Ellenőrzési jogokat a szakszervezeteknek! Pontosabban: vissza a szakszervezetek ellenőrzési jogosítványait! Bármilyen hihetetlen is a fiatalok számára, az érdekvédőknek egykor egészen komoly jogaik, jogosítványaik voltak. A régi munka törvénykönyve biztosította a szakszervezetek számára például a munkakörülményekre vonatkozó szabályok megtartásának az ellenőrzését. Továbbmegyek: nemcsak az ellenőrzéshez volt joga egy érdekvédelmi szervezetnek, hanem ahhoz is, hogy az észlelt hibákra és mulasztásokra felhívja az illetékesek figyelmét, s ha ez kevés volt az intézkedéshez, akkor eljárást is kezdeményezhetett a felelősök ellen. Ez biztonságot jelentett a munkavállalóknak. Ma már nyomokban sem léteznek az említett jogok.
De létezett egy másik fontos szabály is, miszerint a munkavállalókat, illetve az érdekképviseleteiket közvetlenül érintő jogellenes munkáltatói intézkedés (mulasztás) ellen kifogást lehetett benyújtani. A kifogásolt intézkedést az egyeztető eljárás eredményes befejezéséig, illetve a jogerős döntésig nem lehetett végrehajtani. Ez is már a múlté. Nyolc éve, 2012 óta ugyanis a szakszervezetek csak tájékoztatást kérhetnek a munkáltatótól, s ha kapnak, ám valami nem tetszik, akkor nem túlságosan hatékony és főleg nem kényszerítő erejű konzultációt kezdeményezhetnek.
Félreértés ne essék: nem a 2012 előtt érvényben lévő Mt. felett járt el az idő, hanem azok felett, akik ezt a törvényt megalkották és törvénybe iktatták. A kormány szándéka egyértelmű. Még mindig nem elég kiszolgáltatott a magyar munkavállaló, nosza, húzzunk ki alóla mindent, ami korábban valamiféle biztonságot jelentett! A teljhatalom dönt, mi jó a munkavállalónak, s mi nem. No meg arról is, hogy mit tehet a munkáltató a nála dolgozó emberekkel. Elárulom: gyakorlatilag mindent. Egyoldalúan, akár az érintett fél – vagy annak képviselete – megkérdezése nélkül. Ez a járvány idején, a veszélyhelyzeti intézkedésekből még azok számára is egyértelművé válhatott, akik korábban kételkedtek vagy nem vették észre. A diktatúra jellegű egyoldalú döntés, a hatalmi arrogancia – kicsiben és nagyban – minden területen elhatalmasodott.
A kormány azonban elszámolhatja magát, mert ez a minden területen egyre erősödő arrogancia akár a szakszervezetek megerősödéséhez, s egyebek között szükséges jogosítványaik visszaszerzéséhez vezethet. Miközben Európa országainak többsége példát mutatott, hogyan kell bánni a dolgozókkal egy járványidőszak alatt, a magyar jogrend számtalan visszaélésre adott és ad lehetőséget a kormánynak, amely amúgy is mélyen beleszól a munkaügyi kapcsolatok gyenge érdekrendszerébe. E jelenségnek a hatását egyre több munkavállaló érzi a saját bőrén, s fogy a türelem.
A szakszervezetek egyébként már az Alkotmánybíróságban sem bízhatnak. A Magyar Szakszervezeti Szövetség állítása szerint például több ponton is sérti az Alaptörvényben foglalt jogokat és számos nemzetközi egyezményt is a gazdasági mentőcsomagként ismertté vált kormányrendelet. Főleg az a bekezdés aggasztó, amely kimondja: „a munkavállaló és a munkáltató az Mt. rendelkezéseitől külön megállapodásban eltérhet”. Ez a kitétel látszólag mindkét félnek korlátlan lehetőséget biztosít, a gyakorlatban azonban korlátlan hatalmat garantál a munkáltatóknak arra, hogy eltérjenek az Mt.-ben szabályozott alapvető munkajogi előírásoktól is. Ez végtelenül veszélyes és alkotmányellenes is. Az AB nem adott igazat a szakszervezeteknek, bár tény, hogy a kérdésben hozott döntését is eltérően értelmezte. Az elszenvedő alany persze a melós, aki a kiszolgáltatottságban is kiszolgáltatott. Nem elég, hogy sokan elvesztették a munkájukat, még azok a dolgozók sem jártak feltétlenül jól, akiknek az állásuk megmaradt, mert sokan munkaadói trükközések áldozatai. Egyes cégek még az alapbérek törvény szerinti kifizetését is szerették volna megspórolni, vagy ha kifizették is, utólag le akarták dolgoztatni. A munkavállalók még mindig nem mernek nyíltan szólni, de telik a pohár. Bármikor elérkezhet a pillanat, amikor visszatalálnak a szakszervezetekhez. S akkor a mozgalom megerősödése, a dolgozók elégedetlensége ki fogja kényszeríteni az érdekvédelmi jogosítványok visszaadását.
Sokan emlékezhetnek arra, hogy 2010-ben a BKV szakszervezetei és munkavállalói éppen a munkaügyi szabályok igen pontos betartásával blokkolták a gördülékeny szolgáltatást, s ezzel „kényszerítették” a munkáltatót a kollektív szerződésben rögzített jogosítványok meghagyására. A teljesen jogszerű akciónak, az előírások tűpontos követésének a következménye ugyanis az lett, hogy több száz autóbusz nem állhatott forgalomba. Pedig a szakszervezet sem tett mást, csak a jogával élve ellenőrizte és betartatta a munkakörülményekre vonatkozó szabályokat. És ettől végtelenül lelassult a „gépezet”, veszélybe került a zökkenőmentes szolgáltatás. Ez volt a nyomásgyakorlás hatásos és törvényes módja. Az Mt. módosításával azonban megszűntek ezek a szabályok, éppen azért, hogy a kormány minden eszközzel meggyengítse a szakszervezeteket. Ettől kezdve gyerekjáték volt például az akkori főpolgármesternek, Tarlós Istvánnak is, hogy semmibe vegye a BKV-nál működő szakszervezeteket, megfossza őket a kollektív szerződésben korábban rögzített jogosítványoktól, és a munkavállalók zsebében turkáljon. De ez már egy másik történet.
Nincs más út, vissza kell találni a szakszervezetekhez, s közösen követelni a valós érdekképviseleti rendszer visszaállítását, a munkavállalók kiszolgáltatottságának felszámolását.