A magyar jog szerint a kormány elsődleges feladata, hogy védje az alkotmányos rendet, továbbá védje és biztosítsa az állampolgárok jogait. Az alkotmányos rend és a hatályos törvények alapján nem lehet származási alapon jogszerűen különbséget tenni állampolgár és állampolgár között. A magyar állam mégis megtette, amikor a gyöngyöspatai roma diákokat szegregált módon, alacsony színvonalú közoktatásban részesítette.
Ezért a diszkriminációért – szintén a törvényeink alapján – pénzbeli kártérítés fizetendő. Amikor a kormány tagjai azon lamentálnak, hogy kifizessék-e a jogerős ítéletben megszabott kompenzációt, meg hogy milyen előítéleteket és indulatokat használhatnának, illetve szíthatnának föl a kifizetés elkerülése érdekében, akkor súlyos kötelezettségszegést követnek el. Amikor pedig a kormányfőnek az esetről az jut az eszébe (ráadásul még ki is mondja), hogy itt egyesek etnikai alapon fognak jelentős pénzhez jutni, és nem az, hogy azon magyar állampolgárok egy részét, akikért ő egyetemleges felelősséggel tartozik, a bőrszínük miatt súlyos joghátrány ért, akkor nem egyszerűen kacérkodik a rasszizmussal, hanem nyíltan kijátssza a faji kártyát, és az irigységre apellálva szít feszültséget a hazai etnikumok között. (Amúgy ön, kedves fehér bőrű, többségi magyar olvasó, egymillió forintért hajlandó lenne tudomásul venni, hogy a gyerekét a továbbtanulásra és a boldogulásra esélyt sem adó gettóiskolába irányítják?)
A magyar jogállam hogy- illetve meglétének most két fontos próbája lesz. Az egyik, hogy megérkezik-e a megkülönböztetés sújtotta honfitársaink számlájára a kompenzáció. A másik, hogy milyen konzekvenciát von le az ügyből a kormány: a diszkrimináció tiltása végett nyújt-e be törvénytervezetet, vagy azért, hogy a jövőben ne lehessen kötelezhető a hasonló kártérítések megfizetésére.