iránti hűségük vezérel, hanem pontosan tudják, milyen sors vár rájuk egy rendszerváltás esetén.
A Fehéroroszországban zajló események nem csak azért történelmiek, mert egy szabad nemzet születésének lehetünk tanúi. Bizonyságát adják annak: egyszerű eszközökkel is térdre lehet kényszeríteni egy megdönthetetlennek vélt vezetést. A mai digitális világban mindig akad egy módszer, amivel ki lehet játszani az internet korlátozását. Ezt a kiskaput Minszkben a Telegram nevű alkalmazás jelentette, amely – szemben más internetes világcégekkel – nem működik együtt a rezsimekkel. Az applikáció segítségével osztották meg az emberek azokat a képsorokat, amelyek bizonyították a rendőrség rémtetteit. Ez vezetett aztán az országos felháborodáshoz és sztrájkokhoz. A nők öntudatra ébredése is elengedhetetlen volt a forradalomhoz: az ő bátor kiállásuk nyomán változott meg a széljárás, és fújtak visszavonulót a biztonsági erők.
Nem hittük, hogy egyszer igazat adunk a magyar kormányfőnek, aki oly sokszor beszélt arról: változik a világrend, és „keleti szél” fúj. Most ugyanis valóban egy kelet-európai nép mutat példát Európának, és segít öntudatra ébredni mindazoknak, akik azt gondolják, nincs eszközük egy zsarnok ellen.