Az MNB jó szokása, hogy kiadványait egy-egy kevésbé ismert, magvasnak tartott idézettel fejeli meg. Jelentősnek mondható magabiztosság nyilvánul meg ugyanakkor abban, hogy a negyedévente - legutóbb tegnap - megjelentetett Inflációs jelentést Zrínyi Miklósnak a Mátyás király életéről való elmélkedéséből átemelt gondolattal indítják, amely így szól „... nagy bölcsesség az, ki célt tud tenni maga kívánságainak.”
A mi jegybankunk (inflációs) célja 2005 óta a pénzromlás évi átlagos 3 százalékos mértékének elérése. Ha ez nem sikerül, ami általánosnak mondható, akkor kitalálnak mindenféle egyéb mutatókat, hogy a maguk "kívánságainak" beteljesedését és "bölcsességüket" ezáltal igazolják. Most azonban rendhagyó módon keseregnek, mert 2020-ban a gazdasági körülmények kiszámíthatatlanná válása miatt ezt a 3 százalékot számításaik szerint aligha fogjuk elérni: alig valamivel ugyan, de az árak efelett lesznek.
A mindennapi tapasztalatok azonban a drágulás mértékét illetően alaposan eltérnek ettől a 3,2-3,3 százalékos értéktől. A lakosság fogyasztásában kiemelkedő szerepet játszó alapvető élelmiszerek árai - csakúgy, mint 2019-ben - továbbra is két számjegyű mértékben emelkednek, amit a bérből és fizetésből élőknek erre az esztendőre várt, átlagosan 5-6 százalékosnak tippelt jövedelemnövekedése úgy-ahogy egyensúlyban tart, ám a lakosság ötödét kitevő nyugdíjasokról ez már aligha mondható el. A sajátosan torz kormányzati kommunikáció ebből azt az "örömteli" következtetést vonja le, hogy viszont novemberben biztosan számíthatnak a nyugdíj-kiegészítésre, hiszen az év elején még a csak 2,8 százalékosra kalkulált infláció mértékével emelkedtek a járadékok, így a visszamenőleges kiegészítés akár a 0,7-0,8 százalékot is elérheti. Ezt még leírni is szégyen.
Viszont az idei esetleges nyugdíjprémiumot elfújta a járvány szele. Most már csak az a kérdés, hogy az időskorúak látványos életszínvonal visszaesése mennyire férne össze Mátyás király legendás igazságosságával.