A júniusi heves esőzések országszerte villámárvizek sorozatát eredményezték. Az éghajlatváltozás miatt egyre gyakrabban kell hasonló, időjárás okozta jelenséggel szembenéznünk. Pirkhoffer Ervint a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi és Földtudományi Intézet koordinátorát kérdeztük arról, hogyan lehet védekezni a villámárvizek (flash flood) ellen, illetve milyen elővigyázatossági intézkedéseket lehet tenni annak érdekében, hogy minél kevesebb kárt okozhassanak.
„A villámárvizeknek több típusa van, ez az elnevezés nem csak a dombos egyes vidékeken kialakuló hirtelen, gyors vízfolyásokat jelenti. Ezek úgy alakulnak ki, hogy helyi konvektív gócokból hatalmas mennyiségű csapadék esik viszonylag kis területre. (A konvekció a légrétegek koncentrált, erőteljes feláramlása.) Pécsett vagy Budapesten - ha nem a hegyoldalban esik - a sík területen, rövidebb ideig az utcákon is magas vízszint tud kialakulni, ezeket „urban flow-nak”, városi áradatnak nevezik, ami azért jön létre, mert a sok vizet a csatornahálózat nem tudja befogadni” – kezdte magyarázatát a szakember. Bár ezekre valamilyen szinten lehet készülni, de van olyan káresemény, amire nem lehet mást mondani: el kell viselni. Ez a helyzet Japánban a földrengésekkel is, egy bizonyos magnitúdójúnál nagyobbakra ott sincsenek felkészülve.
A Pécsi Tudományegyetem kutatói által készített veszélytérképen a látható az ország egyes területei milyen fokon vannak kitéve villámárvizeknek. Azonban ez is csak arra alkalmas, hogyha már elég biztosan, a zivatar bekövetkezte előtt fél órával lehet tudni, mely települést vagy településrészt fog érinteni az árvíz, akkor az önkormányzat és a katasztrófavédelem tudjon intézkedni, kitelepíteni az embereket. A hirtelen nyári viharokkal ugyan is éppen az a baj, hogy csak rövid idővel kitörésük előtt lehet tudni, pontosan hol és mikor fognak lecsapni. Ilyenkor már csak az emberek mentésére van idő, az ingóságoknak, állatoknak sajnos maradniuk kell.
A másik probléma a villámárvizekkel, hogy bárhol kialakulhatnak, valójában nem lehet meghatározni, mekkora az a patak, amiből mindent elsodró vízáradat alakul ki, mert az is előfordulhat, hogy egy szárazvölgyben indul lefelé nagy mennyiségű víz. Mátrakeresztesen 2005-ben egy felhőszakadás nyomán keletkezett árvíz okozott óriási károkat. Egy kis patak, amelyet száraz időszakba bárki átugorhat, akkor egy tonnás köveket tett arrébb a meredek területeken, erre a Duna sem képes. Ez volt Magyarországon eddig a legnagyobb villámárvíz.
„A villámárvizek ellen nem gátakkal védekeznek, hanem ott, ahol ez lehetséges, záportározókat építenek. Ilyenkor ugyanis nagyon gyorsan gyűlik össze egy adott területen az esővíz, a leesett csapadék hamar eljut a kifolyási pontra, ez akár 35 perc alatt megtörténhet. További problémát okozhat, hogy ha két egymást követő nap van nem különösebben jelentős csapadék, mondjuk kétszer 35 milliméter, akkor az első napi adag feltölti a talajt nedvességgel, így a második napi már nem képes beszívódni, simán száguld lefelé, az aljnövényzet jellegétől függetlenül” – magyarázza tovább Pirkhoffer Ervin. A védekezés azért nehéz, mert nagyon-nagyon részletes kockázat- és veszélytérképet kellene készíteni. Lehet például, hogy a Budai-hegységben egy zivatar csapadéka pár száz méterrel odébb hullik le, akkor már nem a Pestre néző, hanem budai oldalon folyik el a vize, ebben az esetben már teljesen mások a kockázati tényezők, veszélyhelyzetek.
Mindenesetre a térképek alapján az önkormányzatok fel tudnának készülni. Nem szabadna kiadniuk hegyvidéki területeken olyan részekre építési engedélyt, ahol a beépítés jól érzékelhetően csökkenti a zöldfelületek arányát. Mert jellemzően ezeken a telkeken egye csak nőnek a lebetonozott, a vízfelszívódást akadályozó területek, a betonozott alapú házak pedig a talajvízfolyásokat is akadályozzák. Az engedélyeket a kockázatok figyelembevételével kellene kiadni, alternatív megoldásokat kérni betonozás helyett, ennek megvannak a külföldi kísérletei, példái. Alkalmazásuknak azonban jelentősek a pénzügyi vonzatai.
