Mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest? Brecht híres mondatát aktualizálta Konok Péter történész: mi egy szobordöntés egy szoborállításhoz képest?
Az Eleven Emlékmű civil csoport, amely a történelemhamisítónak tartott sasos-arkangyalos „német megszállási emlékmű” ellen jött létre, ezzel a mottóval szervezett beszélgetést csütörtök estére a Szabadság térre. Az apropót az afroamerikai George Floyd meggyilkolása után indult, szobordöntésekkel kísért tiltakozási hullám adta.
Kovács Éva szociológus a szobordöntést olyan pótcselekvésnek minősítette, amely a hatalmi elit leváltását helyettesíti. Fontosabbnak nevezte, hogy – a nyugati sajtó tanúsága szerint – nagyon sok helyen beszélgetések kezdődtek régóta meglévő emlékművekről vagy akár utcanevekről. Széky János publicista úgy vélte: a szobrok, ha diktatúrában, tekintélyelvű viszonyok között jöttek létre, akkor megérdemlik rossz sorsukat. Ha viszont demokráciában állították azokat, akkor „nagyon sok kell” az eltávolításukhoz. A szobordöntés – jelentette ki – nem demokratikus dolog.
A Magyar Liberális Párt a minap azt követelte, hogy a „német megszállási emlékművet” a Szabadság térről vigyék át a Szoborparkba. Trencsényi László egyetemi tanár hozzászólásából kiderült, hogy az Eleven Emlékmű körében sincs egyetértés arról, mit kellene kezdeni a botrányos giccsel. Vannak, akik azonnal elbontanák, mások viszont meghagynák: a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) mementójaként.
Bármennyire is helyénvaló a demokraták fellépése, az eszközök nem mindig teljesen békések – jegyezte meg Trencsényi László. A tüntetőknek 2016-ban dulakodás árán sikerült megakadályozniuk, hogy Boross Péter volt miniszterelnök és a fideszes Gulyás Gergely leleplezze a fajvédő Donáth György mellszobrát az Üllői út és a Páva utca sarkán, közel a holokauszt emlékközponthoz. A tiltakozás hatására nem sokkal később a mellszobrot elvitték onnan. (Ugyancsak a tiltakozásoknak köszönhető, hogy akkoriban – a történészként elismert, de antiszemita nézetei miatt vállalhatatlan – Hóman Bálint sem kapott szobrot Székesfehérváron.)
„Szobordöntésnek éltük meg” – egy másik példát említve Trencsényi László kitért rá, hogy Nagy Imre emlékművét a Vértanúk teréről áthelyezték a Jászai Mari térre. Széky János szóba hozta a Kossuth térről eltávolított Károlyi Mihályt is. „A magyar történelmi panteont egyoldalúsították, ez így csonka emlékezet” – állapította meg a publicista.
Rényi András művészettörténész arra hívta fel a figyelmet, hogy egy szobor általában valamely közösség identitását fejezi ki. Kérdés azonban, hogy ez mennyiben megfelelő formája az identitásképzésnek. Hiszen szobrokkal nem lehet vitatkozni.
Korábban volt olyan terv, hogy a kormány támogatásával a „szovjet megszállás áldozatainak” emlékére is obeliszket állítanak a Szabadság téren. (Az emlékoszlop végül Óbudára került, ahol Orbán Viktor kormányfő avatta fel). A hírre reagálva Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke 2015-ben azt nyilatkozta: jó lenne legalább tíz éven át tartó moratóriumot életbe léptetni, ez idő alatt ne épüljenek olyan emlékművek, amelyek a XX. század vitatott korszakaival foglalkoznak.
Hasonló elképzeléssel állt elő Rényi András is, aki szerint érdemes lenne bevezetni a tízéves szoborállítási tilalmat. El kellene érni ugyanis, hogy csak olyasvalakinek állítsanak szobrot, akinek a személyét konszenzus, közmegegyezés övezi. „De akkor nagyon kevés embernek lenne szobra” – érvelt Széky János az ötlet ellen. Rényi András azonnal visszakérdezett: „És az olyan nagy baj?”
Terítékre került a XII. kerületben – még az előző fideszes polgármester, Mitnyan György idején – emelt turul is. Kovács Éva hangsúlyozta, hogy nem önmagában a turullal van gond. Felidézte, hogy 1992-ben Tatabányán a liberális köztársasági elnök, Göncz Árpád avatta fel a turulszobrot. A szociológus közölte: a tatabányai turulnak nyilvánvalóan nem ugyanaz a jelentése és az üzenete, mint a XII. kerületi turulnak.
