gyilkosság;Málta;oknyomozó újságírás;Daphne Caruana Galizia;

- Mindent behálóz a máltai polip

A Daphne Caruana Galizia oknyomozó újságíró meggyilkolása ügyében zajló eljárás csupa drámai fordulat. Kínos részletek derülnek ki a földközi-tengeri szigetországot behálózó korrupcióról, potyognak a csontvázak a szekrényből.

Maffiaszerű leszámolás, furcsa módon megkéselt (vagy öngyilkosságot megpróbáló) koronatanú, krimibe illő fordulatok, gyanúsan tétlenkedő igazságszolgáltatás – ez nem valamelyik Scorsese-film jellemzése, hanem maga a valóság – Máltán. A héten nyaki és hasi szúrt sebekkel vitték kórházba azt a taxisként dolgozó férfit, akinek másnap lett volna bírósági meghallgatása, mégpedig a kaszinókirályként emlegetett vállalkozó ellen készült tanúskodni. A taxis egykor a milliomos „ügyintézője” volt, és – állítása szerint – a kaszinókirály volt az, aki megbízást adott Daphne Caruana Galizia oknyomozó újságíró három évvel ezelőtti megölésére. 

Melvin Theuma kedd este ügyvédjével egyeztetett a másnap reggelre kitűzött bírósági meghallgatásáról. Elbúcsúztak, ám az ügyvéd hamarosan riasztotta a rendőröket, mert a koronatanú – szokásával ellentétben – nem telefonált neki, hogy hazaért. Fél 10 körül a fürdőszobájában találtak rá, vértócsában, nyaki és hasi szúrt sebekkel, kezében késsel. A rendőrség szerint öngyilkosságot kísérelt meg, és ezt meg is erősítette egy nyomozónak, mielőtt kórházba vitték. A 42 éves férfit megoperálták, lapzártánkkor állapota „kritikus, de stabil”. Hogy nélküle megállna-e a vád a perben, amely még el sem kezdődött, erősen kétséges. Rendszeresen fenyegették, legutóbb meghurkolt kötelet találtak a lakása mellett, egy közlekedési táblára akasztva. Őrei a társasház bejáratánál álltak, miközben vérbe fagyva feküdt a harmadikon; felfoghatatlan, hogyan történhetett meg ez az „állam tanújával”.

A koronatanú titkai

A taxis Theuma eredetileg pitiáner bűnöző volt, uzsorakölcsönnel és tiltott szerencsejátékkal foglalkozott. Idővel Yorgen Fenech milliomos vállalkozó „ügyintézőjévé” nőtte ki magát. Letartóztatásakor

2 millió eurónyi elrejtett készpénzt foglaltak le a lakásában. A merénylet után, elmondása szerint, félteni kezdte az életét. „Életbiztosításként” bizonyítékokat gyűjtött, titokban felvette a főnökével folytatott beszélgetéseit.

Ezek alapján tavaly novemberben vádalkut kötött, büntetlenségért cserébe részletes feltáró vallomást tett. Azt mondta, a kaszinókirályként emlegetett Fenech adott megbízást Daphne Caruana Galizia oknyomozó újságíró megölésére, amit ő (Theuma) közvetített a végrehajtóknak.

A riporter, aki korrupciós botrányok feltárásával befolyásos és dühös ellenségeket szerzett, maffiaszerű leszámolás áldozata lett, a kocsijában robbantották fel 2017. október 16-án. A következményekbe azóta belebukott Joseph Muscat munkáspárti miniszterelnök kormánya és több rendőri vezető. Július közepén a merénylet utáni ezredik napon, gyertyagyújtással emlékeztek az újság-íróra. „Daphne jelzőtűz volt a sötétségben, és mi fogadjuk, hogy tovább visszük a fáklyát, amíg fény derül a teljes igazságra”, fogalmaztak üzenetükben a civil szervezők.

A gyanúsított milliomos novemberben jachton próbált külföldre szökni; akciófilmbe illő tengeri üldözéssel fogták el. Yorgen Fenech jellegzetes figura a szigetországban. Érdekeltsége van a legzsírosabb ágazatokban: vendéglátás, ingatlan, kaszinó, energia. Az övé a szigetország legmagasabb épülete, a Portomaso Business Tower. Nem csinált titkot politikai kapcsolataiból, kormánypárti és ellenzéki vezetők, főrendőrök (voltak) a barátai. Fenech tagadja, hogy köze van a gyilkossághoz. Helytelen volna külsőségek alapján ítélni, ám óhatatlanul az jut róla az ember eszébe: kopaszra borotvált fejjel, napszemüvegben, drága öltönyben, Rolls-Royce-ban cigarettázva (így szeret mutatkozni) Scorsese-filmbe illene.

Panama és Acapulco

A járványszünet után újra kezdődött bírósági meghallgatásokon előzőleg azt is állította a koronatanú: Christian Cardona akkori gazdasági miniszter 350 ezer eurót (120 millió forint) fizetett a bérgyilkosoknak.

A politikus szintén tagad, nevét azonban nem először hozzák kapcsolatba kétes ügyekkel, az azeri részvételű erőmű-építéstől az offshore számlákra menekített, gyanús pénzekig. Caruana Galizia röviddel halála előtt azt írta róla, hogy németországi látogatásán kuplerájba ment. Cardona fenyegetőzött, aztán mégse perelt. A szerző ugyanis magabiztosan megnevezte a bordélyt (Acapulco FKK), a látogatás pontos idejét és a politikus kísérőjét is. A perben pedig kérhette volna, hogy ezeket vessék össze a mobiltelefonok adataival.

Szembeötlő, hogy a bíróság a terhelő vallomás hatására sem rendelte el a volt gazdasági miniszter kihallgatását, kommunikációs eszközeinek lefoglalását, pláne őrizetbe vételét. A gyilkossági ügy és a kapcsolódó korrupciós botrányok hálója egyre szövevényesebb, a részletek zavarosak, a vallomások tele ellentmondással. A szemlélőnek az a benyomása, mindenki csak mentegetőzik és ködösít. De végre legalább beidézték Keith Schembrit, az egykor rendkívül befolyásos miniszterelnöki kabinetfőnököt, akit sokáig érinthetetlennek tartottak. Schembri a bíróságon tagadta, hogy „súgott” a gyanúsítottnak, amikor a letartóztatása előtt hosszan beszélt vele telefonon. Állítása szerint a kormányfő nevében óvta a milliomost, ne próbáljon szökni.

A holland nem nyugszik

E hónap elején nyilvánosságra került Peter Grech legfőbb ügyész feljegyzése, amelyet a Panama-iratok kapcsán írt a rendőrségnek (2016). Aggodalmát fejezte ki, hogy az egyik gyanúba keveredett cég, a Nexia BT szervereinek lefoglalása jogilag kockázatos, „drasztikus” és „kontraproduktív” lenne; magyarán leállította a nyomozókat. Ez az a cég, amelynek közreműködésével Schembri és egy másik kormánytag, Konrad Mizzi offshore számlákat nyitott. A meggyilkolt újságírónő fia, Matthew Caruana Galizia úgy reagált: még élhetne az édesanyja, ha a főügyész azt mondja a rendőröknek, „végezzék a dolgukat”. Ugyanez a Grech főügyész tavasszal elutasította, hogy a gyilkosság kivizsgálását nemzetközi nyomozócsoport vegye át az Europol felügyeletével.

Pieter Omtzigt, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének holland rapportőre változatlanul nemzetközi akciót sürget; máskülönben attól tart, sose járnak a végére. Az ezredik nap alkalmából úgy fogalmazott: nem nyugszik, amíg igazságot nem szolgáltatnak, mert „a brutális merénylet továbbra is sötét árnyékot vet a máltai közéletre”. Hozzátette, Daphne számos leleplezése bizonyosodott be, noha annak idején hazugságnak nevezték. Ám a szomszédos Szicília nemcsak földrajzilag közeli Máltához, hanem hagyományaiban is. Könnyen lehet, nem egyetlen személy rendelte meg a robbantást, hanem alkalmi „konzorcium”. A három feltételezett bérgyilkos letartóztatásban van és hallgat. A szigetvilág belterjes klánrendszerének urai maguk között, a maguk módján intézik dolgaikat, nem hiányzik nekik külföldi segítség.

1982: kísért a múlt – maffiagyilkosságokPert indított a máltai állam ellen a meggyilkolt Lino Cauchi özvegye és fia. Kártérítést követelnek, amiért szerintük a hatóságok nem vizsgálták ki az ügyet elvárható alapossággal. 38 év elteltével sem azonosították a tetteseket, habár a nyomozást hivatalosan nem zárták le. A háttérben sötét korrupciós ügyek sejlenek fel. Cauchi 1982. február 15-én, mint rendesen, munkába indult a déli szieszta után Santa Venera-i otthonából könyvelői irodájába. Elbúcsúzott várandós feleségétől, Annától, akit soha többé nem látott viszont. Autója a ház előtt maradt, este nem tért haza. A kétségbeesett fiatalasszony bejelentette eltűnését, de a rendőrök arról faggatták, hogy a házasságuk megromlott-e, mert feltevésük szerint a férj egy másik nővel külföldre szökött. A szigetországban arról suttogtak, hogy Cauchi érintett kétes ingatlanügyekben. Ám a hatóságok kitartottak a maguk verziója mellett egészen addig, amíg egy autómosó szemeteszsákba tett emberi testrészeket talált egy félreeső kútban (1985). A laborvizsgálat megerősítette, az eltűnt maradványaira bukkantak. Meglett az az építőiparban használatos kalapács is, amellyel szétzúzták a koponyáját. A holttestet fűrésszel feldarabolták, mielőtt a kútba dobták. A hidegvérű maffialeszámolás Dione Borg oknyomozó újságíró szerint „megdöbbentő hasonlóságot mutat” Daphne Caruana Galizia 35 évvel későbbi meggyilkolásával. Mindkettejüknek azért kellett meghalnia, mert „túl sokat tudott” a mindent átszövő korrupcióról. Gátlástalan bűnözők áldozatai lettek, a nyomozóhatóságok pedig egyik esetben sem törték magukat. Cauchi kapcsolatban állt ingatlanfejlesztőkkel, akik vagyonokat kerestek a virágzó üzletágban. Ugyanakkor ismerte azokat is, akik az építési engedélyekről döntöttek. Az ingatlanosok bagóért vásároltak telkeket ott, ahol tilos volt építkezni, aztán vesztegetéssel megszerezték az engedélyt, földjeik értéke hirtelen megugrott. Ha a későbbi áldozat közvetítő volt, ami életszerű lehetőség, részletesen ismerte a visszaéléseket. Amikor váratlanul meghalt a főnöke, félni kezdett. Életbiztosításának összegét megemelte. Feleségét figyelmeztette egy aktatáskára, amelyben „fontos iratok” vannak. Eltűnésének másnapján egy férfi kopogtatott be a házába; azt mondta, az adóhivataltól jött, és magával vitte a táskát, amit később eldobva, üresen találtak meg. A Times of Malta napilapban az áldozat egyik hozzátartozója ma is csak inkognitóban beszél a történtekről. Cauchit 1989-ben temették el. Sírjánál ott állt hétéves fia, akit sohasem látott. Azóta legföljebb annyi említésre méltó történt, hogy a belügyminiszter kijelentette a parlamentben, a rendőrség folytatja a vizsgálatot (2005). Az özvegy reméli, az állam ellen július 16-án benyújtott keresete felhívja a figyelmet a feledésre kárhoztatott bűntényre. Dione Borg három további esetről is tud: szerinte így legalább öt maffiagyilkosság megoldatlan Máltán a köztársaság kikiáltása óta (1974).

Több millió olyan vírus nyüzsög a világban, amelyikben benne van a potenciál, hogy tömegével fertőzzön meg embereket. De fölösleges mindegyiktől rettegni, és minden rémhírnek felülni – például a koronavírusnál is halálosabb, tüdőgyulladást okozó, Kazahsztánban taroló új betegség nem létezik. A világban most a vírustagadók és -rettegők feszülnek egymásnak, miközben elsikkad a lényeg: a félelem helyett inkább tudni kellene.