Ha lesznek is jogállami kritériumok az új hétéves uniós költségvetésben, az egész procedúra egyelőre bőven a magyar érdekeknek megfelelően alakul – ezt volt több kormányzati forrásunk egybehangzó értékelése is a kedden hajnalban véget ért uniós csúcstalálkozóval kapcsolatban, ahol sikerült elfogadni az EU következő, ezer milliárd eurót meghaladó hét éves költségvetését és annak a Next Generation Fund-nak nevezett 750 milliárdos (hitelből fedezett) pénzalapnak a létrehozását is, amely a koronavírus miatt bajba jutott országoknak nyújthat gazdasági segítséget.
Mint ismert, Orbán Viktor elvileg kötött mandátummal utazott ki Brüsszelbe, miután az Országgyűlés múlt héten kedden olyan határozatot fogadott el, mely szerint csak feltételekkel szavazhat majd igennel az Európai Tanácsban. Eszerint a Tanácsnak meg kell szüntetnie a Magyarország ellen folyó 7.-es cikkely szerinti eljárást, „politizáló álcivil szervezetek” nem kaphatnak uniós forrást, és az uniós kifizetéseket egyáltalán nem lehet jogállami kritériumokhoz kötni. Ezekből végül annyi teljesült, hogy Angela Merkel szóban ígéretet tett Orbán Viktornak a 7. cikkelyes eljárás lezárására év végéig, a jogállami kritériumok ugyan szerepelnek a zárónyilatkozatban, de csak nagyon általánosan, az „álcivil szervezetek” támogatási tilalmáról pedig egyáltalán nem esett szó.
Orbán Viktor mindenesetre győzelemként értékelte a helyzetet és nem meglepő módon kormányforrásaink is hasonlóan vélekedtek. A tervek szerint egyébként az Európai Bizottság vagy az Európai Parlament kezdeményezhet ilyen eljárást, de az uniós állam-, és kormányfőket tömörítő Tanácsban kell döntést hozni az esetleges szankciókról (a pénzek felfüggesztéséről), és itt hiába elég a minősített többség (ez a tagállamok 55 százalékát jelenti úgy, hogy közben az EU összlakosságának legalább 65 százalékát is képviselik, eredetileg kétharmados többséget írtunk, a hibáért elnézést kérünk) az egyhangúsággal szemben, egy másik kormányforrásunk szerint nehéz elképzelni, hogy akár ez is összejöhet a jövőben Magyarországgal, vagy akár Lengyelországgal szemben, mert az EU ennél jóval megosztottabb politikailag. Egy forrásunk emiatt egyenesen arra számít, hogy a jövőben egyáltalán nem indulnak jogállami vizsgálatok az Orbán-kormánnyal szemben. Ő ugyanakkor azt is elismerte, hogy Orbán Viktor előbb-utóbb biztosan belement volna valamilyen megoldásba, ha ezen múlik a költségvetés és a gazdaságmentő alap elfogadása, „nem akart beleszorulni abba a szerepbe, hogy ellenez minden jogállamiságot, mert ez könnyen rajta ragadhatott volna”. Azt, hogy az „álcivilek” támogatási tilalmát nem érte el Orbán Viktor, mindenki elismerte, de utólag már többen is azt mondták, ez inkább csak blöff volt magyar részről. Végül a költségvetéssel kapcsolatban forrásaink szerint még mindig arányosan a legjobbak között jöttünk ki a befizetések-visszautalások tekintetében, ráadásul a büdzsé szerkezete sem változott a magyar érdekek kárára, maradnak a kohéziós és az agrártámogatási pénzek, miközben például a 100 milliárd eurót kitevő, innovációs és technológiai fejlesztési célokat szolgáló Horizont Europe programra jutó pénz csökkenni fog – ennek az alapnak korábban a 95 százalékát a sokkal fejlettebb K+F infrastruktúrával bíró nyugati tagállamok hívták le a 2004 után csatlakozott tizenkét új osztozott a maradék 5 százalékon.
Bíró Nagy András, a Policy Solutions vezető elemzője szerint „klasszikus uniós komrpomisszum született a csúcson, amit minden tagállam vezetője győzelemként tud eladni odahaza”. – Már a múlt heti parlamenti határozat elfogadásakor világos volt, hogy lehetetlen feltételeket szabott saját magának Orbán Viktor, úgysem sikerülhet teljes mértékben megvalósítania a határozatban foglaltakat, de azt a stratégiát választotta, hogy elmegy a falig és ha visszalép, még mindig teljesülnek a legfontosabb céljai miközben az EU vezetői is érezhetik, hogy a magyar kormányfő engedett – mondta. Emiatt, „ha szigorúan vesszük, Orbán Viktor nem szavazhatta volna meg a megállapodást a Tanácsban, hiszen a feltételei közül teljes mértékben egyik sem teljesült”. – De ez láthatóan nem kötötte meg Orbán Viktor kezét, hogy jóváhagyja a megállapodást. Ha eltekintünk a parlamenti határozattól, akkor azt lehet mondani, hogy olyan jogállami kritériumba ment bele, ami annyira általános, hogy nehéz látni, ez miképpen jelentene közvetlen veszélyt a magyar források felhasználására – mondta Bíró Nagy András. Az elemző szerint ugyanis az várható majd, hogy a kifizetéseket közvetlenül a támogatások szabályos felhasználásához kötődő kritériumokhoz kötik, „de ha mondjuk a média terén történik Magyarországban vagy Lengyelországban újabb illiberális támadás a hatalom részéről, akkor ez nem veszélyezteti a kifizetéseket”. (Jaroslaw Kaczynski a kormányzó Jog és Igazságosság Párt erős embere éppen hétfőn jelentette be, hogy a jövőben korlátozni kívánják a külföldi tulajdon mértékét a lengyel médiában – a szerk.) – Civilek ugyanakkor kapnak pénzt, bár még tárgyalnak róla. A költségvetésből az első számok alapján összességében kevesebbet kapunk, de Orbán Viktor valamennyit tudott kozmetikázni. A Brexit és a valóban nagy bajban lévő déli tagállamokra irányuló fókusz miatt ezen a téren reálisan nem is lehetett másra számítani – mondta a Népszavának a Policy Solutions elemzője.
