A bécsi Albertina falán 2020. január 6-ig, aki csak akarta, egy időszaki kiállítás és a festmény keretében testközelből megtekinthette A NYULAT. Ezt az 1502-ben festett 25x22 centiméteres akvarellt, aminek modelljét állítólag a nyári árvízből megmentve vitte nürnbergi műtermébe Albrecht Dürer. Hogy aztán világhíressé tegye festett valóságában – egy ablakot nyitva a szemében, a saját műtermének tükröződését megmutatva.
Ennek a nyúlnak a hosszúra nyúlt (sic!) tekintette viszi Möbiusz-szalagszerűen a végtelenségig körbe a jugoszláv írónő első regényének (Belgrád, 2018; Szarajevó, 2019) olvasóját. Az idén a járvány miatt csak online-ünnepség keretében kiosztott Európai Unió Irodalmi Díjat elnyerő regény nemcsak egy Thelma és Louise-szerű, Mostarból induló, Zágrábon áthaladó, Bécsben végződő(?) utazás történetét meséli el, hanem a hosszú úton végigkocsikázó két barátnő, a bosnyák muszlim Lejla és a boszniai szerb Sara több évtizedes barátságának emlékezetes ágait-bogait is feleleveníti – Sara elbeszélésében. Aki író, így nem meglepő, hogy irodalmi utalások – Lewis Carrolltól Joseph Conradig – tömkelege kap lényeges funkciót az én és a te közös, vélt vagy valós, az emlékezet foszlányaiból jól-rosszul megkonstruált történetében.
A sokszorosan reflektált, a valóság és elbeszélés viszonyát, egymásban tükröződéseit is nagy szerkezeti finomsággal kezelő regény mindezek mellett természetesen Jugoszlávia felbomlását, a délszláv háborúk hatásait is elmeséli áttételesen: a hatalomváltás hatásait az identitásra már pár betűnyi csere is érzékeltetni képes. Ahogy egy 11 éves kislányból, Lejla Begić-ből, Lela Berić lesz – majd Lela Barun. Ahogy testvére Armin, Marcóvá lesz. Ahogy Sara maga mögött hagyja „a sötétség szívét”, Boszniát, s vele – azt hiszi – saját múltját, nyelvét, és Dublinban kezd új életet egy vörös hajú programozó és egy avokádó társaságában. (Igen, a fanyar humort sem nélkülözi a regény.)
A korábban két novellás- és egy verseskötettel jelentkező írónő rendkívül magabiztos kézzel porciózott, jól felépített és egymásba ágyazott emlékezet-adagokban ismertet meg bennünket az egykori barátnők 12 éves, nagyon szoros kapcsolatával, majd a 12 éves pauzával, amire aztán az autóút tesz pontot – vagy nyit fel… A kislányból nővé érő fiatalok legfontosabb, az emlékezet által szelektált közös (vagy legalábbis Sarának maradandó) élményei között az érettségi után elvesztett szüzesség körülményei éppúgy kiemelkednek, mint a piacról ellopott nyúl és annak évekkel későbbi pusztulása, vagy a tengeri fürdőzés során megtapasztalt halál-közeli trauma.
Balkán, barátság, szerelem, halál – kíméletlen feltárulkozás mások és önmagunk elvesztéséről. Filmszerűen pergő jelenetek sorozata, az olvasó vizualizációs képességeinek fokozott aktivizálása. Bastašić első regénye magával ragadó trip, amiről szó szerint nehéz lejönni (l. fenn a Möbiusz-szalagra tett utalást). S összezavart érzékekkel tényleg úgy tesszük le a könyvet (vagy lapozunk az elejére), hogy rémült bizonytalanság kerít hatalmába annak eldöntése miatt: akkor most a tükör – a nyúl tekintete – melyik oldalán is állunk?
Infó:
Lana Bastašić: Kapd el a nyulat!
Ford. Rajsli Emese
Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 2020.
250 oldal
