„A kisbabáknak kedvük támad megszületni” – jelentette ki büszkén Orbán Viktor 2013 februárjában, amikor az előző év kormányzati tevékenységét értékelte. Ám az akkori miniszterelnöki jövendölés nem jött be: 2013-ban 1600-zal esett születésszám, és a következő hat évben sem sikerült elrugaszkodni, elérni az elmúlt 20 év csúcsát, a 99,8 ezres számot.
Az Orbán-kabinetnek nemcsak azért volt kínos ez, mert a fent említett magas születésszám 2006-ra, a Gyurcsány-kormány időszakára esett, hanem azért is, mert az elmúlt 10 évben a NER legfőbb célkitűzése a magyarság fogyásának megállítása volt. Tény, hogy Orbánék nem sajnálják a pénzt, évről évre emelik a családok támogatását. Járvány ide, gazdasági válság oda, ezen 2020-2021-ben sem változtatnak: számításaink szerint jövőre 31 milliárddal költenek többet, mint idén. A miniszterelnök 2013-as bejelentésekor már túl voltak többek között a családi adókedvezmény bevezetésén és a gyes reformján. Aztán – látva, hogy ez nem elég – minden évben bővítették a családtámogatási programot, 2015-2016-ban pedig úgy vélték, megtalálták a csodamegoldást. Éppen öt évvel ezelőtt nevezték át a szocpolt családi otthonteremtési kedvezményre (csok), majd kihirdették: aki három gyermeket vállal maximum tíz éves határidővel, 10 millió forint vissza nem térítendő támogatást és 10 milliós kedvezményes hitelt kaphat. Ez szíven találta a magyarokat – főleg, hogy azóta is bővítik a kedvezményezettek körét, növelik az összeget –, akik a nyugati modelltől eltérően nem szeretnek bérleményben lakni, saját tulajdonú lakásra vágynak. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma lapunkkal azt közölte: öt év alatt 145 ezer család élt a csok lehetőségével. Idén júniusig mintegy 17 ezer szerződést kötöttek, az elmúlt években pedig 25 és 30 ezer között mozgott a szerződéskötések száma.
A csok bevezetése óta most vagyunk tehát félidőben, és úgy fest, idén végre történt valami. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) július végén közölt adatai szerint az első félévben 5,5 százalékkal nőtt a születésszám az előző év azonos időszakához képest. Ha marad ez a trend, becsléseink szerint 2020-ban 100 ezer felé mehet az újszülött babák száma, amire 1997 óta nem volt példa. Ha ez bekövetkezik, akár babyboomról is beszélhetünk. Az első féléves eredményt persze a kormány a saját sikereként ünnepli. Ám az adatokban mélyebbre ásva akadnak ezzel kapcsolatban kérdőjelek.
Először is az elmúlt négy évben épphogy csökkent a születésszám, az idei 5,5 százalékos növekmény számításához alapul vett tavalyi év sem volt túl erős: 89 ezer baba született. Ez azért is probléma, mert a közelmúltban lépett át a negyvenes éveibe az utolsó nagy lélekszámú korosztály, a Ratkó-unokák, azaz egyre kisebb a szülőképes nők száma. Másrészt az az adat, ami azt mutatja, hogy átlagosan egy nő élete folyamán hány gyereket vállal (a teljes termékenységi arányszám), kicsit emelkedett ugyan, de épphogy 1,5 felé megy – ezzel az EU-ban továbbra is a lista alsó harmadában vagyunk. Ennek a számnak 2 körül kellene lennie ahhoz, hogy a társadalom lélekszáma ne csökkenjen drasztikusan – ezzel együtt a nyugdíjrendszer, a munkaerőpiac fenntartható pályán maradjon –, és ne szoruljunk „külső segítségre”. Azaz a kormány továbbra is nemet mondhasson a migrációra. Márpedig ha nem történik érdemi fordulat, akkor a KSH Népességtudományi Kutatóintézet (NKI) számításai szerint 2070-ben 7,7 millióra esik a magyarság száma. Az öregedési index pedig kedvezőtlen esetben megközelítheti a 250 százalékot az ötvenéves periódus végére.
Kérdéses az is, hogy az idei növekedés a csoknak és a kormány politikájának köszönhető-e. Némileg árnyalja a képet az a megállapítás, amit az NKI két demográfusa, Spéder Zsolt és Kapitány Balázs egy 2018-as tanulmányában tett: zajlik az úgynevezett visszapótlás. Ez azt jelenti, hogy miközben a nők nagy többsége 1990 után is két gyermeket szeretett volna, azzal, hogy egyre többen tanultak tovább, építettek karriert, későbbre halasztották a gyerekvállalást: az első babát a nők átlagosan 28-30 évesen szülik meg. Az utóbbi években viszont igyekeznek „maguktól is bepótolni a lemaradást”, azaz átmeneti jelleggel megugrik a születésszám. S ebben nem is vagyunk kivételek a közép-európai térségben, olyan országokban is folyik ez, ahol nincs csok. – M. László Ferenc
Lassú trendkövetés
A világ népességének 46 százaléka él olyan országokban, ahol a teljes termékenységi arányszám (TTA) nem éri el a társadalom reprodukciójához szükséges 2-es értéket – olvasható az Népességtudományi Kutatóintézet (NKI) kiadványában, a Korfában. Ezek az országok elsősorban Európában és Észak-Amerikában találhatók, de ide sorolható néhány dél-amerikai és ázsiai ország is: Brazíliában a Worldometer nemzetközi adatoldal szerint idén 1,7 lehet ez a szám, a világ legnépesebb országában, Kínában szintén. Európában egyetlen ország sincs, amely elérné a kettes értéket, a legjobb mutatókkal bíró Dánia, Svédország, Írország és Franciaország is 1,8-1,9-es TTA-val rendelkezik. Mint a Korfa megjegyzi, a kontinensen „a nyugat-, és az észak-európai országokban a termékenység valamivel magasabb, mint a keleti vagy a déli országokban”.
Az Európában magasabb TTA-t hozó modellek – a skandináv, a francia, a brit – elsősorban attól sikeresek, mert lehetővé teszik a nők gyors visszatérést a munkaerőpiacra. Tény, hogy a magyar családtámogatási szisztéma is számos ilyen elemet tartalmaz már: munkavégzés gyed mellett, részmunkaidős foglakoztatás, bölcsődei férőhelyek támogatása. A tendenciák persze fontosabbak a pillanatnyi állapotnál, ezzel kapcsolatban Kapitány Balázs és Spéder Zsolt 2018-as tanulmányában azt írta, a magyarhoz hasonlóan „a régiós országokban szintén megfigyelhető volt a termékenység növekedése, ehhez viszonyítva a magyarországi növekedés időben késleltetettnek tűnik, de mértékében és lefutásában illeszkedik a trendekhez”. A két demográfus szerint Magyarországon az figyelhető meg, mint a térség országaiban: folyik a visszapótlás, azaz „a korábban elhalasztott gyermekek egy része megszületett”. – Kósa András
Évi 1500 milliárd a családoknak
A kormány szerint az idei költségvetés családpolitikai kiadásai 2227 milliárd forintra rúgnak. Ám ez a hatalmas összeg úgy jön ki, hogy a kabinet ideszámolja például a nők 40 éves nyugdíjkedvezményének 285 milliárdos tételét is.
Közvetlenül a családoknak juttatott támogatások valójában 1450 milliárd forintot tesznek ki, és ebben már a családi adókedvezmény, a négygyerekes nők teljes adómentessége is benne van. A lakástámogatások évi 250 milliárdot visznek el, illetve egyre több forrást igényel a babaváró támogatás is. Összeállításunkban nem szerepelnek az óvodai, bölcsődei támogatások, amelyekre évente több száz milliárd megy el, de ez jó befektetés az államnak is, hiszen a bölcsis gyerekek anyukái adót fizetnek azáltal, hogy visszatérnek a munkaerőpiacra.
Ha a kormány évi 2200-2300 milliárd forintjával számolunk, akkor a GDP 4-4,2 százaléka megy gyereknevelési támogatásokra, ami európai viszonylatban kifejezetten bőkezű. Az állam jövőre nagyságrendileg ennyit költ például oktatásra. Ugyanakkor a nemzetközi kutatások azt mutatják, nemcsak az állami támogatás jelent motiváló erőt, legalább ilyen fontos a kiszámítható jövő. – Papp Zsolt
