A 12 nőstény és három hím június közepén térhetett vissza az Espanola-szigetre, ahol csatlakoztak a program keretében világra jött több mint 2300 leszármazottjukhoz. Mindegyik állatnak GPS-jeladót erősítettek a páncéljára, hogy a Galápagos Nemzeti Park és a Galapagos Conservancy fajtavédelmi szervezet naponta figyelemmel követhesse mozgásukat. Emellett 40 mozgásérzékelő kamerát is elhelyeztek a szigeten – írta a CNN.com.
Washington Tapia, a projektben résztvevő egyik szakértő szerint amióta szabadon engedték a teknősöket, nagyjából egy helyen maradtak. Elmondta, hogy az óriásteknősök akkor vándorolnak, ha élelmet kell keresniük. Mivel a kihelyezés helyszíne bővelkedik táplálékban, valószínűleg nagyjából egy hónapig nem kell elmozdulniuk onnan. Amikor mozgásba lendülnek, érdekes lesz figyelemmel követni, hogyan lépnek kapcsolatba fiatalabb fajtársaikkal, amelyeket az elmúlt évtizedekben engedtek ki a vadonba – fejtette ki Tapia.
A tudósok fél év múlva meglátogatják az állatokat, hogy lássák, hogy sikerült alkalmazkodniuk. A mozgásérzékelő kamerák felvételeit is ekkor ellenőrizhetik.
A Santa Cruz szigetén zajló program elmúlt 55 évében 1900 teknőst engedtek szabadon az Espanola-szigeten, az egyedeket általában ötéves korukban engedték el. Ma már több mint 2300 egyed él a szigeten a természetes reprodukciónak köszönhetően. Az 1960-as években indult Espanola-program a világ egyik legsikeresebb fogságban zajló fajtavédelmi tenyészprogramja. Az állatok hazatérése a projekt hivatalos végét jelenti.