Putyin a múlt héten elintézte, hogy élete végéig uralkodjon. Egy vezér megjelent a jövő geopolitikai sakktábláján. Mit kezdjünk vele? Mert Oroszország nélkül, főként ellene, nem lehet elgondolkodni a világról. Közben az elnök tanulmányt tett közzé az amerikai The National Interestben Valós tanulságok 75 évvel a II. világháború után címmel (ujnepszabadsag.wordpress.com, 2020. június 28.). Oroszország történelmi joggal érzékeny a világháborús emlékezetpolitikára, de könnyelműség volna a cikket azzal elintézni, hogy a Kreml újabb békepropaganda-szólama.
Főként, mert Putyin szerint „A »nyugat alkonyaként« emlegetett korszakunkban nagy a kísértés arra, hogy a hanyatló társadalmi rendszer gondjain erőszakkal legyenek úrrá, és olyan szélsőséges eszközökhöz, módszerekhez folyamodjanak, amilyenekhez a nácik folyamodtak a II. világháború előtt és alatt, s melyeken csak világméretű összefogással sikerült felülkerekedni. Ma a hatalmi helyzetben lévő körök Oroszországban (és Kínában) jelölik meg fő ellenségüket, mert a két keleti nagyhatalom véget akar vetni egyetlen állam világuralmának, és a nyugati civilizáció más országok kifosztásán alapuló prosperitásának” – írja Putyin, kijelentve: hamis illúzió, hogy országát térdre kényszeríthetik.
Lehet vitatni a korszak eme leírását. Hogy Moszkva csupán preventív harcias tisztánlátással védekezik a „hanyatló nyugatot kísértő” agresszivitás ellen. De a szöveg csak annak a kísértésnek része, hogy elfogadjuk: véget kell vetni a régi világnak, a régi világon alapuló új világ nevében. Békében és egyetértésben a putyini világrendért?
Az elnök követendő példának állítja be a nácizmus elleni koalíciót, és rámutat, micsoda erő rejlik az összefogásban a békét és az emberiség fejlődését szolgáló humanista célokért. „A koalíció politikai akaraton múlott, és erre ma is szükség van, hogy együtt beszéljünk a jövőről” – írja. „Az emberiség történetének legnagyobb tragédiáját előidéző fő tényező az állami egoizmus volt. Az állami vezetők arrogánsan azt hitték, hogy felülkerekedhetnek a többieken...” – kritizálja a „világháború utáni világrend felszámolására irányuló kísérleteket”. Pedig az „európai integráció is csak a múltból levont tanulságoknak köszönhetően vált lehetővé. Azok, akik megkérdőjelezik ezt a konszenzust, aláássák az egész háború utáni Európa alapjait”. Putyin kötelességnek tartja e rendszer megóvását.
Szép. Csak azt kell még eldönteni: a XX. század 1990-ben felbomlott világrendszerének maradványai alkalmasak-e a XXI. század gondjainak kezelésére. Vagy ki tudunk-e izzadni háború nélkül egy új kollektív biztonsági rendszert? Egy olyan világban, ahol Putyin az állami egoizmus vezető híve, ahol követői az új világ nevében az Uniót bomlasztják, ahol a másik állami vezér-egoista, Donald Trump csákányozza a háború utáni multilaterális gazdasági és politikai rendszert.
A sakktáblára lépő első vezér elmondta, mit gondol. A Nyugatnak illene válaszolni rá. Ha tud.