Miért dobták a lovak közé a gyeplőt?
Mire gondol pontosan?
Szakmai és érdekvédelmi szervezetek, pedagógusok részéről gyakran lehetett hallani az utóbbi hetekben, hogy az oktatásirányítástól alig kaptak érdemi segítséget a digitális távoktatás lebonyolításához. Úgy érezték, magukra maradtak.
Lehetett ilyen véleményeket is hallani, de ezek egyáltalán nem tekinthetők általánosnak. Engem ezek az állítások felháborítanak: egyrészt az oktatásirányítás folyamatosan kézben tartotta és támogatta az eseményeket. Másrészt, akik ezt mondják, és esetleg pontosan tudták előre, hogy ez a vírus jön, akkor jó lett volna, ha szólnak. A járványra, és annak pontos lefolyására senki sem tudott előre készülni, ugyanakkor rövid idő alatt meg kellett oldani a gyermekek, tanulók oktatását. A tantermen kívüli digitális munkarend volt az egyetlen járható út, de ebben a formában, ilyen méretekben ezt még senki sem próbálta ki korábban. Nagyon sok előrelépés történt ebben a 3-4 hónapban, ami nagyban köszönhető a pedagógusoknak, ezt senki nem vitatja. De azt mondani, hogy az oktatásirányítás, a tankerületek vagy a Klebelsberg Központ nem állt be mögéjük, az egyszerűen hazugság.
Hogyan segítettek?
Az Oktatási Hivatal részletes, valamennyi célcsoportnak szóló módszertani útmutatót tett közzé, amely folyamatosan frissült, és amint mi értesültünk egy újabb lehetőségről – például hogy melyik cég ajánlotta fel ingyenesen a programjait, alkalmazásait – értesítettük az iskolákat. Éjjel-nappal fejlesztettük a KRÉTA-rendszert, ami nem oktatási, hanem egy tanügyigazgatási platform, de látva, hogy segítséget kell nyújtani, bővítettük a tárhelyet, illetve a KRÉTA Tudásbázisát. Szerintem megtettük, amit lehetett, aki kérte, annak segítettünk legjobb tudásunk szerint. Több mint 80 okostankönyvet lehetett elérni a Nemzeti Köznevelési Portálon, ezeket a Tankönyvkatalógussal és a Sulinettel együtt napi szinten 200-300 ezer diák és tanár használta. Mintegy 8 ezer új vagy jó minőségű használt eszközt szereztünk be és juttattunk el a rászorulókhoz.
Mégis sokan elveszettnek érezték magukat, előfordult, hogy a diákok és a tanárok is 5-6 platformot használtak egyszerre, ami nehezítette a tanulást és a tanítást is.
A mi visszajelzéseink alapján ez így nem igaz. Ez a helyzet mindenkit váratlanul ért, ezért olyan megoldásokra volt szükség, amelyeket az egyes iskolákban azonnal be lehetett vezetni. Meghagytuk azt a szabadságot a kollégáknak, hogy nézzék meg, mi történik, hogyan lehet a leghatékonyabban dolgozni. Ha április elején azt mondtuk volna, van 2-3 olyan platform, ami jó, és azt kell használni, akkor most arról vitatkoznánk, miért ezeket tettük kötelezővé.
Váratlanul vagy inkább felkészületlenül érte az oktatást a világjárvány?
Hogyan lehet egy olyan helyzetre felkészülni egy óriási ellátórendszernek, amely korábban még sohasem volt a mi életünkben, sőt az elmúlt 100 évben?
Például a 2016-ban elfogadott Digitális Oktatási Stratégiával.
Klasszikus tévedésben van Ön is: a digitális oktatás és a tantermen kívüli, digitális munkarend nem azonos fogalom. A digitális oktatás egy módszertani megközelítés, amely folyamatosan nyer teret a mindennapi pedagógiában, köszönhetően többek között az erre irányuló kormányzati stratégiai irányok következetes megvalósításának. A járvány miatt kialakított oktatásszervezési forma pedig egy munkarend, amely önmagában nem határozza meg az alkalmazandó módszertanokat. Az biztos, hogy az infrastruktúra bővült: az iskolákban mintegy 350 ezer digitális eszköz van, amelyekből sokat használtak most a tanárok és diákok, illetve be is mehettek az érintettek az intézményekbe, hogy használják ezeket. Csak az elmúlt két évben mintegy 40 ezer pedagógus továbbképzését biztosítottuk digitális módszertanokból, ennek most kiváló hasznát vehették. Új gépeket is beszereztünk, 47 ezer laptop és 30 ezer tablet ment ki az iskolákba a konvergencia régiókban, 28 ezer pedig a Közép-Magyarországi Régióba az elmúlt két évben.
Mégis hallani olyan tanárokról, akiknek maguknak kellett beszerezni a munkájukhoz szükséges eszközöket, új számítógépet és más kiegészítőket.
Egyetlen kollégával sem történhetett meg, hogy kért és nem kapott számítógépet. Ha saját maga vásárolt újat, azt biztosan nem azért tette, mert az iskola megtagadta, hogy hazavihesse a benti gépet. Sok helyen a gyerekek is kaptak laptopot, főleg azokban az osztályokban, ahol 1-2 diáknak hiányzott a felszerelés. Nyilván voltak olyan helyek is, ahova nem jutott el a digitális oktatás. Ott az iskolák maguk küldték ki a feladatokat a gyerekeknek, visszaszedték, leellenőrizték, véleményezték. Tartották a kapcsolatot a diákokkal.
Készülnek arra, hogy idén esetleg újból távoktatásra kerül sor?
A tapasztalatokból tanulni kell és fel kell készülni, de remélem, hogy nem egy újabb vírushelyzetre, hanem arra, hogyan lehet a normál iskolai menetrendbe beépíteni a digitális munkarend tapasztalatait. Vizsgáljuk, melyik platformot, alkalmazást lehet differenciált oktatásra, számonkérésre, „frontális” órák megtartására használni, milyen lehetőségek vannak például arra, hogy egy tartósan beteg gyermeket otthonról akár az osztály munkájába is be lehessen vonni. Abban nem vagyok biztos, hogy egy iskolának el kellene-e köteleződnie egy-egy digitális platform vagy online oktatási forma mellett. Mert akkor meg az lesz a baj, hogy központosítunk. Nem akarunk központosítani, hiszen a pedagógiai munka az iskola feladata, nem a fenntartóé.
A járványhelyzeten kívül több online platform már nem biztos, hogy ingyenesen elérhető lesz. Elő is fizetnének a tankerületek?
Ezt végig kell gondolni. Azt is meg kell nézni, országos szinten mennyibe kerül egy jó platform vagy program és mennyire hatékony. De ezt csak a mérések után látjuk majd. Azt is elkezdtük vizsgálni, milyenek lettek az év végi bizonyítványok: örömteli, hogy a helyzetre való tekintettel, nagyon korrekten értékeltek a pedagógusok. Azt is megnézzük, hogyan sikerültek az írásbeli érettségik a korábbiakhoz képest.
Ezt már lehet látni?
Az adatokat még elemezzük, de úgy tűnik, hogy kevesebb a sikertelen vizsga. Ezt onnan tudjuk, hogy kevesebb diák jelentkezett szóbelire azért, mert az írásbelin nem érte el a megfeleléshez szükséges százalékos arányt. Egyébként az érettségi lebonyolítását is sokan kritizálták, ellenezték, sőt a tanárokat ellenállásra is buzdították, de köszönhetően a szervezésnek, a pedagógusok és a diákok fegyelmezettségének, probléma nélkül lezajlott, a helyzethez képest sikertörténetnek is lehet nevezni.
Az új Nemzeti alaptantervhez (NAT) kapcsolódó helyi tantervek elkészítéséről mik a tapasztalatok? Lehetett hallani, hogy a járvány és a távoktatás hátráltatta ezt a munkát.
Nincs szoros kapcsolat a helyi tanterv megírása és a digitális munkarend között. Fontos tisztázni, hogy szeptemberben felmenő rendszerben első, ötödik és kilencedik évfolyamon vezetjük be a NAT-ot. Ezen évfolyamok esetében kell a helyi tanterveket átírni. Nem kellenek teljesen új tantervek. Szerintem a kilencedik évfolyam estében legnagyobb a munka, hiszen vannak olyan tantárgyak, amelyeknek teljesen más lett a struktúrája: biológiát, fizikát például csak két évig kell tanulni három helyett. Elsőben és ötödikben nincs akkora változás. Az elsősöknél hosszabb lett az óvoda utáni felkészülési idő, hogy ráhangolódhassanak az iskolai munkára. Az ötödikeseknél egyes tananyagrészek a felsőbb évfolyamokba kerültek át. Szerintem van elég idő, különösen, hogy nem szabtunk komoly határidőket, azt kértük, hogy tanévkezdésig legyenek készen a helyi tantervek.
Több szakmai szervezet szerint a NAT bevezetését el kellene halasztani.
Az lepett volna meg, ha nem lett volna olyan szervezet, amelyik kritizálja a döntést.
Mi indokolja a sietséget?
Nincs sietség. A tervek szerint haladunk a feladatokkal, ahogy már mondtam, nem gyökeresen új, hanem átdolgozott NAT-ról beszélünk, évek óta zajlik a munka és az egyeztetése, nincs szakmai indoka a további halasztásnak. Egyébként, akik tiltakoznak, már több ízben elismerték, hogy nem is olvasták a NAT-ot. Én viszont igen, és azt gondolom, hogy jó és előremutató.
Azért jó pár kritikus szakértőről tudni, aki nemcsak olvasta, de elemezte is.
Igen, de sokan közülük csak a saját szakterületéhez tartozó részt olvasták el, de az egészet nem. Sok olyan szakértő van, aki pedig egyetért a NAT-tal. Ez egy komplex anyag, aminek lehet kritizálni egy-egy részét, de egészében kellene látni. Hozzám szülőktől is eljutott több NAT-ellenes hergelő levél.
Felhergelték?
Nem engem hergeltek, hanem a szülők egymást, bizonyos gimnáziumokban. Körlevelet indítottak, amelyben a többi szülőt is tiltakozásra szólították fel. A levélben konkrétan oda volt írva, hogy bár ők nem olvasták, de elhiszik a tanároknak, hogy ez egy rossz NAT. Mégis mindenki úgy tett az országban, mintha a NAT szakértője lenne. Folyamatosan arról lehetett olvasni, a magyar tantervből kihagyták ezt, kihagyták azt, a valóság ezzel szemben az, hogy a hiányzónak vélt alkotók döntő többsége benne van… Ez is azt mutatja, hogy a tiltakozók egy jó része nem, vagy nem kellő figyelemmel olvasta a NAT-ot.
Azzal a NAT-koncepcióval, amit Csépe Valéria és csapata dolgozott ki, és amit 2018-ban sok szakmai szervezet is véleményezhetett, mi történt?
Amit be fogunk vezetni, az mintegy 80 százalékban ugyanaz. Össze lehet hasonlítani. Csépe Valéria csapata, amely a kerettantervek alapjait is kidolgozta, az átdolgozásukban is részt vett, a változtatások elfogadása pedig konszenzusos volt.
A NAT mellett másik újítás lesz szeptembertől az iskolaőrség. Mint pedagógus, hogy látja, rendben van, hogy gumibotos ex-rendőrök álljanak őrt az iskolákban?
Itt ismét fontos tisztázni egy esetleges félreértést, vagy szándékos félremagyarázást. Az iskolaőrség feladata a pedagógusok és a gyermekek biztonságának és az iskola rendjének a védelme, nem pedig a félelemkeltés. Tehát a gyermekekért, a normális iskolai légkör garantálásáért dolgoznak majd az iskolaőrök. Sajnos rengeteg atrocitásról hallottunk az elmúlt időszakban. Ne felejtsük el, csak ott lesz iskolaőr, ahol az iskola úgy gondolja, hogy szükség van rá. Nem „erőből” fogják kivezényelni őket. Hozzá kell tennem, amikor az „Iskola rendőre” program elindult, ami arról szólt, hogy a gyerekeket védjük például reggelenként a közlekedésnél, ez nagyon jól sült el, pedig először ez is kritika tárgya volt.
Az, hogy átsegítik a gyerekeket a zebrán, azért mégsem ugyanaz, mint egy kényszerítő eszközökkel felszerelt egyenruhás személy bent az iskolában.
Nem csak a zebrán átsegítés az iskolarendőrök feladata, nagy szerepük van például a kábítószer-terjesztés megfékezésében is. Sajnos több iskolában ez is probléma. Az persze valóban nem mindegy, hogy milyen felkészültséggel rendelkeznek majd az iskolaőrök, éppen ezért összetett, pedagógiai, pszichológiai, rendészeti, bűnmegelőzési ismereteket egyaránt el kell sajátítaniuk, mielőtt munkába állnak. Az is nagyon fontos, milyen kapcsolatban állnak majd az iskolával, az igazgatóval, de azt gondolom, hogy ez segíteni fogja hosszú távon az iskolák működését, ami a gyerekek érdeke.
Az igazgatók utasíthatják bármire az iskolaőrt?
Azt még pontosan meg kell nézni, kinek milyen hatásköre lesz. De az nagyon fontos, hogy az együttműködés kialakuljon. Én abban hiszek, hogy az együttműködés, a kooperáció szolgálja a gyerekek érdekeit, hiszen végül is az egész oktatásnak ez a valódi célja.
