Köztudott, hogy a tömeges társadalmi mozgások nem vezethetőek vissza egyetlen okra. A társadalmi környezet és az egyéni élethelyzetek bonyolult kölcsönhatásai határozzák meg a fiatalok életlehetőségeit és céljait is.
Már az 1968-ban Békés megyében végzett, Losonczi Ágnes által vezetett akadémiai életmód-kutatás is megállapította, hogy megszakadt a generációk közötti tudásátadás évezredes mechanizmusa. Gazsó Ferenc és mások későbbi vizsgálatai már azt is jelezték, hogy nem egyszerűen a „szokásos” feszültségekkel kísért folyamatok zajlanak, hanem komoly törésvonalak születtek a generációk között. A rendszerváltás kiélezte a társadalomban a generációs ellentmondásokat is. Az ezt vizsgáló kutatók, például Bauer Béla és munkatársai már a generációs újratermelődés egészét veszélyeztető „szükségállapot” kialakulását vélelmezték.
A gyulai fiatalok körében végzett vizsgálatom a 2010 előtti gazdasági válság nyomán kialakult viszonyokat kutatta, a kérdőíves lekérdezés 2010 második felében történt. Egyik legfontosabb következtetése, hogy a gazdasági-társadalmi változások közvetlen hatásaikat elsősorban a családon belül fejtik ki, a megváltozott élethelyzetek „öröklődnek át” a következő generációkra. A fiatalok helyzetéből következtetni lehet arra, hogy milyen társadalmi problémákkal kell majd szembenézniük, és milyen lehetőségeik vannak a társadalmi felemelkedésre.
A különböző társadalmi helyzetben lévő három vizsgált ifjúsági csoport tagjainak többsége 2010-re már megtapasztalta családjának és saját helyzetének romlását. Más-más szinten, de mindegyikben megfogalmazódott a „lehetőséghiányos” élet felismerése, a csalódottság és a hatalmon lévő elit elutasítása. A sajátos magyar út felemelkedési esélyeivel biztató Fidesz iránti bizalom szinte kizárólagossá vált (78,6 százalék) a fiatalok körében. A szerteágazó információkból megállapítható, hogy a gazdaság újraszerveződésében tovább fokozódó területi hátrányok között a fiatalok jelentős csoportjai „megrekedtek” az önálló életvitel, a családalapítás felé vezető úton. A szegények – főként a külterületeken élők – lényegében „röghöz kötötté” váltak. (A vizsgálatban részt vett 18-29 éves fiatalok 72 százaléka szüleivel vagy nagyszüleivel élt, egy részük anyagi kényszerűségből.)
Mivel a családok jelentős része nem volt képes megteremteni gyermekei számára az önálló életkezdet anyagi lehetőségeit, a családalapítás helyett az átmeneti jellegű élettársi viszonyok, a gyermekvállalás elhúzódása, a kiszámíthatatlan és tervezhetetlen életutak váltak jellemzővé. Új kategóriaként jelent meg a fiatal felnőtt eltartottak csoportja, amelyiknek minden energiáját elsorvasztotta az önálló élet feltételeinek a megteremtése, a nagyarányú munkanélküliség, az alacsony bérek és az egyre súlyosabb kiszolgáltatottság. Helyzetüket tovább bonyolította, hogy ez a generáció már iskolázottabb volt a szüleinél, és részesévé lett a világon megindult információs forradalomnak – láthatta, hogyan élnek a fiatalok jólétben és szabadságban a fejlett országokban.
A vágyott életlehetőségeket (tanulás+munka+család) azonban az elmaradott vidékeken, ebben az instabil világban nem lehet elérni – csak egyötödük gondolta úgy, hogy a sorsa idővel itt is jobbá válik. Még az egyetemisták fele is lehetőségként számolt a külföldi munkavállalással, mert az egysíkú gazdasági struktúra nekik sem teremtett valódi perspektívákat.
A Fidesz hatalomra kerülése után az élet minden területére kiterjedt totális „elitváltás” megnyitotta az utat az új generáció egy részének soha nem remélt gyors felemelkedése előtt. Ennek alapjává azonban nem a szakmai felkészültség, hanem a politikai elkötelezettség vált. Egy évtized alatt birtokba vették az állam és a közélet valamennyi fontos pozícióját, amit minden körülmények között megőriznek. A Fideszben csalódottak egy része a Jobbik felé fordult, ettől a párttól remélték helyzetük javítását.
A fiatalok többsége azonban más útra kényszerült. Mivel a hazai kapitalizmus 2010 után tovább növelte az életesély területi különbségeit és a kiszolgáltatottságot, a vidéki falvakban és kisvárosokban élő fiatalok számára a szabaddá vált nyugati munkavállalás lett a leginkább járható, legbiztosabbnak tűnő lehetőség saját életük feltételeinek megteremtésére. Ez lett az a „szelep”, amely levezette a robbanással fenyegető társadalmi feszültségeket, de hosszú távon nem jelentett és jelent megoldást a vidéki társadalom számára, amely az „újraépült múlt” béklyójában vergődik.
Változások csak akkor lehetnek, ha olyan fejlesztések mennek végbe, amelyek dinamizálni-modernizálni képesek a gazdaságot és a vidék társadalmát, elfogadható életminőséget teremtenek. Lehet, hogy ez már elkésett – nincs olyan nagyszámú, fiatal, jól képzett és aktív nemzedék, amely vidéken is megteremtené a maga emberhez méltó új világát. A másik lehetőség egy olyan modernizációs rendszerváltás, amilyen az 1970-es években a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésekor történt. Most az élet minden területét átfogó digitalizáció teremt olyan versenyhelyzetet, amelyben kiválasztódnak és kiemelkednek azok a fiatal tehetségek, akik a mostani központi parancsnoklási rendszerben „szükségtelenek”, vagy képességeik rejtve maradnak. Egy ilyen átalakulás emelheti fel az új generációt a nemzet jövőjének építőjévé.
Dr. Rozsnyai Katalin PhD, Szent István Egyetem, Gyula