Az újra beköszöntött kánikula a forróság mellett fontos bejelentéseket is hozott a gazdáknak. Az Agrárminisztérium közleményben tudatta, hogy megjelent az öntözéses gazdálkodásról szóló törvény végrehajtási rendelete. A jogszabály szerint "az öntözéshez szükséges víz átvezetése érdekében öntözési szolgalom jön létre az érintett idegen ingatlanon"; illetve ez alapján "az öntözni szándékozó mezőgazdasági termelő a vízilétesítményt az idegen ingatlanon elhelyezheti és üzemeltetheti, az ehhez szükséges munkákat elvégezheti, illetve az öntözőberendezést átvezetheti”. Általános szakmai vélemény, hogy a puding próbája az evés, tehát korai még a rendelet hatásait megjósolni. Az azonban megkockáztatható, hogy az előírás nem erősíti a termelők közötti békét és barátságot. Kevés gazda látja szívesen, ha egy helyi, vagy épp térségi versenytársa a földjén tesz-vesz. A kieső termőterületről nem is szólva, legyen az akármilyen csekély is.
A tárca vezetője, Nagy István Kecskeméten bejelentette: egyebek mellett majd 4,4 milliárd forintból öntözésfejlesztési beruházások indultak a Duna-Tisza közi homokhátságon.
Az elmúlt tíz évet figyelembe véve egyik lépést sem kapkodták el az Orbán Viktor vezette kormányok. Igaz, a korábbiak is inkább programírásban jeleskedtek.
Az ígéret szerint már a termelési szezon jövő évi kezdetére 1500 hektáron környezetbarát módon nem rétegvizet, hanem a Tisza fölös hozamát használhatják a gazdák. Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere még ezt is megtoldotta 500 hektárral, így ő már 2 ezer hektárról beszélt.
Nagy kérdés, lesz-e a Tiszának minden évben annyi fölös vize, amiből megoldható a mára a szakértők szerint is félsivatagossá vált terület öntözésére. Ez létkérdés annak a mintegy ezer gazdának, akik főleg zöldséget-gyümölcsöt termesztenek. Némi biztonságot adhat, hogy – legalábbis a tervek szerint – 1,4 millió köbméter vizet tárolnak majd. Persze ha az idei „monszunesős" időjárást a korábbi évekre jellemző, hosszú aszályos időszakok követik, a párolgási veszteség, utánpótlás nélkül, jócskán lecsökkenthetik a tartalékot.
Jelenleg az érintett 500 ezer hektárból jó ha 80-90 ezer hektárt öntöznek Magyarországon. A kormány 2020-2030. között évi 17 milliárdot szán vízgazdálkodással összefüggő beruházásokra, amiből futná öntözésre is.
A rétegvizek használatáról azért sem esett szó, mert azt erősen korlátozza az uniós és a hazai szabályozás. Ez különösen fontos szempont a homokhátságon, ahol a talajvízszint drámai csökkenésének okairól még a szakértői vélemény is eltér. Az egyik álláspont szerint a klímaváltozás, a másik szerint az öntözés miatti túlzott vízkiemelés apasztotta le az értékes, nehezen vagy sehogy nem pótlódó készleteket.
Természetesen a Duna-Tisza közén kívül is sok helyütt gond az öntözés. Igaz, még az ágazatok között is jelentős az eltérés. Egyelőre a legkevésbé a gabonafélék érintettek. A szárazságtűrő fajták, a korszerű, a nedvességet jobban megtartó talajművelés mérsékli a vízigényt. A kertészeti ágazat azonban sokkal inkább kiszolgáltatott a csapadék, illetve az öntözés nyújtotta vízutánpótlásnak. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara tavaly befejeződött vizsgálata 40 ezer gazda igényét mérte föl. Eszerint 1,2 millió hektárt kellene öntözni. A kamara 2022-ig 100 ezer hektárral növelné a bevont területeket. Ám ennek sikere - különösen a koronavírus-járvány hatásait is figyelembe véve - kétséges.
Az öntözés bővítése több akadályba ütközik. A rétegvizek kiemelésének korlátai, a felszíni vizek hiánya és a termőhelytől számított távolsága sok gazdát szinte megoldhatatlan feladat elé állítja.
A gazdákat tömörítő, az öntözőcsatornákat, műtárgyakat rendben tartó vízügyi társulások működését biztosító kötelező díj 2010. utáni megszüntetése azt eredményezte, hogy tönkrementek a műtárgyak, eltömődtek a csatornák. Most ezeket is rendbe kell tenni. Még ugyanakkor nem tisztázott, ki működtesse, tartsa fenn például a szivattyúkat, ki és milyen forrásból végezze a karbantartást.
Az öntözési stratégia megvalósítását az is nehezítette, hogy az elmúlt időszakban több "gazdája" is volt. A téma rendkívül bonyolult, bár a kormány tett néhány könnyítést – nyilatkozta a Népszavának Máhr András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) főtitkár-helyettese. Az egyik éppen a végrehajtási rendeletben szereplő öntözési szolgalmi jog. Igaz, a szakember szerint a földforgalmi törvény ettől még összességében nem öntözésbarát. Ez elsősorban az egy tagban lévő birtokokat segíti. A technológiától, a talajminőségtől, a domborzati viszonyoktól és a termesztett növényi kultúrától függően egy korszerű öntözőrendszer kiépítése hektáronként milliós beruházástól indul, de - a fenntartási és egyéb költségekről nem is szólva - akár 2-3 millió forintra is rúghat. A vízjogi engedélyeket például jelenleg csak 5 évre adják ki. A hosszabbítás többnyire borítékolható, de ez nem vehető készpénznek. Márpedig egy korszerű öntözőberendezés megtérülése túlnyúlik e futamidőn. Így ez is egy kockázat.
Az öntözési támogatási keretet ezért sem nem merítették ki a gazdák. A földhaszonbérletben gazdálkodókra tekintettel az engedélyek futamidejét legalább a bérleti idő tartamára kellene meghosszabbítani, ami most 20 év – vélte a főtitkár-helyettes.
Az öntözési rendszer kibővítésének fontos eleme kell legyen az osztatlan közös földtulajdon rendezése is. Márpedig hivatalos adatok szerint ez a 90-es évek elején kialakult torz tulajdoni forma 2,4 millió hektárt érint. Az átlag 0,8 hektáros mikrobirtokokra öntözőrendszert kiépíteni nem érdemes.
A valódi megoldást egy átfogó, áttekinthető, az öntözéstől az ár- és belvíz elleni védekezésen át a lakossági ivóvízellátásig terjedő vízgazdálkodási stratégia jelentené.
Sürget az idő
Öntözés nélkül ma már nemigen érdemes bármilyen kertészeti kultúrával foglalkozni – mondta a Népszavának Hunyadi István, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és terméktanács szakmai igazgatója.
Mekkora területet öntöznek a hazai gyümölcsültetvényeken?
A zöldségtermelő területek nagyjából háromnegyedén megoldották ezt a gondot, de a gyümölcsültetvények alig 25 százalékán folyik öntözéses gazdálkodás.
Mi tartja vissza a gazdákat az öntözés kiépítésétől?
Az egyszerűsítések után is meglehetős bonyolult bürokrácia. A vízjogi engedély kiadása is körülményes, de már az előkészítés is jelentős összegeket emészt föl. Először is kúttervet kell készíttetni, ami önmagában több százezer forint. Nincs rá biztosíték, hogy a hatóság elfogadja, de nem is lehet mindenhol kút. A rétegvizek fölhasználása erősen korlátozott, a felszíniek pedig sokszor túl messze esnek az ültetvénytől. Előfordult az is, hogy egy gazda kútját az előző tulajdonos engedély nélkül fúratta. A termelő engedélyt akart rá kérni, de közölték, műszaki okoból nem kaphatja meg, fúrasson újat. Ilyenkor a tervezés, kivitelezés sem olcsó mulatság, de az engedély megszerzése is elhúzódhat akár 1-2 évig.
Mennyire reális az öt éves vízjogi engedély időtartama?
Igaz, hogy az intenzív fajták a régebbieknél sokkal rövidebb idő alatt már termőre fordulnak, de egy gyümölcsöst mégis csak hosszabb távra, 20-30 évre tervez az ember. Semmi nem biztosítja a vízjogi engedély meghosszabbítását.
Kinek nem éri meg a beruházás?
Én inkább azt mondanám, annak éri meg, akinek a technológiája illeszkedik a korszerű öntözési rendszeréhez. A 80-90 ezer hektár hazai gyümölcsösnek nagyjából a harmada tekinthető intenzív, versenyképes ültetvénynek. Van olyan almás, ahol hektáronként 75 tonnát szüretelnek. De sokkal több az olyan, ahol 20 tonnát sem. Az elavult, elöregedett gyümölcsösökben nem érdemes nagy költséggel öntözőrendszert építeni, mert sosem térül meg. Ezek jelentős részét már csak a támogatáspolitika tartja életben.
