A lényeg: Révfülöpön egy Fidesz-káder adminisztrátorként törli a nem kormánypárti tartalmakat és csoporttagokat, miközben a helyi fideszes képviselőt ajnározza. Hozzá hasonló Facebook-harcosokat képeznek majd a kormánypárti intézet Megafon-programjában, mert 2022-t már a közösségi médiában kell megnyerni. Orbánék a választási krumpli mellett a social mediával próbálnak szavazatot maximalizálni.
Szakonyi Balázs erős ember, a szó szoros értelmében. Ezt három Facebook-profilja bizonyítja (a negyedik felületen, bloggerként csak a Pártot élteti). A fiatalember a Veszprém megyei online (veol.hu) két évvel ezelőtti cikke szerint a Fidelitas és a Fidesz helyi alelnöke volt. Hogy ma is az-e, azt nem volt hajlandó kérdésünkre elárulni, ahogy arról sem beszélt, tagja-e a Fidesznek, és munkatársa-e Fenyvesi Zoltán kormánypárti parlamenti képviselőnek. Ugyanis aligha valószínű, hogy önszorgalomból osztaná meg a honatya minden egyes bejegyzését (létezik erre képes hívő is szép számmal, de itt vannak másra utaló jelek). Szakonyi egy szintén kétéves N1TV-videó tanúsága szerint fotómasinával a nyakában, fekete bomberdzsekiben magasodott be Fenyvesi és a riporter közé a kampányban. Az uszodaavatón megejtett interjúban (semmire nem felelt) a képviselő ajánlószelvény-hamisítási ügye volt a téma. Fenyvesi barátjára talált Szakonyiban, akiről egyebek között egy 2013-as badacsonyi tettlegesség utáni rendőrségi vádemelési javaslat hírét őrzi az internet három fog kiütése tárgyában, baráti közreműködéssel.
Szóval a fiatalembernek, Szakonyi Balázsnak ma szép családja van és fontos munkája – minden kormánypárti képviselőt és számos testépítőt követ. De kétségkívül Fenyvesi képviselő a No. 1: az 1,8 kilométeres raposkai út ünnepélyes átadása, a nagyvázsonyi várfelújítás; a badacsonytomaji gratuláció autodidakta festőművésznek – minden jöhet. Ami még nem volna baj, a Zuckerberg-cég többet is elbír. Csakhogy ezeket a propagandajellegű tartalmakat a Révfülöp-csoportban is megosztotta, ahol szintén két éve tag, és adminisztrátor. De úgy, hogy a fal adja a másikat.
Az 1143-as kizárása
Grozdits Károly író-szerkesztő révfülöpi, és nem szíveli a kormánypropagandát. Különösen nem egy civil Facebook-csoportban, ahol eladdig az volt téma, merre járnak a vaddisznók; ki a legmegbízhatóbb üveges; megy-e valaki a vasútállomás felé. „Jó ez így, hasznos, kedves, lakájos, bensőséges” – írja a Hogy működik a fideszes diktatúra a Facebookon? című jegyzetében. És amint az a címből kiderül, már tudja a választ. Megtapasztalta, meddig terjednek a szólásszabadság határai és miként működik a véleményvezérlés a gyakorlatban.
Károly augusztus elején tette szóvá egy bejegyzésben, hogy látványosan megszaporodtak a település életéhez nem kötődő posztok, és mindnek Fenyvesi képviselő a főszereplője. A megosztó pedig Szakonyi Balázs, aki Tapolcán született, Badacsonytomajon lakik és „Sümeg városban” dolgozik.
„Nem kell ahhoz révfülöpinek lenni, hogy valaki szeresse a vidéket, ahol él, és törődjön vele”, írta kérdésünkre Szakonyi, a posztokat pedig azzal magyarázta, hogy semmi közünk hozzá, ez egy zárt csoport, és a környék fejlődésének a bemutatása, a helyiek segítése, a turisták tájékoztatása a célja. Szakonyi szerint a csoport nem a direkt és megosztó politizálás színtere. Pont ezt írta Károlynak is, amikor az – a politikai tartalom illusztrációjaként – megosztotta a Momentum bejegyzését a Balaton-part fideszes eluralása ellen szervezett felhívó aláírásgyűjtésről. Ráadásul az esemény még Révfülöpön is volt – míg a Fenyvesi-posztok megközelítőleg 100 százaléka „más placcal” foglalkozott.
„A reakció számomra váratlan volt: egy szűk kör, nagyjából tíz fő, azaz a csoport egy százaléka, minősíthetetlen hangnemben kezdett kommentelni” – emlékszik Károly. „Ezt követően a bejegyzésem eltűnt a Révfülöp-csoportból, majd másnap reggelre én is a csoporton kívül találtam magam.”
Így 1142-re csökkent a tagság. Az 1100 lakosú nagyközségben nagyjából ugyanannyien tagjai a zárt csoportnak – ami a stabil nyaralói bázissal magyarázható. A csoport 2014 óta működik, de aki létrehozta, az nem állított fel szabályokat: nem deklarálta az elvárt/elviselhető témákat, nem jelölte meg a kívánatos viselkedést, az esetleges kizárás okát és módját sem szabályozta. Bízott a közösség immunrendszerében, és nem hallott még politikai komisszárokról, trollokról.
Visszatérve a törléshez, arról Szakonyi gondoskodott. Szerinte legalább százan panaszolták be neki Károly posztját, ami bizonyítja, hogy „a tagság elutasítja a baloldal propagandaanyagait egy zártkörű magáncsoportban”. Ezt követően Károly barátja, Zalai Szilveszter osztotta meg a momentumos posztot kíváncsiságból, csak hogy tesztelje a közösség politikai immunrendszerét. Szilveszter is repült (posztjával egyetemben), de őt visszavette egy másik admin. Tizennégyen vannak ilyen minőségben, mindnek írtunk, eggyel tudtunk beszélni.
Torokra ment trollok
„Mi vagyok én, adminisztrátor? Nem tudok róla, angyalom” – szabadkozik Hámos Józsefné, tortasütést szakítva félbe. A nyugdíjas özvegyasszony azt észrevette, hogy a csoporttagok felvételét jóvá tudja hagyni, de azt nem tudta, hogy ez adminisztrátori jogosultság. A törlésről és a vitáról sem volt tudomása. „Nem vagyunk egyformák, hála Istennek. Mindenki másként lát mindent, attól még ugyanolyan ember. Az értelmes vitának helye van egészséges keretek között, nem gondolnám, hogy ki kellene zárni a véleménye miatt” – érvelt az asszony.
Boda Péter nyugalmazott építészmérnök – 27 éve helyi lakos, az év felét tölti itt – szintén ezen az állásponton van. Meg is fogalmazott a csoportban egy javaslatot, miszerint hozzanak létre csoportszabályzatot (ez működik mindenütt egy átlagosan plurális és átlagosan trollgazdag csoportban), és döntsenek a vitatott posztok törlésének és a kizárásoknak a módjáról (szavazás, admintöbbség.) A posztot Szakonyi visszakézből törölte.
„Valahogy úgy jártunk, mint az Európai Unió Orbánékkal. Ugyanúgy nem voltak felkészülve ilyen kellemetlenül és kulturálatlanul viselkedő tagságra, mint ahogy a csoport sem számított önjelölt cenzorra” – véli Boda Péter. Nála akkor szakadt el a cérna, amikor Fenyvesi a szentbékkállai kőtengerről mint a választókerület értékéről posztolt. Nem érti, ezt a politikusi felismerést miért kellett olvasniuk a révfülöpieknek. A trollok persze torokra mentek: a szépnek örülni kell, nem kell kritizálni; bezzeg Rig Lajos (volt egyéni, most listás jobbikos képviselő) idejében nem történtek ilyenek.
Péter akkor húzta ki a gyufát, amikor egy napok óta a mólón árválkodó, veszélyes üvegcseréphalom fotóját osztotta meg: vinné már el az illetékes! „Seprű, lapát!” – kapta meg a pikírt választ az egyik hozzászólótól, többen „Nyaralgatunk, problémákat keresünk?”, „Tessék máshová menni!”-jellegű kommentekkel boldogították.
Így működik Magyarország, „a zárt csoport”
„A mainstream média bekebelezése közben sok kis csendes hadművelettel szövi át az életünket a kormánypropaganda a közösségi médiában is. A fürkészek és portyázók már a Facebook-csoportokban vannak” – összegez Zalai Szilveszter, aki mozgókép- és médiaszakon diplomázott, és most végez a „színművészeti” dokumentumfilm-rendező szakán. Balatonfüredi, de Révfülöp a szerelem számára. A Momentum nem a szíve csücske, de a balatoni kampányukkal szimpatizál, a parti sávok eltulajdonlása tarthatatlan szerinte: ezért is osztotta meg a posztot.
„Manapság már mindenki publicista, egy Facebook-csoport pillanatok alatt orgánummá válik, és a propaganda elemi érdeke, hogy betegye a lábát oda, és az arcunkba tolja az üzeneteket” – magyarázza Szilveszter.
Grozdits Károly az összes adminnak levelet írt, megkérdezve: megfelel-e nekik, hogy a hétköznapokat segítő és az itt élők tájékozódását könnyítő csoportot valaki rendszeresen pártpolitikai célokra használja? Orbán Viktort idézve („Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk”) azt is megkérdezte: miként állnak a kizárás kérdéséhez? Lapzártánkig senkitől nem kapott választ. Így jártunk mi is Kondor Géza polgármesterrel és a tapolcai Fidesszel. De Fenyvesi képviselő válaszolt. Az írta: „Nem kíséri figyelemmel a közösségi média tartalmait, és szerinte a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadságához tartozik, ki és mit oszt meg.” Hogy a révfülöpi megosztó, Szakonyi munkatársa-e, arról hallgatott a honatya.
Politikai kontroll
Amíg korábban globális és nemzeti szinten volt érdekes a közösségi média, addig mára a helyi közösségek felértékelődtek. Jól be vannak csatornázva az adott településen, és sok embert érnek el, akik eddig nem foglalkoztak politikával. Ezt Bene Márton, az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa mondta lapunknak, akinek nemrég jelent meg könyve Virális politika: Politikai kommunikáció a Facebookon címmel a L’Harmattan Kiadónál.
„Egyre több Facebook-csoport és -oldal létezik, amely szinte a teljes helyi, településszintű nyilvánosságot átfogja, és a lakosság jóval tágabb rétegeihez jut el, mint a helyi tévécsatornák vagy újságok. Sokan követik ezeket, mert így első kézből juthatnak aktuális és praktikus információkhoz. A csoportok üzemeltetői vagy adminisztrátorai viszont nem megválasztott személyek, mégis politikai kontrollt gyakorolnak a tartalmak fölött. Ez egy politikai erőtér is, még a legjobb szándékú oldalkészítőket feltételezve is. A helyi pártelit vezetői is megpróbálhatják befolyásuk alá vonni ezeket az oldalakat és adminisztrátoraikat.”
A Facebookon megosztott politikai tartalmak – mondja az MTA-intézet munkatársa – számos kutatás szerint jelentős hatást gyakorolhatnak a választók politikai véleményére, érzületére. Az erősebb politikai identitással rendelkező, elkötelezett szavazók persze kevésbé befolyásolhatók. A választók jelentős része azonban nem rendelkezik stabil pártpreferenciával, az ő véleményükre hatással lehet, milyen tartalmakat látnak a Facebookon. „Az ismerőseinken keresztül látott tartalmaknak erősebb hatásuk van, hitelesebbként kezeljük őket, és kevésbé foglalkozunk az információ forrásával” – mondja Bene Márton.
A kutató szerint csak egy kisebbség oszt vagy lájkol rendszeresen politikai tartalmat, a többség csak fogyasztja ezeket. Van azonban egy véleményvezér réteg, a helyi közösség megmondóemberei, akik korábban korlátozott eléréssel rendelkeztek az utcán vagy más valós közösségi terekben, most viszont jóval nagyobb a hatásuk, több ember attitűdjét és véleményét befolyásolják.
Guld Ádám kommunikációs szakember szerint az emberek egy jelentős része még mindig a tömegmédiából tájékozódik, a közösségimédia-felületeket inkább szórakozásra, kikapcsolódásra használja. „Azokat lehet politikailag aktivizálni a közösségi médián keresztül, akik egyébként is érdeklődnek a politika iránt. Nemzetközi tendencia, hogy megnőtt a közéleti témák iránti közömbösség. Ráadásul működik a szűrőbuborék-jelenség is: az online algoritmusok „véletlenül” sem terelik a felhasználót olyan irányba, ami kiesik az érdeklődési köréből. Így kevés esély van arra, hogy idegen impulzusokkal találkozunk” – véli Guld Ádám. Szerinte a bizonytalan szavazók megnyerésére kevésbé alkalmas a közösségi média. Annak pláne nehéz döntéseket hoznia, akinek nincs stabil világnézete, az egymásnak teljesen ellentmondó hírek egy bizonytalan szavazót csak összezavarnak és esetleg elijesztenek a politikai témáktól. Ehhez jön még a fake news jelenség, ami még inkább megnehezíti az „avatatlan szemek tisztán látását”.
Vélemények vezérei
Bene Márton szerint az ál- vagy nicknéven közölt bejegyzéseknek sokkal kisebb a hatásuk, mint amikor a szomszédunk, a barátunk véleményét látjuk, vagy olyan emberét, akiről tudjuk, hogy tájékozott, ért a közügyekhez. Az emberek jelentős része éppen azért tartózkodik a politikai véleménynyilvánítástól, mert arccal kell vállalnia az álláspontját.
„A Facebook-közönség kétharmada még csak nem is lájkol politikai tartalmat – egy részük persze nyilván azért nem, mert nem érdekli a politika –, de az mindenképpen elrettentő, hogy az összes ismerős látja a politikai posztokat. Így azok határozzák meg a véleményklímát, akik a saját politikai álláspontjukat arccal-névvel együtt hajlandók közzétenni a teljes ismerősi közeg előtt” – mondja a kutató. Emlékeztet: az anonim, online fórumos társalgások időszakában volt egy felvetés, hogy azért olyan ellentmondást nem tűrőek és trágárak a megmondóemberek, mert álnevek mögé lehet bújni. Mára kiderült, hogy annak ellenére nem váltak disztingváltabbá a társalgások, hogy névvel és arccal szólalnak meg a felhasználók.
Mivel az online véleményklíma egyre intenzívebben formálja a politikai nézeteket, a valóságtorzításra is egyre nagyobb erők szövetkeznek. A kutató szerint e célra a közösségi médiában a leginkább legális eszközként a hirdetéseket használják. De persze ezeknek is vannak féllegális verziói, amikor a pártok nem hivatalos felületükön közvetítenek politikai üzeneteket, hanem egyéb médiumokon vagy csoportokon keresztül.
„A többi manipulálási eszközről nehéz megbízható információt szerezni. A 2018-as kampányban több hír megjelent a pártok közösségimédia-hadseregeiről, amelyeknek két típusa is működhet. Az egyik az automatizált manipuláció, amikor botokon – algoritmus alapján önműködő szoftvereken – keresztül növelik a reakciók és megosztások számát, így az adott tartalom nagyobb eséllyel árad szét a közösségi médiában. A másik az emberi trollok használata: ezek az ismeretlenek kevésbé lesznek meggyőzők, viszont nagy hatékonysággal rombolják egy adott közösség vitaképességét” – mondja Bene Márton. A Megafon Facebook-harcos projektjéről szólva Bene Márton azt mondja: ez az egyik jele lehet annak, hogy a kormánypártok komolyabban veszik a média közösségi befolyásolási és meggyőzési lehetőségét, amire korábban az ellenzék fordított több pénzt és figyelmet.
A közösségimédia-oldalak gazdasági vállalkozásokként indultak, kevesen gondolták, hogy ekkora befolyásuk lesz, mára azonban a politikai élet szinte elsődleges befolyásoló tényezőivé váltak, mondja Guld. Amíg korábban professzionálistartalom-előállító gyártotta a híreket, és az olvasó digitális újságként használta az online teret. A web 2.0 korszak után a személyes kommunikáció viszonyai átalakultak, és ez elhozta az aktív felhasználói attitűdöt, amiben már a befogadó nemcsak elolvassa a hírt, hanem szerkeszteni, megosztani, kommentelni is akarja. Ez a hírfogyasztásra is rányomta a bélyegét: már nem egyirányú a csatorna, hanem dinamikus, egymással kölcsönhatásban lévő rendszer jött létre, a hírek hálózatos fogyasztása történik. Azonnaliság, érintettség, személyes hangnem – ez jellemző a hírfogyasztásra manapság. Így nem csoda, ha a politika is aktívan jelen akar lenni.
Rossz gyermeki én
A 2000-es évek elején óriási optimizmus övezte a világháló terjedését, a vélemények szabadversenyeként, egyenesen a demokrácia táptalajaként tekintettek az internetre. Ehhez képest mára nagyjából az ellenkezője valósult meg. Többen úgy vélik, az emberiség nem volt felkészülve a közösségi média használatára, sokaknak a rossz gyermeki énje teljesedik ki az online térben. Valótlanságokkal, erőszakos manipulációval tömegeket lehet befolyásolni, óriási hatásuk, többmilliós követőtáboruk lehet hazugságokat, ártalmas tartalmakat közvetítőknek, sarlatánoknak, gyűlölködőknek. „E-mail cím alapján még nem feltétlenül lehet beazonosítani valakit, de az tény, hogy mindennek nyoma marad, amit feltöltünk a netre, legyen az fotó, szöveg, bármi. Amit a telefonunkon, számítógépünkön csinálunk, nyitott könyv lehet egy hozzáértő hacker számára. Számtalan gazdasági visszaélés, támadás történik világszerte, volt olyan is, hogy a Facebookról szivárogtak ki a felhasználók adatai. Ezen adatszivárgások és adatlopások ellen egyetlen tuti módszer létezik csak: ha semmilyen digitális eszközt, platformot nem használunk, de ez ma már elképzelhetetlen” – magyarázza a szakértő.
Tökéletes adatmegőrzés nem létezik, de jó, ha nem zavaros hátterű, külföldi site-okat, hanem mainstream oldalakat részesítünk előnyben. Fake, azaz hamis profilok politikai trollok formájában a leggyakoribbak, akik kamu profilok mögül bomlasztanak, másokat becsmérelve, káromkodva. Nehéz kiiktatni őket, mert pár perc alatt „új személyként” folytatják, ezért a figyelmen kívül hagyásuk a célravezető, azaz a don’t feed the troll: ne etesd a trollt!
