Nem elég az embernek a sok napi gondja, közéleti tehetetlensége, a szívét jókedvében is marcangoló reménytelenség, most még azt is el kell viselnie, hogy Vágó Istvánt nem láthatja az ATV-ben. Ugyanis a politikába botlott műsorvezető-legenda, és még sok minden más, Facebook-oldalán bejelentette, hogy nem kíván szerepelni a csatorna műsoraiban. Legalábbis egy ideig. Mert elege lett. Megnézte Sváby András június 14-i Heti Naplóját, és betelt a pohár. Elfogadhatatlan volt számára, hogy az adás egyik blokkja az MSZP „álmentős” videójának álproblémájával foglalkozott, méghozzá bejegyzése szerint arra kifuttatva, „hogy az ellenzék alkalmatlan az ország vezetésére”. Egy magát ellenzékinek mondó tévécsatorna szerkesztői „úgy ütötték az ellenzéket, ahogy azt például a Hír TV bármely adásában már megszokhattuk.”
Indulatokkal nem lehet vitatkozni, így csupán remélem, hogy Vágónál az „egy ideig” nem tart sokáig, és visszatér dumcsizni az ATV adásaiba. Én, a néző fogom százezred magammal nézni és hallgatni, a műsorvezetők felkészült közvetítésével. Még akkor is, ha politikai megnyilatkozásait sokszor felszínesnek, közhelyesnek tartom, és kicsit idegesít, hogy hajlamos magánál tartani a szót. Nem fog érdekelni, milyen kompromisszumai, megalkuvásai voltak különböző elitekkel a karrierje során. Mint ahogy arról sem fogok gyanakvóan töprengeni, miért bízik annyira Gyurcsány Ferencben, akinek van némi felelőssége polgári demokráciánk politikai egyensúlyrendszerének veszedelmes megroppanásában. A lényeg, hogy számomra is fontos értékeket képvisel, a művelt társalgás hangján, rutinosan erős televíziós személyiséggel.
De a Heti Naplótól sem fogok elfordulni. Színvonalas, korszerűen pörgő közéleti magazinműsornak tartom. Olykor persze ráordítok Sváby Andrásra, hogy kevesebb öntömjénezést/műhevületet, enélkül is látom, hogy sok munka van minden adásban, a szavazásra feltett kérdések pedig nem annyira sorsdöntőek, hogy egy olimpiai arany születésének izgalmát éljem át az igen-nem arány alakulása során. A mellveregetős profizmust se kedvelem, az amerikai filmek többsége is ettől válik érdektelenné, jobb lenne egy kicsivel több személyesség, fellinis lazaság. Az MSZP-t fricskázó, „álmentős” blokk engem is bosszantott, mert nagyképűen profizmust kért számon, miközben nem járta körül a témát. Hiszen érdemes lenne elidőzni a Klubrádióban elhangzott Németh Athina-interjún is, amelyben Kun Zsuzsa körbetiszteli a hölgyet. Kicsit fennakad ugyan a hangja, mikor alanya arról beszél, hogy gyerekkorában celluxszal ragasztott össze lecsapott molylepkéket, meg hogy zsidó származása miatt nem vették fel a hetvenes években az orvosegyetemre, amit rá is írtak a papírjára, de biztos volt benne, hogy egy mentőssel beszélget. Hiszen találkozott is vele Makk Károlynál, és rögtön ajánlotta betegápolónak Csűrös Karola mellé. (Klubdélelőtt, 2020. április 11.) Máshol fölmerült, hogy Némethet feketén foglalkoztatták, ami állítólag nem ritka egyes privát mentőszolgálatoknál. Ijesztően összetettnek tűnik ez az ügy, Svábyék pedig csak a politikai blamát láttatták benne. De a műsoruk ettől még jó. Fontos témákkal foglalkozik, serkenti a demokratikus közéleti érzékenységet, tenni akarást.
Nézni fogom hát továbbra is az ATV-t. Nem tudom, mennyire független, mennyire őszintén ellenzéki, de sokunk ellenzékiségét kielégíti. Fórumot teremt a demokratizmus szélesítését képviselő politikusoknak, közíróknak, gondolkodóknak, miközben megszólalhat benne a kormányoldal is. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben valamelyest puhábbra lett hangolva, és az ideális köztelevíziózás irányába mozog. Nehezen tagadható, hogy néhány műsorvezetője – talán az állampárt-utóddal szemben kötelezőnek vélt sznob értelmiségi távolságtartás miatt is – szívesen gyötörgeti az MSZP képviselőit. De azért minden nap beszédes törzsvendégek az asztaloknál, és nem halnak el az üzeneteik. Ami pedig a lényeg: egyetlen politikai konfliktusról sem tudok, a centralizálásoktól a rabszolgatörvényen át az új alaptantervig, amelyben ez a csatorna ne állt volna ki a progresszív, demokratikus humanista értékek, törekvések mellett. Hallani persze, hogy a háttérben köttetnek sötét alkuk a hatalmi centrummal. De engem, a semmibe soha be nem avatott nézőt, amíg nem történik bűntény, az érdekel, mit kapok a kimeneten, mi a végtermék. Mert tudjuk, hol élünk. Hogyan kell mindenkinek küzdenie pénzért, érvényesülésért, megélhetésért. Ha Simicska Lajossal meg lehetett alkudni szabadabb műsorszerkesztésért, ha Andy Vajna ügyletei fölött szemet lehetett hunyni az alkotás lehetőségéért, amíg mi is készek vagyunk a céljainkért kilincselni, sumákolni, hagyjuk a moralizálást. Cinikus, kíméletlen, elitista rendszerben élünk, amelynek a NER ugyanúgy egyik lehetséges „gyümölcse”, mint a kiegyensúlyozott jogállam. Ellene kéne egyszer lázadnunk, elutasítva a szereplést ránk kényszerített, hazug létműsorában.
