Július végén jelezték, hogy egy tarajos sül (Hystrix cristata) bukkant föl a szegedi rendezőpályaudvar környékén. A fajmeghatározás pontosnak bizonyult, az állatot befogták. Eredete ismeretlen, vagy Szerbiából keveredett Szegedre, vagy egy kedvtelésből tartott állat szökött meg, esetleg gazdája unhatott rá.
Az állat további sorsáról a hatóságok döntenek, a vadasparkban gondozhatják tovább vagy másik magyarországi állatkertbe kerül. Korábban a faj példányait gondozták a Szegedi Vadasparkban, jelenleg egy távolabbi rokonát, az észak-amerikai kúszósült (Erethizon dorsatum) mutatják be a látogatóknak.
Őz, róka, nyúl gyakorta előfordul a pályaudvar környékén, tarajos süllel azonban korábban még nem találkoztak – mondták az állatot felfedező MÁV munkatársak. Horváth Zoltán és Baksa Ottó hozzátette, a fűtőházba tévedt különös állatot felfedezve biztonságba helyezték és értesítették az állatkertet.
Az állat „sülül” viselkedett, vagyis meghatározott útvonalon és éjszaka kóborolt és ehető finomságok után kutatott, még a csarnok kukáit is végigvizsgálta – olvasható a szegedi állatkert honlapján. A befogáshoz a vélt útvonala mentén elhelyeztek egy inaktív csapdát sok sülfinomsággal, és megkérték a dolgozókat, hogy ha zárt térbe tévedne, csukják rá az ajtót. Ez olyan jól sikerült, hogy a bekerített részen könnyen szállítóládába tudták terelni az állatot a szakemberek. Az állatkerti vizsgálat alapján az állat afrikai tarajos sülnek bizonyult, és mivel viszonylag nyugodtan viselte az emberek közelségét, nem kizárt, hogy embertől szökött meg.
A Szegedi Vadaspark igazgatója, Veprik Róbert igazgató pénteken újságíróknak elmondta: korábban többször is megkeresték már az intézményt azzal, hogy egzotikus állatokat véltek felfedezni Szegeden vagy a város környékén. Előfordult, hogy kígyót fogtak be egy játszótéren vagy illegálisan tartott szervált kellett befogadniuk, de olyan is, hogy csak egy vízisikló okozott riadalmat.
A 60-90 centisre megnövő tarajos sül Afrikában őshonos, de előfordul Szicíliában és Olaszországban is, oda egyes feltételezések szerint még a rómaiak telepítették be. A kifejlett példányok tömege elérheti a 30 kilogrammot is, így az eurázsiai hód után a kontinens legnagyobb rágcsálójának számít. Testét a háta közepétől a farkáig 30-35 centis tüskék borítják, a kimeresztett tüskék az állat fején hosszú tarajt képeznek. A tüskéket védekezésre használja, azok lazán ülnek az állat bőrében, és a támadóval érintkezve azonnal leválnak. A visszahajló horgokkal sűrűn tűzdelt tüskék minden mozdulatra egyre mélyebben fúródnak a testbe és fájdalmas, elgennyesedő sebet okoznak.
A tarajos sülök magányosan, néha párban járnak és szinte kizárólag éjszaka aktívak, a nappalokat a maguk ásta üregekben töltik. Európában telente is az üregrendszerekbe húzódnak, de nem alusznak téli álmot. Gumókkal, gyökerekkel, gumókkal táplálkoznak, de rovarokat, gyíkokat, békákat is elfogyasztanak. A nőstények Afrikában évente kétszer-háromszor, Európában csak egyszer, tavasszal fialnak, alkalmanként két-három utódot a világra hozva. A kicsinyek a rágcsálókhoz képest fejletten születnek, tüskéik azonban még puhák, egy hét után keményednek meg.
