- Újra meg újra talpra áll a zeneipar – ezt akarjuk bizonyítani a mára tervezett flashmobbal. Nem akarjuk megmondani senkinek, hogy mit gondoljon, mit tegyen, csak a magunk eszközeivel szeretnénk felhívni a figyelmet egy helyzetre. Március 11-én a zeneipar 30-40 ezer embert foglalkoztató gyárából egyik napról a másikra mindenki elveszítette a munkáját. Természeti katasztrófa áldozataivá váltunk, és miközben, ha bárhol az országban földrengés miatt zárt volna be egy üzem, rengetegen segítettek volna, mi egyelőre nem érezzük a társadalmi szolidaritást – mutatja be plasztikus hasonlattal a zeneipar helyzetét Podlovics Péter, a mai rendezvény egyik életrehívója. A többek között az Ivan and the Parazolt, az Európa Kiadót, Ripoff Raskolnikovot és Little G. Weevill-t képviselő menedzseriroda vezetője magánemberként vesz részt a szervezésében.
- A legtöbb országban állami és civil támogatási csomagokat alakítottak ki, nálunk ez érdemben még nem érzékelhető, egyelőre inkább ígéretek vannak, semmint konkrétumok a zeneipart ért 40 milliárd forintra becsült kár enyhítésére. A zenészek és háttérdolgozók: technikusok, stage handek, sofőrök, merchpultosok, fotósok és videósok és színpadépítők eddig pár százmillió forintot kaptak állami forrásból, kb százmilliót az Artisjus és Előadóművészi Jogvédő Iroda ( EJI) segélyalapjától, és civil kezdeményezések, így a Fábián Juli Alapítvány és a Rádió 1 jótékonysági estjéből származó bevételből – érzékelteti az arányokat. A járvány kitörése következtében meghozott intézkedések a lehető legrosszabbkor jöttek, a tavasztól őszig tartó időszak hozza a bevételek 70 százalékát. - Márciusban már két, lényegében bevétel nélküli hónap után voltak a művészek és háttérdolgozók, emiatt is kerültek csődközelbe – mondja Podlovics Péter.
- Sok kommentben találkoztam a felvetéssel: miért nem dolgoznak a zenészek valami rendeset? Egyrészt a zenészlét kemény – fizikai is – munka, másrészt pedig bár sokan elmentek kőművesnek vagy árufeltöltőnek, mégsem hiszem, hogy az a jó megoldás, hogy művészek, akik évekig tanultak zenélni, sutba dobják tehetségüket, szakmai múltjukat. Nem lenne jó, ha sok Michelangelo széklábat faragna mostantól – mondja Podlovics Péter.
A kormány szerdára ígért döntésével kapcsolatban is vannak elképzelései: - Ha a döntés valóban segíti a járvány elleni védekezést, természetesen támogatjuk, de felvetődik a kérdés: valóban az élő zenei rendezvények a legkockázatosabbak? A Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter által említett alkoholfogyasztással kapcsolatban feltehető a kérdés: Mi van, ha nem árulnak tömény szeszt a koncerteken? Mi van, ha szektorokba szervezett vagy ültetett koncerteket rendezünk? Mindezekről is lehetnének szakmai egyeztetések – ad ötleteket.
Zenészek is emlegetik mostanság, hogy nincs közös érdekképviseletük, ami a mostani, különösen nehéz időszakban sokat segíthetett volna a döntéshozókkal való tárgyalásokon. - Egy társasházi közgyűlésen sem könnyű 30-40 lakó közös álláspontját kialakítani, nemhogy egy ekkora szektorban. Eddig ilyen krízishelyzet nem volt, ezért nem akkora tragédia, hogy nem tudott a szakma egységesen fellépni. A járvány hozadéka, hogy egyre többen értik meg, szakmán belül is kellene egyeztetni, és transzparens érdekképviseletet kialakítani. A Music Hungary Szövetség ugyanakkor igyekezett ezt megtenni, el is juttatott és most is eljuttat szakmai ajánlásokat a döntéshozókhoz, a válság pedig felnyitotta a szemeket: ha mi nem teszünk semmit, nem lesz kilábalás.
