A Junior Artisjus-díjjal és Orszáczky Miklós-díjjal elismert Várallyay Petra hétgyermekes zenészcsaládból származik, testvérei és szülei is játszanak valamilyen hangszeren. „Kicsi korom óta zenész szeretnék lenni, a klasszikus hegedűművészi pályát viszont sosem éreztem igazán a magaménak. Pont azt a spontaneitást és szabadságot hiányoltam belőle, amit a régi közös zenélésekben megtapasztalhattam, és a mai napig nagyon fontosnak tartok az élet minden területén. A hét gyerekből hárman lettünk hivatásos zenészek: Katus nővérem énekes-szövegíró, a Jazzation acappella együttes vezetője, Benedek öcsém pedig gitáros-énekes-zeneszerző, az Abigél rockzenekar frontembere” – meséli Petra.
„Sokakat meglepett, hogy érettségi után nem klasszikus hegedűre felvételiztem, de akik közelebbről ismertek, már sejtették, hogy egyszer majd átcsapok egy kicsit progresszívebb irányba, és elindulok a saját zeném felé.” A Bartók konziban jazz-zongorát és jazz éneket, majd a Zeneakadémián jazz-zeneszerzést és klasszikus hegedűt tanult. Mesterei közül nem csak zeneakadémiai főtárgy-tanárait – Környei Zsófiát, Binder Károlyt és Oláh Kálmánt – emeli ki. „Soltész Ildi varázserejű módszerekkel stabilizálta a hegedülésemet, és nagyon jó irányba formálta a zenei ízlésemet. Neumann Balázsnak is nagyon hálás vagyok a sok inspiráló jazz-zongora óráért, és Pozsár Máténak is sokat köszönhetek, mert egy számomra teljesen új szemléletet kaptam tőle az improvizációhoz. Madarász Iván zeneelmélet, Nádasdy Ádám nyelvészet és Kovács Zoltán filozófia-etika órái is nagy hatással voltak rám” – folytatja a pályaképet.
Petra öt-hat évesen kezdett kisebb darabokat komponálni zongorára és hegedűre. „Alsó tagozatos lehettem, amikor elhatároztam, hogy egyszer majd írok egy hegedűversenyt, amit el is játszom. Ez a tervem húsz évvel később meg is valósult, amikor idén februárra felkérést kaptam egy önálló koncertre a Zeneakadémián, ami remek lehetőség volt az akkor már készülőfélben lévő darab bemutatására.” Az öttételes versenyműben egységes, karakteres zenei fúziót alkot a műfaji sokszínűség: „van benne mindenből, amivel az elmúlt években foglalkoztam és hatással volt rám” – meséli. A Jazzationnek 2014 óta ír dalokat nővérével, Katussal kollaborálva. „Műfajilag ezek is sokfélék; van köztük mainstream hangulatú swinges őrjöngés (mint a Moonshiners), de ott van például a Fall Like Rain, ami inkább egy melankolikus dream-jazzes világ. Nagyon izgalmas a közös munka, éppen egy új lemezre készülünk” – mondja.
2014-ben alapított progresszív jazztriója (ld. keretes írásunkat) néhány hónapja jelentette meg első, Deadline Haze című lemezét. A bemutató koncertet májusra tervezték az Opus Jazz Clubba, de a járvány miatt őszre kellett halasztani. Az album, amely a fizikai hordozó mellett az összes nagyobb online platformon is elérhető, az Independent Music Awards díjazottja lett. „Különösen örültünk annak, hogy a közönség díját kaptuk, mert ez megerősíti bennem azt: ha olyan zenét játszol, amire ösztönös késztetést érzel, akkor nem kell – önellentmondásokba ütközve – trendi eszközökkel eladhatóvá tenni ahhoz, hogy megszólítsa a közönséget.”
Infó: Várallyay Petra Trió: Deadline Haze
Acappella Hangőrző Egyesület, 2020.
