Az elmúlt hónapokban olyan, eddig nem ismert, inkább tudományos közegben alkalmazott kifejezések, mint a pandémia, a nyájimmunitás, a vakcina vagy a karantén a mindennapjaink részévé váltak. Ezzel párhuzamosan új szavak is létrejöttek, akár a karanténkovász, az elgyőrfipalisodott vagy a vécépapír-bűnözés. Ezeket gyűjtötte össze dr. Veszelszki Ágnes nyelvész, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi docense, aki január óta követte figyelemmel és dokumentálta a koronavírus-járványhoz és a karanténhelyzethez kötődő új szavak megjelenését. A projektbe egyetemi hallgatóit és ismerőseit is bevonta, így már márciusban kétszáznál is több új szó és kifejezés gyűlt össze. Tudatosan figyelte a sajtónyelvet és a közösségi médiát, mígnem július elején, négyszáz szónál zárta le a kutatás eddigi fázisát, ekkor jelent meg a Karanténszótár, amely hat hónap új kifejezéseit tartalmazza.
Új szavak állandóan jelennek meg a nyelvben, és a ritkábban használtak elavulnak, a szókincs változása nem újkeletű jelenség, a különböző társadalmi változások rendszerint új szóalkotásokat hoznak magukkal – mondta lapunknak a nyelvész, és példaként a digitális kommunikációval, a közösségi média használatával létrejött szókincselemeket (szkájpolás, lájk, spam) említette, amelyek az elmúlt húsz-harminc évben folyamatosan jelentek meg, ám nem ilyen léptékben, mint most. – A világméretű koronavírus-járvánnyal, a karanténnal, az életünk teljes megállításával-lelassításával olyan teljesen újszerű helyzetben találtuk néhány hónap alatt magunkat, hogy nem voltak fogalmaink az új, nyelven kívüli jelenségek megnevezésére. Ez a nyelven kívüli ok indokolhatja a járványhoz és a kijárási korlátozáshoz köthető szóteremtések robbanásszerű megjelenését – részletezte Veszelszki Ágnes.
Szerinte elképzelhető, hogy korábban is születtek nagyobb tömegben új szavak, de azokat nem dokumentálták azonnal, mint a Karanténszótár esetében, amelybe szinte a születésük pillanatában bekerültek az új vagy új jelentésben használt szavak. Úgy véli, korábbi példákat azért nehéz említeni, mert a nyelvi jelenségek kodifikálása, rögzítése a digitalizáció előtt sokkal lassabb folyamat volt, elég csak a hagyományos szótárkészítés aprólékos létrehozására gondolni. Hangsúlyozta, ebben az esetben a digitális technológia a korábbiakhoz képest exponenciálisan meggyorsította a folyamatot: mind a szógyűjtésben, mind a definíciók megírásakor, mind pedig a digitális nyomtatás révén.
A gyűjtésből látszik, olyan egyébként ritka szóalkotási móddal is jöttek létre kifejezések, mint a szóösszevonás, szóalakvegyülés – emelte ki Veszelszki Ágnes. Erre lehet példa a karantárs, az a személy, akivel együtt töltjük a karantént, vagy a karantea, ami a karantén idején fogyasztott teát jelenti, amelyről általában a közösségi médiában megosztott fotódokumentáció is készül. Hasonló szóalkotás a karantén ideje alatt, a Teams szolgáltatáson keresztül megvalósuló társas összejövetelt jelölő karanTeam-party, illetve a járvány és annak következményei miatti idegeskedés, a karantéboly.
Feltűnő, hogy a nyelvi divat is hat a szavakra – emelte ki a nyelvész –, többet közülük az angol nyelvből vettünk át, míg mások tükörfordítással jöttek létre. Utóbbira példa a koronakóma (angolul coronacoma), amely jelölheti a koronavírus-fertőzés okozta kómát, és lehet a kijárási korlátozás, az otthonlét időszakának elnevezése, vagy a hosszú alvásé a karanténban. Szintén ilyen a koronapokalipszis (a korona és az apokalipszis szó összevonása, angolul coronapocalypse), amely a koronavírus miatti világvége(érzés)t jelenti. Továbbá születtek kifejezések, amelyek az eredetire csak utalnak – részletezte –, mint a covidinka (az angol covidiot szóból, a covid és a hülye szavak vegyülése), amely jelentheti a betegséggel nem foglalkozó személyt, aki tagadja a vírus létezését, vagy lebecsüli a tüneteit, és nem tartja be a járvánnyal kapcsolatos utasításokat, illetve azt is, aki pánikol, és túlságosan nagy készleteket halmoz fel. A szó egyúttal rájátszik a kövidinka magyar szőlőfajta nevére is.
Noha e kifejezések használata nagyban meghatározta az elmúlt időszakot, a kötet megjelenésének idejére egy részük akár már el is tűnhetett a szókészletünkből. Veszelszki Ágnes megerősítette, az újonnan bevezetett vagy újszerűen használt nyelvi kifejezések legfőképpen alkalmi, ad-hoc jellegűek, ezért többnyire tiszavirág-életűek. – A szótárban összegyűjtött kifejezések nagy része is alkalmi szóhasználatnak tekinthető, mint a karanténkovász vagy a karantének. Azt remélhetjük, hogy ha már nem létezik az a jelenség, amelyre a szó utal, akkor a megnevezésére használt elemre sem lesz szükség. Az sajnos bizonyos azonban, hogy az 1960-as években megalkotott, de csupán újonnan megismert koronavírus szót még sokáig fogjuk emlegetni.
