Óriási az érdeklődés Prágában a Kundera – Cseh élet és korszak című, az interneten 675 koronáért (8800 forint) árult munkáért, akkora, hogy a kiadók alig tudják feldolgozni az előrendeléseket. Nem is csoda, hiszen korunk egyik legnagyobb és legrejtelmesebb alkotójáról van szó. Csakhogy már a könyv megjelenése előtt biztosak lehetünk abban: a cseh író, Jan Novák által írt életrajz számos vitára ad majd okot. Kunderáról ugyanis nem idealisztikus képet fest, nem a kivételesen tehetséges írót kívánja megjeleníteni, hanem nagy manipulátorként mutatja be. Az 1800 lábjegyzettel ellátott mű alapját archív források, korabeli dokumentumok, személyes tanúvallomások képezik, de a szerző természetesen Kundera műveire is támaszkodik, s ezek összességéből von le a világhírű író szempontjából nem éppen kedvező következtetéseket. Novák különösen sokat foglalkozik Kundera író kortársaival, jellemzéseik segítségével próbál választ adni arra, hogy az egyes helyzetekben miért ezt vagy azt a döntést hozta meg.
A szerző a Respekt című, hétfőnként megjelenő cseh hetilapban beszélt hosszabban 900 oldalas munkájáról. Úgy vélte, Kundera kivételesen ügyelt arra, hogy megőrizze az imázsát olvasói előtt. A szerző azonban arra a következtetésre jut, hogy ez az erőfeszítése nem csak hiábavalónak bizonyult, hanem értelmetlennek is. Novák leírja, hogyan működött együtt a világhírű író a kommunista titkosszolgálattal, a rossz emlékű StB-vel. Ez azonban nem új megállapítás, már 2008-ban napvilágra került életének ez az epizódja, Novák azonban minden korábbinál részletesebben felgöngyölíti Kundera múltjának ezen szakaszát. 1950-ben egy kollégiumi lakótársnője barátját feladta az StB-nek, a férfinek aztán 14 évet kellett munkatáborban, egy uránbányában eltöltenie. (Akkoriban szintén a Respektben hozták le az erről szóló aktákat.) Arról azonban nem kerültek elő dokumentumok, hogy később együttműködött-e a titkosszolgálattal.
Az életrajz azonban nem csak a titkosszolgálati szál felgöngyölítése miatt adhat okot igen komoly vitákra, hanem amiatt is, mert a szerző igen sokat foglalkozik Kundera kicsapongó szexuális életével, ami művészetét tekintve talán nem tűnik annyira lényeges elemnek. Másrészt Kundera világszerte ismert műve, a már franciaországi emigrációban írt A lét elviselhetetlen könnyűsége főhőse, Tomás szintén Don Juan-i figura volt, igazi szoknyapecér, ez azonban nem kérdőjelezi meg azt, hogy egészen páratlan alkotásról, Csehszlovákia szovjetek általi megszállásának művészi korrajzáról van szó. S aki egy kicsit is tud a sorok között olvasni, felismerheti benne az önéletrajzi elemeket.
Az életrajzban háttérbe szorul, hogy Kundera jelentős szerepet vállalt az 1968-as prágai tavasz történéseiben, így a bukás után ő sem kerülhette el a sorsát, szilenciumra ítélték, kizárták a pártból, elbocsátották állásából, és nem is taníthatott. Ezek alapján nem meglepő, hogy Novák műve már most, megjelenése előtt bírálatok kereszttüzébe került. Az egykori disszidens, Petr Pospíchal, a Charta 77 aláírója, a Deník Referendum című lapban azt írta, Jan Novák nem érti a cseh történelmet, nagyon könnyű mindent az antikommunizmus szemszögéből szemlélni, ezzel azonban a társadalmat is megosztja. Adam Borzic, a Revue Prostor című kulturális folyóiratban pedig egyenesen antikommunista ortodoxiával vádolja az életrajz íróját. Persze akadnak támogatói is Nováknak, így a liberális-konzervatív Forum 24 portál főszerkesztője, Pavel Safr, aki szerint csak azért támadják őt, mert Kunderát hívei egyfajta vallásos fanatizmussal védelmezik. Az „intellektuális baloldal” pedig nem tudja elfogadni, hogy példaképük erkölcsi értelemben megbukott – sommázott.
Nem kérdés, Novák művének fogadtatásáról sokat olvashatunk még. S az már most látszik, hogy Csehországban új ideológiai vita kezdődik a múlt megítéléséről.
