A Fidesz a Kaleta-ügyet a legteljesebb titokban akarta tartani és úgy lerendezni. Csak az Index portálnak köszönhető, hogy nyilvánosságra került. Ezért is – a maga nemében – kísértetiesen emlékeztet a Népszabadság ügyére, amelyik viszont Rogán Antal szennyesét teregette ki. Mindkét orgánum esete rámutat arra, hogy a hatalom nem véletlenül ellenzi az uniós pénzeik jogállamisághoz kötendő feltételeit.
Mert jogállamban a hatalomnak biztosítani kell a sajtó- és szólásszabadságot, nem pedig korlátozni. A hatalom nem helyezheti magát a törvényeken felül, mint ahogy azt sem teheti meg, hogy ha kiderülnek az ügyei, akkor nem a problémát akarja felszámolni, hanem annak nyilvánosságra kerülését igyekszik megakadályozni.
Most a volt követ pedofília-ügyét használják fel arra, hogy a bíróságok egyre kisebb függetlenségét és önállóságát próbálják még tovább korlátozni. Ami fel sem merülhetne, ha belemennének a jogállamiság feltételeibe. A hatalmat egyébként is rendkívül zavarja a bíróságok még mindig létező önállósága, így kiváló lehetőség a Kaleta-ügy. Ha már nem sikerült titokban tartani, akkor felhasználják alantas politikai céljaikra.
A politikai alapon alkotmánybírói székbe ültetett személyek bíróvá való kinevezése a bíróság intézményrendszerének tényleges lezüllesztését és bekebelezését vetíti előre. Az ügyészség intézményrendszerén mindezt nagyon jól le lehet mérni. (Csak elméletileg: ha Kaleta Gábor nem a kormánykörökhöz lenne köthető, vajon mi lett volna az ügyészség felállása?) Az Alkotmánybíróság döntéseinek mindegyikében tetten érhető a politikai elvárásoknak való megfelelés jele. A hatalom most második lépésként mindent megtesz, hogy érdemi befolyása és irányítása alá vonja a bíróságokat, ahol csak a számára kedvező döntések születhetnek. Korábban, egy régi rendszerben ehhez egy piros telefont használtak. A Fidesz ennél azért kifinomultabb módszereket használ, de a cél ugyanaz. Hogy ők rendeljék meg a bíróságokon is döntéseket. A jog nem azt a célt fogja szolgálni, hogy igazságot, pardon: jogot szolgáltassanak, hanem hogy a politikai döntéseket sikerüljön joginak látszó módon felöltöztetni. Ha egy a hatalomhoz lojális államigazgatási hivatalnokot ültetnek a bírói székbe, a bíró is csak a kormányt kiszolgáló hivatalnokká degradálódik.
Ha a joguralom és a bíróságok függetlensége megszűnik, akkor az emberi jogok sérelmét is legitimizálja a hatalom. Márpedig ha azt akarjuk, hogy az emberi jogok érvényesülhessenek, akkor ahhoz a bírók függetlensége és önállósága elengedhetetlen követelmény. Sajnos azonban egyre nagyobb és aggasztóbb méreteket ölt a bírók hatalom általi befolyásolása, amivel az utolsó féket és ellensúlyt is ki akarják iktatni. Az Alkotmánybíróság pedig ahelyett, hogy gátat állítana mindennek, tisztára söpri a hatalom előtt az idevezető utat.
Ferincz Jenő „paragrafus”