Nem tagadta meg önmagát Lázár János abban az interjúban, amelyet csütörtökön olvashattak a Népszavában; ugyanazt a karakteres politikust láthattuk – olvashattuk – viszont, akit megismertünk kancellária miniszterként. Jól értesültek szerint nagyjából ez is okozta a vesztét; nemhogy Orbán Viktor feltétlen híveként, ellenkezőleg: olykor potenciális kihívójaként bukkant fel a nyilvánosságban. Sokan mondják: ez okozta vesztét, a hajdani harmadik legbefolyásosabb politikusból visszaesett hódmezővásárhelyi, na jó, szegedi potentáttá, akinek az lett volna a feladata, hogy elhódítsa a térséget részint Botka Lászlótól, részint pedig Márki-Zay Pétertől. Nagyjából úgy hangozhatott a miniszterelnöki utasítás: menj vissza oda, ahonnan jöttél és bizonyíts ott. Ami részint sikerült is: magabiztos győzelmet aratott az országgyűlési választásokon, Hódmezővásárhelyen, simán bemasírozott a parlamentbe, ahol ezt a simaságot azzal kívánta jelezni, hogy a patkó utolsó sorába ült.
Hajlamosak lettünk volna ezt a lépését megint csak Orbánnal szembeni gesztusként értékelni, de az „Elnököt” nem abból a fából faragták, hogy az ilyesmit csak úgy lenyelje. Lázár bármennyire is új üstökösnek számított a Fidesz égboltján, a miniszterelnök túl nagy falatnak számított számára. És ő ezt nagyjából be is látta; belátta, amikor elfogadta a dohányügyi biztos megbízatását, majd a mezőhegyesi ménesbirtok koordinálásáért felelős miniszteri biztos beosztását. Lássuk be: ez nem éppen a parlamenti patkó utolsó sora, a kevély országgyűlési képviselő megnyilvánulása, sokkal inkább a behódolásé; nincs itt más út számára, csak az Orbán által kijelölt. Már persze, ha a politikát választja karrierje folytatásának is. Márpedig azt szánja, ez az említett interjúból is kiderül. Azt nyilatkozta: csak egy évre vállalja a tenisz szövetség vezetését, mert az ő útja a politika, nem pedig a sport. Amivel egyfelől beismerte: számára parkolópálya a sportvezetői megmérettetés, de azt is: csakis ezen a módon vezet az út vissza Orbán közelébe.
Magyarul, bármily karakteres is volt ez a csütörtöki megszólalása, valójában nem volt más, mint annak elismerése, neki bizony be kell hódolnia. Be kell hódolnia annak az embernek, aki ma Magyarországon azt is meghatározza, hogy ki legyen egy-egy sportági szövetség irányítója, aki – ha azt akarja – Lázár János ültetheti a teniszező vezetőjének székébe, még akkor is, ha ő maga nem ebből a világból érkezett. Lázár ugyan úgy beszélt az orbáni felkérésről, hogy a miniszterelnök szabad döntési jogosítvánnyal ruházta fel - „nézz körül és döntsél", idézte Lázár Orbánt -, de mindannyian tudjuk, hogy a Karmelita kolostor-beli találkozón Lázár nem kerül valóságos döntési helyzetbe. De érezhette úgy is: Orbán utat nyitott számára, hiszen beleegyezett abba, hogy egy évre vállalja a szövetségi pozíciót.
A miniszterelnököt ismerve: ebből nem következik feltétlenül az, hogy Lázárt visszaengedi a kormány közelébe, annyi azonban igen: ha továbbra is akarja őrizni önálló karakterét, akkor még a tenisz szövetség vezetése is sok lesz számára. Lázárnak tudnia kell: a HR-es továbbra is Orbán Viktor marad.