„A halál közelében érzelmeink támadnak – írta egy helyütt – és a koporsó mellett állva azt látjuk, amit látni szeretnénk.” Olvasói – szerte a világon – egy közeli barátot veszítettek vele, akivel közös hobbin és közös szenvedélyen osztoztak, osztoznak. Az olvasás és a könyvek szeretetén. Zafón rajongói sok éjszakát töltenek – virtuálisan – közösen, alvás helyett olvasással. Reggelente sajnálják, hogy dolgozniuk kell, pedig még nem értek a fejezet végére, munkaidőben (vagy az iskolában) azon gondolkodnak, hogy vajon mi lesz a következő tíz oldalon, éjszaka pedig nem értik, miért kellene leoltaniuk a villanyt. Zafón áradó történetei éppen azt a gyermeki érzést keltik fel, ami miatt szeretünk olvasni. A kivonulást, a máshol levést, a valóság és a nemvalóság határainak összemosódását.
„Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja a lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap.” - mondja A szél árnyékában. Pedig ez csak a jó könyvre igaz, az olyanra, amelyik az ész mellett az érzelmekre is hat, és Zafón éppen ebben a legerősebb. A Népszava olvasói közül azok, akik nem ismerik a szerzőt, nézzék meg a moly.hu honlapon, hogy miként vélekednek róla jó húsz éve a magyar rajongók. „Amikor becsuktam a könyvet, az első gondolatom az volt, hogy megtaláltam Márquez és Borges méltó utódját.” „Regényei kiszakítanak a mindennapokból és csavaros (lélek)útvesztőkön vezetnek el a katarzisig.” „Miatta lett felsőfokú spanyol nyelvvizsgám.” „Miatta utaztam Barcelonába.”
Hazai kiadójaként néhány levélváltásunk során a kedvessége, a szerénysége és a betegsége alatt is megőrzött humora volt a legmegkapóbb. Elkápráztatta, hogy csak a magyarok beszélnek magyarul, elgondolkodtatta, hogy milyen lehet magyarul írni. Zafónt az olvasók mellett a szakma is nagyra értékeli, akit ismertségben valóban csak Miguel Cervantes előz meg a spanyolok közül, de neki több száz éves előnye van. 2014-ben a Penguin Classics kiválasztotta a világirodalom történetének huszonhat klasszikusát, és azokat az angol ábécéhez rendelte, betűnként egyet-egyet. A Z-t A szél árnyéká-nak (és így Zafónnak) ítélte, aki ezzel Charles Dickens, Jane Austen, Marcel Proust és James Joyce társaságába került. A huszonhat évesen írt A Köd-trilógia első része magyarul most tavasszal jelent meg. „A Köd Hercegé-t olyan regénynek írtam, amit én is szívesen elolvastam volna tizenhárom-tizennégy évesen, és ami még huszonhárom, negyvenhárom vagy nyolcvanhárom évesen is magával ragad.”
