Egy 1800 lakosú kistelepülés létrehozza saját futballakadémiáját, és nyolc évvel azután, hogy kilépett a Videoton FC árnyékából (előtte a Felcsút a fehérvári egyesület második csapata volt) bronzérmes lesz a labdarúgó NB I-ben. Megható történet lehetne ez arról, hogy a labdarúgásban minden lehetséges, szisztematikus munkával, tudatos építkezéssel nagyon magasra lehet jutni.
Az embernek mégsem a meghatottságtól lesz könnyes a szeme, ha a felcsúti történetre gondol. Itt minden megtörtént az elmúlt években, ami egy normálisan működő országban kizárt lenne.
Nincs még egy hely a világon, amelynek miniszterelnöke a telke mellé építtet közpénzből egy stadiont. Az is eléggé egyedi, hogy olyan játékos nevét viseli a klub (Puskás Ferenc, az Aranycsapat legendája), aki amíg élt, a település létezéséről sem tudott.
Felcsúton nem ismernek lehetetlent, azt is meg tudják oldani, hogy akkor kapnak 3 milliárd forint közpénzt, amikor ennek kiutalásáról még meg sem született az MLSZ elnökségi határozata. Már a látszatra sem kell adni, a felcsúti futball akkor kap állami pénzt, amikor akar, nem kell jogi formaságokkal vesződni.
A hitelesség sem szempont: Orbán Viktor miniszterelnök tíz évvel ezelőtt még egy másodosztályú középcsapat képét vázolta fel, amelyben a helyi akadémia tehetségei szerepelnek, a legügyesebbeket elviszik az élvonalbeli klubok. Ebből lett az NB I-ben bronzérmes csapat, amelyben lámpással kell keresni az akadémia neveltjeit, viszont tele van a keret külföldiekkel.
A televíziós közvetítésben nem szabad mutatni a VIP-páholyt, mintha ezzel el lehetne titkolni, hogy Orbán Viktor és NER-alattvalói ott ropogtatják a szotyolát a felcsúti meccseken.
A bronzérmes klub elnöke Mészáros Lőrinc, a harmadik leggazdagabb magyar. Tökéletesen illik ez is a látszatra épülő futball-légvárhoz.
Összenő, ami összetartozik.