„Egy magyar cég június 27-én bejelentette, hogy csatlakozik a Török Áramlat gázvezeték-projekthez” – idézte a Hürriyet című török újság internetes kiadását a szombati online média. A tudósítás szerint a Molról lenne szó.
Nos, először is a Mol ma nem jelentett be semmit. Az ellenben, hogy a magyar gázrendszer kész fogadni a tervek szerint Törökország felől hozzánk érkező orosz gázt, a magyar kormány által évek óta hangoztatott, közismert tény. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kedden az ügy kapcsán annyi újdonságot jelentett be Moszkvában, hogy ehhez egy 15 kilométeres cső megépítése szükséges. A Mol gázvezeték-üzemeltető leányvállalata, az FGSZ pedig pénteken azt tette közzé, hogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elfogadta a magyar gázvezetékrendszer fejlesztési tervet, ami magába foglalja e 15 kilométeres szakaszt is. Információink a kivitelezés körülbelül 15 milliárd forintba kerül, amit - szokás szerint - "beépítenek" a hazai gáztarifába. (Ennek köbméterenként néhány filléres költségét nyilvánvalóan szétterítik, így emiatt sem kell emelni a gázárat.)
Ezzel egybecsengően a Népszava megkeresésére szombat este az FGSZ - röviden, de határozottan - cáfolta, hogy bárhová is beszálltak volna és hogy erről bármilyen közleményt jelentettek volna meg. A vezetéküzemeltető az egész hírt valótlannak minősítette.
Az a kifejezés amúgy, hogy a Mol beszállt volna a Török Áramlatba, fogalmilag is kizárt. A fejlesztés mögött ugyanis nem áll egy központi cég, amiből részesedést lehet vásárolni. (Igaz, a felállás nem eleve ördögtől való. A múlt évtizedben a Kaszpi-térség gázát Európába szállítani tervezett, végül meghiúsult Nabucco-vezeték mögött például cég állt, amiben ráadásul a Mol is részesedett.) A Török Áramlat ugyanakkor - jelentős részt épp Brüsszel és Moszkva korábbi csörtéi miatt - az országonként különböző tulajdonú vezetékrendszerek összekötésével jön létre. Így ugyanis az EU már nem kifogásolhatja, hogy a vezeték üzemeltetője és a benne szállított molekula gazdája egybeesik. Ennek megfelelően a Török Áramlat gázát Magyarország a szerb-magyar határon fogadja, majd a saját rendszerében továbbszállítja, a hagyományos kereskedelmi, vezeték-lekötési szabályok szerint. A magyar rendszer tulajdonosa változatlanul a száz százalékban Mol-tulajdonú FGSZ marad, amely - a mai megfogalmazásokkal ellentétben - nem száll be sehova és az FGSZ-be se száll be senki.
Persze a vájtfülűek azért találhatnak az ügyben finomságokat. A gyanúperrel ugyanis változatlanul érdemes élni, miszerint a molekulát birtokló orosz Gazprom a tilalmak ellenére azért igyekszik a vezetékek felett is minél nagyobb befolyásra szert tenni. Így Európa-szerte - például Szlovákiában vagy Csehországban - több olyan "nyílt pályázatot" nyert el az orosz állami multi, amivel akár több évtizedre is kibérelte az ottani, kulcsfontosságú gázcsöveket. Magyarország ugyanakkor - például rövidebb távú kiírásokkal - az ilyen törekvéseket a látványos Orbán-Putyin-barátság ellenére is igyekszik kisiklatni.
A "hír" azért sem tekinthető újnak, mert a déli orosz vezeték kivitelezése már most több éves csúszást szenved. (Oroszország ezért is kényszerült megújítani tavaly év végén gáztovábbítási szerződését Ukrajnával.) A cső a legfrissebb ígéretek szerint 2021 október elejére állna készen a kereskedelmi célú gázszállításokra. A Törökországban még évi 31,5 milliárd köbméter továbbítására alkalmas vezeték a tervek szerint Magyarországra évi 6 milliárdot lesz képes eljuttatni.
Nem kizárt, hogy ezt követően már innen kapjuk a tervezett új magyar-orosz hosszú távú szerződésben megrendelt mennyiséget. Ám ha megmarad az ukrán betáplálás lehetősége, a délről érkező gáz nagy része Ausztria vagy Szlovákia felé akár el is hagyhatja az országot.
