A vízben eltöltött több mint két évtized után is vadonatújnak hat egy műanyag túrósdoboz és egy műanyag szemeteszacskó, amelyet német kutatók találtak 4000 méter mélyen a tenger fenekén. Sem a doboz, sem a zacskó nem mutatja sem a töredezés, sem a lebomlás legcsekélyebb jelét sem – állapította meg Stefan Krause biokémikus, a kieli Geomar Helmholtz Óceánkutató Központ munkatársa egy tanulmányban a Scientific Reports című szakfolyóiratban.
Az évtizedeket a tengerben töltő műanyagokon a kutatóknak feltűnt, hogy a csomagolóanyagokon másféle mikrobaközösség telepedett meg, mint a környező tengerfenéken. Ezek is mind megtalálhatók a tengerfenéken, de egy nagyobb műanyaghalom szemlátomást megváltoztathatja a mikrobák arányait egy-egy közösségen belül. Stefan Krause szerint ez az jelenti, hogy a műanyaghulladék mesterséges élettereket hozhat létre a tengerfenéken és ezzel veszélyeztetheti az ökoszisztéma működőképességét.
A túrósdoboz és a szemeteszacskó esetében a véletlen és némi detektívmunka segített: a zacskó egy kólásdobozt tartalmazott, amely egy limitált kiadású Coca Cola volt az 1988-as Davis Kupa alkalmából. A német gyártmányú műanyag túrósdobozon pedig ötjegyű postai irányítószám szerepelt, amely csak 1990 óta létezik, emellett a túró gyártóját 1999-ben felvásárolták, vagyis a márka ekkortól eltűnt a boltok polcairól.
A szemetet valószínűleg 1989 és 1996 között hagyták maguk után német kutatók, akik mangánrögöket kerestek a Csendes-óceán mélyén Peru partjaitól 800 kilométerre. A műanyagokra egy újabb, 2015-ös terepszemle alkalmával bukkantak, a szemetet egy mélytengeri robot segítségével gyűjtötték be.
A szokatlan lelet első ízben nyújt támpontot ahhoz, hogy mi történik hosszabb távon a tenger fenekén lerakódó műanyaghulladékkal. A több mint 4000 méter mély tengerfenéken leülepedő műanyagszemét hosszú távú sorsáról eddig alig volt adat, mert a talált műanyagdarabok gyártási idejét ritkán sikerül megállapítani.
