Lenyűgöző látvány a fából készült, minimalista, környezettudatos kerekeken guruló ház, teli okos megoldásokkal – az Eco Tiny House-t az erdélyi származású építészmérnök, Szakács Botond álmodta meg. Kezdetben sokan szkeptikusan fogadták ötletét, amire mára egy sikeres, mintegy 30 fős céget épített. A hároméves vállalkozás több mint száz pici házat készített – de sosem kétszer ugyanolyat. Mindegyiket lényegében a vevővel közösen tervezik. „Vannak, akik kész rajzokkal, évek alatt összegyűjtött képekkel, tervekkel keresnek meg minket, másoknak egy alapot mutatunk, és azt alakítjuk az igényekre. A tervezés így másfél-két hónap is lehet – a klienstől függően. Akadt ügyfél, aki annyira elszigetelten élt, hogy mobiltelefonja sem volt, vele nehezebb volt egyeztetni. Ha minden terv kész, akkor egy hónap az építés és néhány nap a szállítás” – részletezi lapunknak Botond.
Ágy a plafonon
Fontos, hogy nem lakókocsiról van szó, hanem valóban egy 10–30 négyzetméteres miniházról, hagyományos belső térrel, bútorokkal és tisztességes elektromos hálózattal – csak itt még inkább nélkülözhetetlenek a praktikus megoldások. Ilyen például az ágy, ami napközben a plafonon pihen, este pedig elektromos motor igazítja az alvó szintre.
„Ugyan kerekeken gurul, de az elsődleges cél azért nem az, hogy folyamatosan utazgassanak vele az emberek. Arra azonban kiváló, ha valaki egy-két évente szeretne új helyre költözni” – mondja Botond. (Otthonváltás esetén a víz sem probléma a házban, az Eco Tiny House-t rá lehet csatlakoztatni a földből kiálló vízvezetékre és a csatornázás is megoldható.)
Botond feleségével és két gyermekével egy éve költözött végleg saját készítésű pici házukba, amit korábban alkalomszerűen használtak. „Mikor megszületett a második gyermekünk, éreztük, hogy szükség lenne egy olyan kertes házra, ahol a gyerekek a szabadban lehetnek, nem kell őket állandóan felügyelni és egyik játszótérről a másikra cipelni. A feleségem és én is falun nőttünk fel, tudjuk, hogy ez milyen jó. Vásároltunk is egy telket, de mivel külterület, nem lehetett ráépíteni semmit. Ezért jutottunk arra, hogy kerekeken guruló, pici házra lenne szükség. Számunkra igazi élmény és persze kihívás így élni, de örülünk, hogy ennyire együtt lehet a család, azokban az órákban, amikor itthon vagyunk. Persze aki hozzászokott a tágas terekhez, és szüksége van privát zónára, annak nehezebb lehet megszokni a mi építményeink egybe terét” – meséli Botond.
Amerikában egyébként már évek óta nagy divatja van az ilyen házaknak, és mostanra Európában is népszerűvé váltak. Botond szerint több száz gyártó van a kontinensen, a többségük azonban családi vállalkozás. Olyan gyártóból, mint ők, azonban jó, ha tíz akad. A legtöbb házat Belgiumban értékesítették, az összes házikógyártás 25 százaléka került oda, de állnak még otthonaik többek között Németországban, Ausztriában, Hollandiában, Luxemburgban, Romániában. Magyarországon egyetlen Eco Tiny House található.
A vásárló is összeszerelheti
Az árak nagyban függnek a felhasznált anyagoktól, a méretektől. Készítettek már házat, ami 15 ezer euróba (mintegy 5,2 millió forint) került, és olyat is, ami közel 70 ezer eurót (nagyjából 24,5 millió forint) kóstált. Léteznek olyan otthonaik is, melyeket maga a vásárló rakhat össze egy részletes terv alapján. A vállalkozó szellemű háztulajdonosokat szerszámokkal, képekkel és videóval is segítik, de Botondék telefonon is elérhetőek.
Arra a kérdésre, hogy pontosan mitől is eco egy ilyen ház, Botond úgy válaszol: elsősorban a felhasznált anyagoktól, de önmagában az, hogy kicsi, jóval mérsékeltebb energiaszükségletet jelent, azaz kisebb lesz az ökológiai lábmonya is.
A házakat bérelni is lehet, Botondék most kezdenek együttműködni egy panzióval. Őszre pedig egy új konstrukciót időzítettek, az úgynevezett moduláris kész házat, melyben tágabb terek is kialakíthatók. Igyekeznek segíteni más, kézműves termékeket gyártó kisvállalkozásoknak is. Akik tőlük vesznek házat, azoknak egy bizonyos összeget – 100 euró – ezeknél a vállalkozásoknál kell elkölteni, ezt a summát például fa konyhai eszközökre, kézzel készült lámpákra, mézekre lehet elkölteni.
Karantén idejére ki a világból
Szikszai Kinga férjével, Tamással és babájukkal a karantén alatt költözött be Botondék egyik alkotásába. „Már rég mondogattam a férjemnek, hogy milyen vagány lenne egy ilyen házban élni, de ő akkor még nem volt vevő az ötletre. Aztán jött a koronavírus, és a bezártsággal járó feszültség hatására benne is megérett az elhatározás” – emlékezik vissza Kinga.
Botonddal baráti kapcsolatban állnak, kaptak hát tőle bérbe egy házat, ami így értelemszerűen nem rendelésre készült. Végül 5 hétig laktak benne Csíkszépvízen egy mesterséges tó mellett, ahol Tamás felmenőinek van kis telke. Villany nincs, de a forrást bevezették az ott álló, régi kisház közelébe. Botondtól kaptak egy áramfejlesztőt is, amit reggel és este használtak az elektromos készülékek töltésére, kávéfőzésre. „Napközben nem volt áram, akkor főleg a természetben voltunk Sarolttal, aki akkor még csak 9 hónapos volt. Mikor megérkezett a ház, néztük is, hogy milyen kicsi. Botondéké, amit már láttunk, nagyobb. De megtetszett, hogy óriási ablakai vannak, fényárban úszik az egész, és az első este hatalmas élmény volt, mikor kinéztem az ablakon és tényleg láttam a csillagokat. Nem úgy, ahogy azt egy városban, a fényszennyezés mellett látni. Abban a kicsit több mint egy hónapban, míg ott laktunk, Sarolton is éreztem, hogy sokkal nyugodtabb. Leginkább azért, mert nem voltak olyan zsúfoltak a napok, néha visszasírom, minden évben mennék. Szeretem Botiban, hogy kitalál valamit és belevág” – meséli Kinga.
Azt, hogy a házban milyen ötletes, praktikus és helytakarékos megoldások vannak, ő is tapasztalta. „A kipakolásnál vettem észre, hogy bár kicsi ház, adja magát, hogy mit hova tegyek. Minden olyan apró, de szépen megvan a helye a dolgoknak és minden olyan aranyos. Hamar szerelmes lettem az egészbe. Ezt Sarolton is láttam, mert míg a lakásban állandóan szaladtunk utána, nehogy a konnektorba nyúljon vagy bármi, addig itt nagyobb szabadsága volt. Bent mertük hagyni egyedül, és ettől olyan boldog volt, kint a kávézás közben hallottuk, hogy mekkorákat sikítozik örömében. Tetszett az is, hogy a méretbeli korlátok miatt nem halmoztuk fel a dolgainkat, egy hónapra való holmival befértünk. És egyébként nem is kell több. Persze egy-egy esős napon azért tud kicsi lenni egy ilyen zárt tér, és voltak idegesítő részek, amikor altatni kellett, a férjemnek pedig dolgozni, de összességében nagyon jó élmény volt az egész” – meséli Kinga. Egyelőre nem tervezik, hogy ilyen házba költöznek, de évente néhány alkalommal szívesen vonulnának el egy-két hónapra ilyen formában a világ elől. A ház hatására környezettudatosabbak is lettek. Jobban figyeltek például arra, hogy mennyi vizet használnak, mit vásárolnak, hogyan osztják be a napjukat.
