Több mint egy évig készült az ARD német közszolgálati televízió dokumentumfilmje az ország labdarúgói között szinte minden naposnak számító fájdalomcsillapító szerek szedéséről. Ezek a gyógyszerek nem szerepelnek a doppinglistán, fogyasztásuk tehát nem büntethető, viszont maradandó egészségkárosodást okozhatnak, ha ellenőrzés nélkül, nagy mennyiségben szedik őket. Az ARD körkérdésére összesen 1142-en válaszoltak, profik, amatőrök, női játékosok, nyolcvan százalékuk azt írta, már előfordult vele, hogy kisebb sérülés esetén nem szólt az edzőjének, hanem fájdalomcsillapítót beszedve lépett pályára, negyven százalék elismerte, hogy a mérkőzések előtt rendszeresen szed be fájdalomcsillapítót, mert abban hisz, így nem érez fájdalmat, ha ütköznek vagy szabálytalankodnak vele, és nem kell majd cserét kérnie.
„Tizennégy éve vagyok profi labdarúgó, játszottam olyan csapatban is, ahol a futballisták arról beszéltek egymás között, melyik fájdalomcsillapító a legjobb, melyiknél nem érzik, ha megrúgják őket, de nem is gyengíti le őket – mondta a filmben Neven Subotic, aki jelenleg az élvonalbeli Union Berlinben játszik. - Volt játékostársaim az Ibuprofenre esküdtek. Sosem szedtem semmit, de gondolkoztam rajta, csak utánanéztem a lehetséges következményeknek, ismerős orvosokkal beszélgettem, és utána úgy döntöttem, túl nagy lenne az egészségügyi kockázat. Viszont sajnos soha, egyetlen csapatomban sem beszéltek erről a vezetők, csapatorvosok, sehol sem hívták fel a figyelmet a fájdalomcsillapítók mellékhatásaira.”
Ralph-Ingo Kern, a német első osztályban szereplő Hoffenheim csapatorvosa arról beszélt, hogy lehetetlen ellenőrizni a játékosokat.
„Nálunk többször szóba került, milyen veszélyekkel jár, ha valaki megelőző szándékkal vesz be fájdalomcsillapítót, főleg, ha nem is egyet, hanem többet egyszerre, de ennél többet nem tudok tenni – jelentette ki a szakember. - Nem lehet mindenki mellett huszonnégy órában ott lenni, a labdarúgók józanságában kell bízni, hiszen sok gyógyszer recept nélkül, bárhol megvásárolható.”
A Népszava megkérdezett több visszavonult magyar labdarúgót, nekik milyen tapasztalataik voltak. (A jelenleg is aktív futballisták körében ez tabutémának számít.) Nyilatkozott korábbi kapus, válogatott játékos és olyan futballista is, aki több külföldi országban játszott.
Mindannyian azt mondták, hogy Magyarországon nem találkoztak ezzel a jelenséggel, az öltözőben sosem beszéltek erről, ezért azt gondolják, hogy, ha akadtak is páran, akik éltek ezzel a módszerrel, nem lehettek túl sokan, de ezt nem lehet biztosan tudni. Azt állították, hogy ha nem volt panaszuk, akkor nem nyúltak megelőző szándékkal semmilyen gyógyszerhez. Tapasztalataik alapján Skóciában és Hollandiában nyíltan beszéltek a fájdalomcsillapítókról, mindkét országban arra hívták fel a játékosok figyelmét a klubjaiknál, hogy az egészség a legnagyobb érték, arra kérték a labdarúgókat, hogy ne tegyék kockára. Sérülések után csak akkor jelentkezzenek játékra, ha teljesen meggyógyultak, ne sürgessék a visszatérést a pályára, és csak akkor vegyenek be bármilyen gyógyszert, ha ezt előtte megbeszélték a csapatorvossal.
Tiszeker Ágnes: Nem vétség, de felelőtlenség
Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetője lapunknak azt mondta, itthon nincs nyilvántartás arról, hány sportoló mintájában bukkantak fájdalomcsillapítók nyomaira, mivel nálunk a vizsgálatok csak a doppingszerek kimutatására fókuszálnak.
„A fájdalomcsillapítók felelőtlen szedése nagyon komoly veszélyt jelent a sportolók egészségére és bár hivatalos adataink nincsenek, nem állíthatjuk azt, hogy itthon ez nem szokás – mondta a szakember a Népszavának. - Minden előadásunkon elmondjuk, hogy ez milyen veszélyekkel jár, függetlenül attól, hogy sportolókkal, edzőkkel vagy sportvezetőkkel találkozunk. Szankcionálni nem lehet a fájdalomcsillapítók szedését, ezért a józan észre kell megpróbálni hatni, mert gyakran ennek káros hatásai csak évekkel később, a profi sportpályafutás befejezése után jelentkeznek. Az ellenőrzés is nagyon nehéz, mert több fájdalomcsillapító recept nélkül is kapható, ezért a meggyőzés az egyetlen lehetőség, ami főleg fiatal sportolók esetében komoly kihívást jelent.”
Tiszeker Ágnes hozzátette, összetett problémáról van szó, amelynek megoldásában szükség van a közvélemény, a szponzorok és a vezetők együttműködésére is.
„Nem kizárólag a sportolók ilyenkor a hibásak, gondoljunk arra, mekkora nyomás nehezedik rájuk kívülről, a közönség a sztárokat akarja látni, a szurkolók nem fogadják el, hogy a kedvencük nem lép pályára, a szponzorok is a pénzükért elvárják, hogy az általuk támogatott csapat a legjobbakat szerepeltesse, ezért a sportolók igyekeznek minél hamarabb visszatérni a pályára – hangsúlyozta a MACS vezetője. - A klubok sem szívesen fizetnek sérült játékosnak, aki nem termel bevételt, ha nincs ott a pályán és a sportolók is igyekeznek a pályafutásukból minél kevesebb időt versenyen kívül tölteni. Ezek a folyamatok egymást gerjesztik és ezek együttes hatása, hogy sokszor már 70-80 százalékos állapotban is megint pályán vannak a játékosok, kockáztatva ezzel egy sokkal súlyosabb sérülést vagy, ha gyógyszereket szednek ennek érdekében, akkor akár maradandó egészségkárosodást is. Nézzük meg például az NFL-t: elképzelhető, hogy valaki kihagyja a Super Bowl-t? Ugye, hogy nem? De természetesen ide be lehet helyettesíteni egy világbajnoki döntőt, olimpiai szereplést, sok mást. Csak az számít, hogy valaki ott lehessen a csapatával a pályán a pályafutása szempontjából kiemelten fontosnak tartott eseményen és ezért sok esetben sajnos semmi sem drága. ”
