Múlt szerda éjjel a Magyar Közlönyben megjelent a koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzet megszűnéséről szóló kormányrendelet rendelkezik az úgynevezett zenés, táncos rendezvényekről is. A törvényalkotók szavai szerint: „A zárt helyen vagy a nem zárt helyen tartott zenés, táncos rendezvény – függetlenül annak nyilvános vagy nem nyilvános, valamint alkalmi vagy rendszeres jellegétől – abban az esetben tartható meg, ha a rendezvény helyszínén a jelenlévők létszáma (beleértve az ott foglalkoztatott személyeket) egy időben nem haladja meg az 500 főt.” A Népszava által megkeresett koncertszervezők szerint ez azt jelenti, hogy Budapesten és vidéken újra indulhat könnyűzenei klubélet. Mivel korábban a kormány azt kommunikálta, hogy efféle enyhítés csak augusztus 15-től lesz várható, számos piaci szereplő kvázi felbolydult és gőzerővel elkezdődött a koncertek szervezése. Első körben szabadtéri eseményekkel próbálkoznak, itt leszűrik a közönség igényeit, reakcióit – mekkora a kedv a koncertre járáshoz? – és ezek után várhatóak csak a belső terekben rendezett fellépések. Ahogy több koncert- és fesztiválszervező megfogalmazta lapunknak: a lépcsőzetesség most nagyon fontos mindenki egészségének érdekében. Persze, mindemellett az időzítés is nagyon húsba vágó tényező.
A Music Hungary Szövetség érdekvédelmi szervezet május közepén készítette el a COVID-19 koronavírus hatását az élőzenei és fesztivál szektorra elemző tanulmányt, amelyben egyértelművé teszik: a korlátozások szektor azonnali és teljes leállását okozták - felkészülési idő, kárenyhítés és pótlólagos üzleti irányok kidolgozásának lehetősége nélkül. Számításaik szerint mintegy harminchat ezer dolgozót érint az iparági válság: kilenc-tízezer zenészt, három-háromezer zenei- és háttéripari szakembert és húszezer, a kapcsolt vendéglátásban projektalapon vállalkozót. A számok döbbenetesek: a tanulmány szerint a márciusi leállástól számítva június végéig tizenhárom milliárd jövedelemről kellett lemondania az iparágnak. A felmérések alapján a magyar zenészek jövedelmük több mint 60%-át az élőzenei fellépésekből szerzik. Ezen felül másik fontos jövedelmi forrásuk a koncerteken és a vendéglátóhelyeken háttérzeneként elhangzott számok után kapott jogdíj, amelyek bevételük további több mint 15%-át teszik ki. A nyilvános helyek bezárása, a zeneszolgáltatás megszűnése miatt ez az összeg is drasztikusan csökkent. A szakma irdatlan sok pályaelhagyóra számít, mivel számos zenei formáció üzleti alapon működik. amelyek a koncerteken eladott CD-k és pólók eladásából is bevételre számítanak, ezek pedig az elmúlt hónapokban a nyakukon maradtak.
A piac szereplőinek jelentős részét nagyon rosszul érintette a leállás és a komolyabb anyagi segítség elmaradása a kormány vagy egyéb állami szervezetek részéről. Csak kisebb, a teljes szakmát le nem fedő, furcsa feltételeket szabó segélycsomagok voltak, például a Petőfi Irodalmi Múzeum segítő keze a zeneszerzőknek, akik pályázati támogatás fejében a támogatottnak a trianoni évfordulóra reflektáló zeneművet kell komponálniuk.
Ezek szellemében nagyon nem mindegy, hogy mikor indulhatnak újra a könnyűzenei klubok. Optimistább szakmai vélemények szerint a klubélet viszonylag gyorsan újra tud indulni, főleg azok, amelyeknél már zajlott a háttérszervezés. A kormányrendelet olyan kultikus szórakozóhelyeknek ad most zöld lámpát, mint a maximálisan hatszázötven fő befogadására képes A38, vagy a 750 főre kalibrált Dürer kert. A nagy kérdés azonban, hogy milyen feltételekkel lehet 500 fő alatti koncerteket szervezni: a rendelet ugyanis nem részletezi, hogy mekkorának kell lennie a zárt tér kihasználtságának, azaz nagyon nem mindegy, hogy mondjuk egy háromszáz fő befogadására képes helység „csurig megtelik” vagy egy ezer fős auditóriumban van ugyanaz a háromszáz ember. Arra a kérdésre, hogy az igazán nagy terek, mint a Papp László Budapest Sportaréna nyitása várható-e ezzel az enyhítéssel, a programszervezők válasza egyértelműen nem, mivel ötszáz fő sosem termelné ki az üzemeltetési költségeket. Ilyenre csak akkor kerülhetne sor, ha egy-egy magyar zenekar fellépést támogatná az állam, azaz kipótolná a veszteséget. Erre több példa is volt már Európa boldogabbik felén.
A lapunknak csak név nélkül nyilatkozó koncertszervezők és a szórakozóhelyek tulajdonosai nehezményezik, hogy a magyar kormány más európai országok döntéshozóival ellentétben nem „áll le” tárgyalni a szakmai képviselőivel. Sőt, keményebben is fogalmaztak, jelesül, hogy a kormányoldalon nincs meg szakmai tudás, pedig a döntéshozóknak kellene megfogalmazniuk az újraindulás feltételeit. Többen úgy nyilatkoztak, hogy a jövő nagy kérdése, hogyan lesz képes a könnyűzenei szektor képviselni az érdekeit – különösen, hogy pénteken hivatalossá vált: Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere megbízta Demeter Szilárdot, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóját, hogy miniszteri biztosként „koordinálja a magyar könnyűzene, valamint a kortárs magyar popkultúra megújítását és társadalmasítását”. Bármit is jelentsen ez.
