Szolidaritás szükséges ahhoz, hogy megállítsuk az új koronavírus által felerősített, a szegényeket és a sérülékenyeket fenyegető, kábítószerek okozta veszélyeket. Több kábítószer-használó van, és több illegális kábítószer érhető el, mint valaha. Az új koronavírus megmutatta gyengeségünket, vagyis túlterhelt egészségügyi rendszereinket és a szociális biztonsági hálóink gyengeségét. A globális járvány által okozott gazdasági visszaesés következtében még többen válhatnak szerhasználóvá, vagy lehetnek kitéve annak, hogy belekeverednek a kábítószer-kereskedelembe, illetve egy ahhoz kapcsolódó bűncselekménybe.
Ez a helyzet már ismerős számunkra. A 2008-as pénzügyi válságot követő globális recesszió során a kábítószer-használók az olcsóbb szintetikus anyagok felé fordultak, és egyre többen lettek intravénás szerhasználók. Mindeközben a kormányok csökkentették a kábítószerrel kapcsolatos problémák kezelésére biztosított költségvetésüket.
Mindez a sérülékeny és a társadalom peremén élő csoportokat, a fiatalokat, a nőket és a szegényeket érintette leginkább. Most pedig, hogy generációk legsúlyosabb társadalmi és gazdasági válságával állunk szemben, a kormányok nem tehetik meg, hogy nem vesznek tudomást az illegális kábítószerek által a közegészségügyre és a biztonságra jelentett veszélyről.
A szegénység, a korlátozott oktatási és munkalehetőségek, a megbélyegzés és a társadalmi kirekesztettség következtében a világon mindenhol súlyosbodtak a kábítószer-használat kockázatai és következményei, ami egyre mélyülő egyenlőtlenségekhez vezet, valamint emiatt mind távolabb kerülünk a fenntartható fejlődési célok elérésétől.
Miközben több a kábítószer-használó a fejlett országokban, mint a fejlődő országokban és a társadalom gazdagabb rétegeiben, mégis sokkal nagyobb valószínűséggel válnak kábítószerfüggővé a társadalmilag és gazdaságilag hátrányos helyzetűek. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának 2020-as kábítószer világjelentése szerint csak minden nyolcadik ember kapja meg a számára szükséges, kábítószer-függőséget gyógyító kezelést. A világon közel 35,6 millió kábítószerfüggő él. Habár minden harmadik kábítószer-használó nő, mégis csak minden ötödik kezelt személy nő. Az elítéltek, a kisebbségek tagjai, a bevándorlók és a belső menekültek a diszkrimináció és a megbélyegzés miatt szintén korlátokkal találják szemben magukat, amikor a kezelésekhez való hozzáférésről van szó.
2018-ban közel 269 millió ember használt kábítószert, ami 30 százalékos emelkedést jelentett 2009-hez képest. A kábítószer-használók nagy részét a kamaszok és a fiatal felnőttek teszik ki. Míg az emelkedés tükrözi a népesség növekedését és egyéb tényezőket is, az adatok azt is mutatják, hogy az illegális kábítószerek már többfélék, hatásosabbak és elérhetőbbek is.
Ugyanakkor a világ lakosságának több mint 80 százaléka, főleg az alacsony és a közepes jövedelmű országokban nem jut hozzá a fájdalomcsillapításra és egyéb orvosi célokra használt, ellenőrzött kábítószerekhez.
A kormányok mind a fenntartható fejlődési célokban, mind a Kábítószerügyi Bizottság által nemrég elfogadott, 2019-es miniszteri nyilatkozatban többször megfogadták, hogy közösen lépnek fel a világ kábítószer problémája által jelentett kihívásokkal szemben. Az adatok viszont azt mutatják, hogy a támogatás valójában lecsökkent, ami veszélybe sodorja a kormányok elkötelezettségét, valamint a regionális és a globális koordinációt is.
A kábítószer-ellenőrzésre szánt fejlesztési segélyek 90 százalékkal csökkentek 2000 és 2017 között. Előfordulhat, hogy a kábítószer-probléma kezelésére más költségvetési sorokban különítenek el pénzt, de kevés bizonyíték van arra, hogy a nemzetközi donorok prioritásként tekintenének erre a problémára. Szintén alacsony szinten mozog az olyan alternatív fejlesztésekhez nyújtott segítség is, mint a működő, legális bevételi módok kialakítása szegény gazdálkodók számára azért, hogy fel tudjanak hagyni az illegális ópiummák és a kokacserje termesztésével.
Közös felelősségünkön múlik a kiegyensúlyozott, átfogó és hatékony fellépés a kábítószerekkel szemben. Sürgetem a kormányokat, hogy tegyenek eleget a kötelezettségeiknek, és nyújtsanak támogatást. Ahhoz hogy senkit ne hagyjunk magára, nagyobb befektetésre van szükség a tényeken alapuló megelőzésbe, a kábítószer-függőség, a HIV és a hepatitis C vírusok, valamint egyéb fertőzések kezelésébe és a kapcsolódó szolgáltatásokba.
Nemzetközi együttműködésre van szükségünk ahhoz, hogy növeljük az orvosi célokra használható, ellenőrzött kábítószerekhez való hozzáférést, miközben megakadályozzuk ezen anyagok tiltott célra történő felhasználását és a velük való visszaéléseket; valamint ahhoz, hogy megerősítsük a bűnügyi fellépést a határokon átnyúló nemzetközi bűnügyi hálózatok felszámolása érdekében.
A kábítószerek nőkre és férfiakra, fiatalokra és idősekre, valamint különböző társadalmi csoportokra gyakorolt hatásainak további ismerete fejlesztheti az általunk nyújtott ellátást. Az ítéletek és a büntetés alternatíváinak a nemzetközi kábítószer-ellenőrzési egyezményekkel összhangban való használata elősegítheti a sikeres rehabilitációt és reintegrációt.
A kábítószer-használathoz és a kapcsolódó betegségekhez való egészségközpontú, jogokon alapuló és a nemek sajátosságait figyelembe vevő hozzáállás jobb közegészségügyi eredményekhez vezet. Többet kell tennünk azért, hogy megosszuk ezeket az ismereteket, és támogassuk a megvalósítást, leginkább a fejlődő országokban, megerősítve a civil szervezetekkel és a fiatalok szervezeteivel való együttműködést. Többet kell tudnunk, és nagyobb odafigyelést kell mutatnunk.
Miközben próbálunk túljutni és felépülni az új koronavírus okozta válságból, a társadalmaink nem kockáztathatják, hogy a figyelmetlenség és a hanyagság miatt súlyosabbá váljanak az illegális kábítószerek okozta veszélyek. Szükségünk van országos szintű, valamint a regionális és a régiók közötti kihívások ellen kialakított kábítószer-stratégiákra is. A kormányoknak mobilizálniuk kell a pénzügyi forrásaikat, legfőképpen a társadalmi és az intézményi támogatást, de nemcsak egy szektor vagy minisztérium szintjén, hanem minden erőfeszítést összehangolva és egyesítve azért, hogy előrelépést érjünk el.
Szükségünk van arra, hogy minden ország nagyobb szolidaritást mutasson, foglalkozzon a kábítószer-problémákkal, és ellenállóvá váljon, hogy így a járványt követően egy jobb világ épüljön fel.
A szerző az Egyesült Nemzetek Kábítószerellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának ügyvezető igazgatója