Ismét bukóban áll az Orbán-kormány által 2011-ben félezermilliárd forintért megvásárolt 21,2 százaléknyi Mol-részvény. Számításunk szerint jelenleg a csomag 317 milliárd forintot ér, ami tehát több mint 180 milliárdos veszteség. Tisztább a kép, ha figyelembe vesszük, hogy valójában nem forintot, hanem 1,88 milliárd eurót vett ki az Orbán-kormány a közösből azért, hogy megvegye a Kreml-közeli orosz Szurgutnyeftyegáztól a Mol mintegy ötödét. E vételár ugyanis mai euró-értéken már több mint 650 milliárd forint. Vagyis ha az összeget euróban megőrzik vagy fordítják hasznosabb célokra, ma több mint háromszázmilliárddal beljebb lennénk. A veszteség mértékét csökkenti az a számításunk szerint körülbelül 113 milliárd, ami az elmúlt közel tíz év során - pontosabban 2012 és 2019 között - Mol-osztalékokból befolyt az államkasszába. Mindazonáltal csak a forint gyengülésén többet vesztett a befolyt osztalékoknál az állam a Mol-ügyleten.
A mára a feledés homolyába veszett ügyletet 2011 májusában Orbán Viktor akkor azzal indokolta, hogy "visszaszereztük a Mol ötödét az oroszoktól", "nemzetstratégiai szempontból egyik legjelentősebb és közép-európai szinten is meghatározó nagyvállalatunkat sikerült biztonságba helyeznünk", illetve "egy ország sem lehet erős, ha teljesen kiszolgáltatott az energiaellátása".
A hangzatos szavak ellenére szakértők már akkor kételyeiknek adtak hangot a tekintetben, hogy az ügylet nélkül az olajcég ötödének tulajdonosa milyen módon veszélyeztette volna akár a Molt, akár a hazai energiaellátást. Emellett az is felmerült, érdemes-e ekkora, a költségvetés méreteihez fogható közpénzt felültetni a - Fidesz által máskor amúgy lefitymált - tőzsdei hullámvasútra, más, hasznosabb célok helyett.
Kétségtelen: a Mol ötödét vagy egy évtizeden át a háttéregyezségekre fittyet hányó tulajdonosok birtokolták. Ezt ugyanakkor - amiként egy szakértő felhívta a figyelmünket - maga az első Orbán-kormány idézte elő a 2000-es évek elején. A kabinet akkor is ellenállt az - akkor főleg a Molhoz tartozó - gázipar áremelési igényének, szinte teljesen elértéktelenítve a Molt. Az így leeső részvényárakon kezdett el módszeres felvásárlásba az osztrák versenytárs, az OMV. Ez aztán 2007-2009 között a Mol felvásárlási kísérletében csúcsosodott ki, amit a Gyurcsány-kabinet a Fidesszel karöltve, jogi sánc kiépítésével siklatott ki. Az OMV 2009-ben a titokzatos orosz Szurgutnyeftyegáznak adta el a csomagot, amely szintén nem pusztán az igen-gombok nyomogatásában képzelte el Mol-béli jövőjét. (Bár a Mol egésze a tőzsdén forog, a széttagolt tulajdonosok közül az 1995-ös tőzsdei bevezetés óta senki nem gördített érdemi akadályt a 2000 óta Hernádi Zsolt irányította igazgatóság elé.) Az oroszok megjelenése után nem csak a Mol-igazgatóság talált okot az osztalék megvonására, de a magyar hatóságok még a részvénykönyvi bejegyzést is megtagadták az új tulajdonostól. Ez ellen Vlagyimir Putyin is élesen kikelt. Bár így az orosz cég - az ellenkező sejtetések dacára - semmilyen befolyást nem gyakorolt a Molra, az Orbán-kabinet 2011 közepén mégis megvette tőlük a "rebellis" Mol-csomagot. Ezzel az orosz cég két év alatt több mint százmilliárd forintot keresett.
A vételnek azóta sem látszik érdemi haszna. Az Orbán-kormány Mol-tulajdonosként szinte soha nem lép fel, a közgyűléseken rendre megszavazzák a NER-barát igazgatóság előterjesztéseit. Ebbéli minőségükben hét éve arra kérték a Molt, hogy fontolja meg a horvát INA eladását, amely megfontolta és megtartotta az INA-t.
Egy forrásunk szerint ugyanakkor a Mol-ügy jelenthette az egyetlen érdemi akadályt a magyar-orosz, pontosabban az Orbán-Putyin-kapcsolatok kibontakoztatása előtt. Kétségtelen: azóta - kisebb feszültségeket leszámítva - feltűnően baráti a viszony. Így - az éles szakmai tiltakozás ellenére - építenek nekünk új atomerőművet és Putyin a gázárban is méltányosan járt el. Kérdés, ha marad a Szurgutynyeftyegáznál a Mol-csomag, avagy azt a piacon értékesíti, meghiúsult volna-e ez a cél. Forrásaink szerint nem, a közeledés így is inkább Putyin érdekeit szolgálja. Ráadásul a magyar-orosz közeledéssel értelemszerűen nem javul az ügylet kapcsán Orbán által oly hőn hangoztatott energiafüggetlenségünk sem.
Szakértőink az árfolyam jövőjét illetően sem derűlátók. A koronavírusválság és a világ fejlődése egyaránt az olaj iránti kereslet csökkenését vetíti előre. Bár a Mol az olaj felől egyre inkább a műanyagok felé fordul, e beruházások egyelőre még nem fordultak termőre (és ez az irány sem feltétlenül a jövő záloga).
Abban az összes, általunk megkérdezett szakértő egyetértett, hogy ha a lépésen a NER nyert is, a magyar társadalom vesztett. A részvényár az eltelt kilenc év alatt túlnyomórészt meg se közelítette a vételét.
A korábbi, hasonló felvetéseket az Orbán-kabinet azzal utasította vissza, hogy amíg egy részvényt nem adnak el, addig a veszteség csupán elméleti, a Mol-papír márpedig nem eladó. Ez mára már nem áll meg egészen. Az Orbán-kormány ugyanis - Hernádiékkal látványos egyetértésben - úgy döntött, hogy "átad" 10-10 százaléknyi Mol-részvényt részint a Budapesti Corvinus Egyetemet működtető Maecenas Universitatis Corvini alapítványnak, részint a "tehetséggondozással" foglalkozó Mathias Corvinus Collegiumnak. A jelek szerint ezzel az - OMV-ellenes sánc részeként - a Mol tulajdonosi csoportjaira vonatkozó tíz százalékos szavazati korlátot is sikerült áthágni, hisz a két alapítvány független a kormánytól. Úgy látszik, nem összeférhetetlen ezzel Hernádi Zsolt Mol-vezér alapítványi elnöksége sem. Ráadásul a váltás idén éppenséggel nem hozott sokat a kedvezményezettek konyhájára, mivel a vírusválság miatt a Mol idén nem fizetett osztalékot.
