- Pesten is ilyen szomorú lesz az élet? – húzódik keserű mosolyra Margit néni szája. – Hát nézzenek már körül, könnyebb azt felsorolni, mi van, mint hogy mire lenne szükség – teszi hozzá.
Az idős asszony kétéves kora óta lakik Gadácson, a szülei a magyarországi németek második világháború utáni kitelepítésekor kerültek a somogyi faluba. Akkoriban a falut még félezren lakták, mára hivatalosan kilencven körüli a létszám, ám a helyiek szerint alig hetvenen élnek a fürdőváros Igaltól cirka tíz, Kaposvártól bő 30 kilométerre fekvő zsákfaluban.
Margit néni keserű mosolya arra a kérdésünkre válasz, hogy hallotta-e milyen képest festett nemrég a miniszterelnök a magyar vidékről. Orbán Viktor ugyanis július 9-én, a várbeli rezidenciáján tartott, a Mindent a magyar vidék jövőjéért című könyv bemutató sajtótájékoztatóján arról beszélt, „nem vagyunk messze attól, hogy azt tudjuk mondani, ma egy magyar faluban ugyanolyan minőségű életet lehet élni, mint a fővárosban”.
Gadácsot véletlenszerűen választottuk, rábökhettünk volna a térképen Somogy megye 121 aprófalva közül bármelyikre. Ami a nehéz körülményeket illeti, a kis település országos szinten sincs egyedül a gondjaival: a Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint Magyarországon a települések harmada 500 főnél kisebb aprófalu. S bár a hazai lakosságnak csak 3 százaléka lakik ezekben a falvakban, a valamivel nagyobb, átlagosan 1500 fős településeken 2,6 millióan élnek. Ez még akkor is nagy szám, ha tudjuk, ezeknek a községeknek, falvaknak csökken a lakosságszáma, aminek főleg a természetes fogyás az oka, de fontos szerepet játszik a rossz körülmények kiváltotta elvándorlás is. Érdemes még egy adatot idézni a hazai kis települések főbb mutatói közül: a falvak házainak 12 százaléka, az aprófalvak lakóépületeinek ötöde komfort nélküli: fürdőszobájuk nincs, legfeljebb kerti árnyékszékük.
Az elvándorlás Gadácson is folyamatos, az egykor takaros sváb házak többsége elhagyatott. Az elöregedés is jelentős: a statisztikák szerint egy gyerekre 15 nyugdíjaskorú jut. Ha tehetné, Margit néni is elmenne a gyerekeihez a megyeszékhelyre, de előbb vevőt kellene találni az épületre. - Talán majd egy német megveszi! – ábrándozik, ugyanis pontosan tudja, magyar, pláne fiatal nem költözik a faluba. Némelyik házon most is kint az Eladó tábla, s olykor akad is afféle kelet-európai vadromantikára vágyó holland vagy német vevő, akik közül aztán többen hamar ráunnak a túl nagy „nyugalomra”, s évekig nem is látják őket.
- Nem tudom, meddig bírná itt egy pesti – kommentálja a miniszterelnöki jövőképet egy középkorú asszony is. Lesni kell, mikor jön a postás, hőségben-fagyban a kapu előtt kell várni a mozgóboltra, de még egy receptekért is el kell utazni a szomszéd faluba. Gadácson ugyanis nincs csatorna, bolt, orvosi rendelő, posta, óvoda, iskola, internet is alig, de még egy árva kocsma sem akad. A takaros önkormányzat melletti, hasonlóképpen felújított könyvtár kedden és csütörtökön délután nyit ki három-három órára.
– Itt nincs munka, Igalba kell bejárni, de olyan rossz a menetrend, hogy elmegy vele a napja az embernek – áll meg egy szóra egy hátizsákos férfi, akit bő fél órája még a somogyszili elágazásnál hagytunk el. Kénytelen volt kilométereket gyalogolni, mert a hajnali és reggeli két járatot követően már csak négyóránként kanyarodik be busz a faluba. - Húsz éve sokan ingáztak, most talán ketten járnak be dolgozni a városba – jegyzi meg Csonka Edina. – A gyerekeseknek is borzalmas ez: az igali iskolába fél hétkor el kell indulni. Óvoda legközelebb Somogyszilba vagy Igalba van. Az utóbbiból vissza délután ötkor jön busz, ez egy hatévesnek is megterhelő, nemhogy egy háromévesnek.
- Ha baj van, az orvoshoz is kocsit kell keresni, mert itt még rendelő sincs, Szilba kell bemenni – kontráz rá egy idős férfi. – Csakhogy vagy felveszik a telefont, amikor időpontot akar kérni az ember, vagy nem. Ezért még csak nem is a rendelő dolgozói a hibásak. Miközben a fél ország a csúcstechnológiának számító 5G bevezetésére vár, a gadácsi önkormányzat hirdetőtábláján kint virít a figyelmeztetés: mivel a környéken rossz a térerő, így a rendelőben sem mindig működik a telefon.
- Csak azért tartok mobilt, hogy be tudjam jelenteni, ha rossz a vonalas – mondja Margit néni, aki még mindig a Szilból kikarikázó biciklis postást várja az út szélén. Mostanában ugyan javítottak rajta valamit, de eddig, ha jött egy nagyobb eső, azonnal beázott a vonal.
Az eső amúgy most nagyon hiányzik, hiszen az idősebbek még művelik a kerteket. A vízben nagyon bíznak a helyi vezetők is, komoly földhányások jelzik a munkát, a faluban egy víztározó épül. - Állítólag 63 milliót kaptak rá, de nem tudom, mi az értelme, utoljára vagy harminc éve öntött ki a patak – legyint egy középkorú férfi. – Hatvanhárommillió forint! Ennyiből egész Gadácsot meg lehetne venni. Pesten meg adnak érte egy háromszobás lakást…
