Új albuma gerincét amerikai örökzöldek alkotják, amelyeket Dudás Lajos – régi szokása szerint – új, meglepő zenei kontextusba helyezett. „Szeretem és tizenéves korom óta hallgatom a Nagy Amerikai Daloskönyv (The Great American Songbook) jobbnál jobb szerzeményeit, de ezek az agyonnyúzott kompozíciók önmagukban már nem izgalmasak számomra. A témát úgy variálom, hogy először teljesen új, ismeretlen számnak tűnjön, majd a végén visszavezetem az eredeti formához.” Az albumon három magyar zeneszerző – Seress Rezső, Zoller Attila és Vig Tommy – egy-egy alkotása is helyet kapott. „A Szomorú vasárnap gyakran kerül koncertműsoromba. Az ütőhangszerekkel színezett, klezmeresen előadott témához egy funky/blues improvizációt kapcsolok. A Zoller- és a Vig-szerzeményekkel pedig bebizonyítom, hogy ugyanolyan rangú zeneszerzők, mint a leghíresebb amerikaiak: Cole Porter, George Gershwin vagy Richard Rodgers.” A címadás (A tó és a zene) arra utal, hogy Dudás mindig vonzódott a vízhez, s amikor nyugdíjba vonult, feleségével a Bodeni-tó partjára költözött, ami gyerekkorának feledhetetlen balatoni nyaralásaira emlékezteti.
Dudás Lajos pályájának egyik érdekessége, hogy fő hangszere, a klarinét a modern jazzben szinte teljesen elveszítette a jelentőségét, mert felváltotta a szaxofon – Dudás viszont klarinéttal érte el legnagyobb sikereit. „A hetvenes években, szabadúszó zenészként három különböző szaxofont, klarinétot és fuvolát cipeltem magammal a jazz-koncertekre, de a klarinétot elsősorban klasszikus zenében használtam. Amikor a jazz visszahúzott magához, felvettem egy nagylemezre való anyagot klarinéttal, Reflection of Bach címmel. Ebben az időben kezdtem kísérletezni: hallgattam a szaxofon avantgárd mestereit, és sikerült megtalálnom a saját klarinét-stílusomat, ami a modern zenei környezetnek is megfelel. Ennek eredménye 1980-ban megjelent Detour című lemezem átütő sikere.” Ez az album a nagy német közszolgálati rádiók elismerésének köszönhetően egy csapásra beindította Dudás nemzetközi karrierjét.
Sokan úgy gondolják, Dudás Lajos még nagyobb hírnévre tehetett volna szert, ha – néhány más magyar jazzmuzsikushoz hasonlóan – Amerikába költözik. Többször járt a tengerentúlon, mérlegelte a lehetőséget, de végül úgy döntött, hogy a 150 ezer lakosú észak-rajna-vesztfáliai város, Neuss első számú zenésze és pedagógusa lesz. Nagyon megbecsülték ott, miközben a Ruhr-vidék nagyvárosainak élénk koncertélete által kínált lehetőségek a közvetlen közelében maradtak, s évente több külföldi turnén is részt vett. „Talán hiányzott belőlem a hajlandóság a kalandra, a rizikóra?” – teszi fel a költői kérdést.
Szülőhazájával és a magyar zenei élettel ellentmondásosan alakult a kapcsolata. Az 1980-as években – amikor legjelentősebb sikereit aratta – itthon „agyonhallgatták”, amin csodálkozott, sőt bosszankodott. Egyedül Simon Géza Gábor jazztörténész érdeklődött iránta, könyvet is írt róla. A kilencvenes évek óta javult a helyzet: rendszeresen hazalátogat. Igaz, koncertjeit nem a legnagyobb termekben adta, hanem olyan intim környezetben, mint a Magyar Rádió Márványterme, az Óbudai Társaskör vagy a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. „Jól van ez így. Nyolcvanadik életévem felé haladva megnyugodtam: híresebb már nem leszek, gazdagabb sem, így nem érzek veszteséget.”
Infó:
Dudás Lajos: The Lake and Music
JazzSick Records
Katalógusszám: 5127 JS
(Seress Rezső: Szomorú vasárnap feldolgozása)
