A Színház-és Filmművészeti Egyetemen oktatnak „krízist a színházban”?
Fullajtár Andrea: A színház alapja a konfliktus, gondoljunk a görög drámákra, ráadásul a színház mindig az életre reagál. Most különösen krízisekkel teli időszakot élünk, a közélet az egyetem is harctérré vált. A tanítványaim nemzedékének épp ezért nagyon gyorsan kell felnőnie. Nagyon komoly kiállást vár tőlük az élet, illetve várnak el maguktól. Ez egy görög tragédiához hasonló érési folyamatot igényel a fiataloktól.
Koós Boglárka: Tényleg hirtelen ért minket ez az egész. Ezzel kapcsolatban egy nyári egyetemet is szervezett a hallgatóság, ahol továbbra is próbáljuk kibeszélni, hogy mit gondolunk a modellváltásról, a történtekről. Azóta is folyamatosan erről beszélgetünk.
Önök harmadévesek lesznek. A másik osztályfőnökük Zsámbéki Gábor miután megnevezték a tervezett alapítvány kuratóriumi elnökét és tagjait, negyvenegy év tanítás után azonnali hatállyal felmondott. Megindokolta önöknek, illetve önnek a tanártársnak, hogy miért döntött így?
F. A. : Mi tanárok és Gábor is folyamatosan azt mondtuk, hogy mi nem a modellváltás ellen vagyunk, de szeretnénk, ha ebben a folyamatban partnereknek tekintenének minket. Fogadják el, hogy van egy szenátusunk, velük tárgyaljanak! Ne sértsék az autonómiánkat! Amikor a mi reakcióink teljesen hatástalannak bizonyultak és anélkül, hogy minket előzőleg értesítettek volna, kinevezték kuratóriumi elnöknek Vidnyánszky Attilát, ez jelentette Zsámbéki Gábor számára a vörös fonalat. Ekkor úgy döntött, hogy feláll és elmegy. Ez a lépés sok fájdalommal jár. De az osztály nem marad árván, mi a kollégáimmal maradunk. Gábor pedig továbbra is figyelemmel kíséri majd az életüket, ha nem is intézményi szinten. Ennek a formáját ki fogjuk találni.
Önök, hiszen mindketten tanítványai voltak, mit kaptak Zsámbéki Gábortól?
F. A.: Gábor színházi gondolkodása egy nagyon különleges átgondolt rendszerű színházi nyelvet jelent, amely segítségével sokféle irányzatot beépíthet az ember a színészetébe. Másrészt megtanított dolgozni, arra, hogy bírjam a színházi munkát. Gábornak ez nagyon erős oldala: a munkás, alapos színházi gondolkodás.
K. B.: Én azt tanultam tőle, hogy a legrosszabb körülmények között is a legjobb, amit tehetünk az az, ha dolgozunk. Engem másodjára vettek fel a színművészeti egyetemre, de azért jelentkeztem ide, mert az országban ez a legszínvonalasabb színházi és filmes képzést biztosító intézmény. Korábban felvételiztem Kaposvárra is, végül nagyon örülök, hogy ide vettek fel.
Ideológiát is tanít Zsámbéki és a többi oktató az egyetemen?
K. B.: Ideológiai képzéssel egyáltalán nem találkoztam az elmúlt két évben. Sohasem éreztem, hogy politikailag, vagy ideológiailag bármelyik tanárom befolyásolni akart volna.
Azzal sem foglalkoztak, hogy ki hova szavazzon?
K. B: Mi ilyennel nem foglalkoztunk.
F. A.: Erre egyáltalán nem voltunk, nem vagyunk kíváncsiak.
Pedig az egyetemmel kapcsolatban sorozatosan felvetődik vádként, hogy ideológiai képzést nyújt.
K. B.: Meg azt is mondják, hogy alacsony szintű az oktatás. Erre azt tudnám válaszolni, hogy nekünk minden óránkat megtartották és rengeteget dolgoztunk. Az egyik másodéves vizsgánkat elvihettük Marosvásárhelyre a Studio Festival-ra, a színházi egyetemek találkozójára. De néztünk előadásokat Bécsben és Párizsban is a tanáraink segítségével.
Az is elhangzott vádként, hogy szűk a szerzői kör, akikkel foglalkoznak.
K. B.: Ez sem igaz, épp nemrég számoltam össze, hogy mennyi drámát elolvastunk Szomory Dezsőtől Ibsenig.
F. A.: Nemrég elemeztük Jókainak azt a színdarabját, amely a magyar színházi kezdetekről egy nagyon erős látlelet. Ha mi preferálunk egy szerzőt, azt mindig a szakmai nívó dönti el és nem az, hogy valakit milyen politikai holdudvarhoz sorolnak. Nyíltan fasiszta, vagy kirekesztő ideológiákat hirdető szerzőkkel nem dolgunk foglalkozni.
Herczeg Ferenc, Wass Albert?
F. A.: Például. Akik nyíltan kiálltak a náci ideológiák mellett, azokkal úgy érdemes foglalkozni, hogy miért tették. Hogyan képviselték a magyar kultúrát és irodalmat külföldön. Nyírő József például felszólalt a magyar írók nevében Hitler és kultúrpolitikája oldalán. Azért ne felejtsük el ezeket az akciókat... Persze, a sokféleség nagyon fontos. És az is, hogy például az osztályunk a karantén alatt saját színdarabot írt, amelyet nemsokára be is mutatunk. Azt szeretnénk, hogy a növendékein valamennyi színházi szakmát megismerjék és aktív színházcsinálókká váljanak. A mostani átalakuló színházi struktúrában különösen fontos, hogy ne legyenek kiszolgáltatottak.
Az is elhangzott, hogy az egyetemen szűk körű a tanári gárda, főleg a Katona József Színházhoz kötődő oktatók dominálnak.
K. B.: Mi már első félévben találkoztunk Bodó Viktorral, második év végén vele csináltuk a mesterségvizsgát. De Tárnoki Márk is tanársegédként az elejétől kezdve velünk van.
F. A.: Azt hiszem, Vidnyánszky Attilát leginkább mi „katonások” zavarjuk. Én az osztályom miatt nem állok fel. De ha a jelenlétem bármiben akadályozza a színművészeti fejlődését, felállok és elmegyek. Azt is érdemes megnézni, hogy az elmúlt időben mennyi egyetem darálódott be, ehhez képest a színműsök vitakultúrája és tiltakozása példaértékű.
Ön egy helyen úgy fogalmazott, hogy ami itt zajlik egyszerű einstand. Ha így van, miben bíznak?
F. A.: Adja Isten, hogy a tiltakozások hatására mégis csak elkezdődik némi tárgyalás, illetve a szenátus jogkörei nem sérülnek. Ha ez megtörténik, máris visszavonom azt amit az einstandról gondolok. Ki kell állnunk a szaktudás és az önrendelkezés mellett. Vidnyánszky Attila azt is mondta, hogy a baloldal kisajátította a tüntetés műfaját. Hát könyörgöm! Az tüntet, akinek minden más eszköze hatástalan maradt arra, hogy meghallgassák!
A hallgatók mire készülnek?
K. B.: Folyamatosan egyeztetünk arról, mit tehetünk. Ennek eredményét hamarosan mindenki látni fogja.
Zsámbéki Gábor amikor lemondott, kitett egy videót amelyben egy ókori szöveget, a méloszi dialógust adják elő önök, a növendékei, ebben az athéniak erővel elfoglalják Méloszt. Milyen tanulsága van ennek?
K. B.: A személyes felelősségünk, hogy a végsőkig kiálljunk az egyetemünkért és minden eszközzel megvédjük!
