Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „eddig azt gondolta az ember, hogy a migráció csak a közbiztonsági helyzetet rontja le. De most azt látja, hogy a hagyományos migrációs útvonalak mentén fekvő országokban nő a fertőzések száma, tehát most a határvédelem egyben egészségügyi védelem is”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Görögországban, amely elsőszámú migrációs célpont, továbbra is kicsi az új fertőzések száma (sőt összességében is kevesebben fertőződtek meg, mint Magyarországon), míg Olaszországban az utóbbi hetekben sikerült viszonylag alacsony szinten tartani az új megbetegedéseket. De ha a határvédelem egyben egészségügyi védelem is, akkor vajon Orbán miért engedélyezi – egyedüliként a nem uniós tagállamok közül – a szabad belépést a migrációs útvonalon fekvő Szerbiából, ahol valóban jelentősen felszökött a fertőzések száma?
Azt is állította Orbán, hogy bár a magyar emberek hajlamosak azt gondolni, hogy Nyugaton jobban mennek a dolgok, itt Közép-Európában; Lengyelországban, Csehországban, a szlovákoknál a pénzügyek sokkal rendezettebbek, a gazdaság sokkal inkább versenyképes, mint Nyugaton.
Ezzel szemben a tény az, hogy a három említett ország eladósodottsága ugyan valóban alacsony, de a nyugati országok közül a kritikusnak minősített 60 százalék alatt van Németország, Hollandia, valamint az északi országok is. Ami pedig a versenyképességet illeti, a legutóbbi nemzetközi rangsor szerint az első tíz országból négy nyugat-európai (sőt hat, amennyiben az uniós tagállamok mellé tesszük Svájcot és Nagy-Britanniát is), míg a legjobb kelet- és közép-európaiak csak a 30 fölötti sorba férnek bele (Magyarország a 47-ik). De a miniszterelnök nyilván olyan rangsorokat néz, amelyek még el sem készültek.
Azt állította továbbá a kormányfő (ugyancsak a Kossuthon az eladósodott nyugat-európai országokat bírálva), hogy az élet normális rendjének azt tartja az ember, ha egy ország nem költ többet, mint amennyit képes megkeresni.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Orbán-kormány is rendszeresen többet költ, mint amennyije van. 2019-ben például 958 milliárd forinttal volt magasabb a kiadása, mint a bevétele, de a költségvetés 2010 óta is mindig deficittel zárt. Úgy látszik, ez az élet normális rendje.
Azt állította ezenkívül Orbán, hogy az Európai Unió által összeállított segélycsomag „valójában egy általunk nyújtott segítség a délieknek”.
Ezzel szemben a tény az, hogy az uniós segélyekből és hitelekből, amelyek a gazdaság talpra állását szolgálják, természetesen Magyarország is részesül: 7-8 milliárd eurónyi vissza nem térítendő támogatást és nagyjából ugyanennyi kölcsönt kaphatunk. Úgyhogy nem arról van szó, hogy mi adunk pénzt a mostani egészségügyi és gazdasági válság által leginkább sújtott olaszoknak vagy spanyoloknak, hanem csak arról, hogy a helyreállítási keretből ők kapják a legtöbbet, a költségeket pedig közösen vállaljuk. Ha a közös gazdasági érdek nem volna elég indok, akkor tegyük még hozzá a keresztény, felebaráti szeretetet, rendben?